Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-18

A nemzetgyűlés 18. ülése 1922 Gömbös Gyula: Nem dicsérem magamat! Ott kezdik mindig ! (Folytontartó nagy zaj és közbeszólások a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Barla-Szabó József: Együtt vannak a feketék és a vörösek ! (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Rouge et noir !) Propper Sándor : A zöldek meg külön ! Barla-Szabó József : Mindig azt mondották Andrássyra, hogy fekete gróf, most meg helyeselnek neki ! f Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek a Ház minden oldalán. így nem lehet tanácskozni. Méltóztassék folytatni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Andrássy Gyula : Veszedelmes a helyzet, mert veszedelmes egész Kelet-Európa helyzete. Ha körültekintünk szomszédságunkban, ha nézzük, hogy mi történt mindenütt, meg kell állapitanunk, hogy egy ujabb, akutabb válság előtt állunk. Az a nagy szellemi processzus, az a nagy szellemi betegség, amelyet a háború inditott meg, amelynek talán a háború is részben folyománya volt, de amelyet a háború mindenesetre a végletekig elmérgesitett, a forradalmak és az ellenforradalmak révén, elvezetett egészen a mai stádiumig. Egész Európában megdöbbentő képet látunk. Oka ennek a nagy bajnak és betegségnek az, hogy tulaj donképen életképes állam itt a mi közelünkben nincsen. Az egyik túlsókat kapott olyan erőket, földet és lakosságot, amelyet uralni nem képes, amelyet vezetni nem tud, — s ezért belső válságok fenyegetik létét — a másik államot pedig megfosztották — mint pl. Magyarországot is —-a lét alapfeltételeitől. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Beteg tehát minden állam. És beteg belsőleg, társadalmilag, érzelmileg, mert a legmegdöbbentőbb betegségi jeleknek egyike az, mikor a konzervatív társadalom, az a társadalom, mely a rend, a tekintély elve mellett állott, gyilkosságokhoz, rablásokhoz, erőszakhoz — legalább részben — hozzányúlt. (Felkiáltások a baloldalon : Lelkes hazafiságból !) Igen. lelkes hazafiságból. Rakovszky István : Szép lelkes hazafiság ! Gr. Andrássy Gyula : Ez a legaggasztóbb jelenség. Mert mit láttunk a múltban ? Azt, hogy a nihilisták, az anarchisták voltak azok, akik a merényletek fegyveréhez nyúltak. ( Ugy van ! a baloldalon és felkiáltások : Bombákhoz !) önmaguknak is ártottak vele, mert ártalmatlanná tettek egy ellenfelet, de megutáltatták magukat az érző, a gondolkozó társadalom előtt és az elnémított egy ember helyét mindig elfoglalta ujabb és ujabb más, mindig többen és többen, ugy hogy azok a merénylők saját bűneik súlya alatt roskadtak ö^sze. De mit szóljunk ahhoz, amikor Európaszerte azt látjuk, hogy a konzervatív társadalom, a nemzeti eszme egyes lelkes hívei nyúlnak ilyen aljas fegyverekhez, ilyen gyáva fegyverekhez ? (Ugy van I Ugy van ! balfelöl.) Mert gyávaság fegyvertelen embert orozva meggyilkolni. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Rakovszky István : A Somogyi-eset ! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1026. — I. KÖTET. évi július íiő ll-én, kedden. 465 Gr. Andrássy Gyula : Ha pedig azt látjuk, hogy a megtorlás nem megy ugy magától természetszerűen, hanem akadályokba ütközik, hogy u. n. államfentartó erőkkel kell küzdeni, amint erélyesen és gyorsan akarnak bizonycs természetű vétségek ellen fellépni, akkor azt mondom, hogy ezek olyan szomorú jelenségek, melyek azt bizonyítják, hogy Európa társadalma nagj^beteg, Magyarország is nagy beteg, de a mi betegségünk csak egy része a nagy nemzetközi lelki betegségnek ugy, amint gazdaságilag is betegségünk csak egy része az egésznek és nem is gyógyítható különállóan drasztikus eszközökkel. Tudom, hogy birói Ítéletről szólni nem helyes, nem is akarom egy gyilkossági esetben legutóbb elhangzott Ítéletet taglalás alá venni. Az indokolás általános érdekű részéhez azonban egy megjegyzésem mégis van, mert ez is jele annak, mennyire beteg az egész társadalom. Mikor azt mondja a bíróság, hogy kötelessége volt ezeknek a szerencsétlen embereknek a gyilkosságot elkövetni, mert a parancsot hajtották végre, és magyarázza azt, hogy ámbár a reglement eltiltja azt, hogy törvénybe ütköző parancsokat végrehajtsa nak, mégis rendkívüli időket éltek, a háborúnak olyan folytatásában éltek, hogy akkoriban az ilyen parancsok végrehajtása kötelesség volt ; azt kell mondanom, hogy elismerem azt, hogy ez hatalmas enyhítő körülmény, de én még sem merném mondani azt, hogy rendkívüli időkben kötelessége a katonának gyilkosságra menő parancsot végrehajtani. Nem merném ezt mondani különösen akkor, amikor nem tudom., ki fogja megállapítani, hogy mikor szűnik meg az a rendkívüli idő. Annál kevésbé merném mondani, mert hisz maga a »kormány mondja pl., hogy most is rendkívüli időket élünk és ezért kivételes hatalmakat kér. Mig a kivételes hatalom érvényben van, addig talán az is érvényben van, hogy a katonának kötelessége ilyen parancsot végrehajtani ? Biztos, hogy nem igy van, de nem is szabad ilyen természetű kijelentést tenni, mert ez azután veszélyezteti a békét, a jogrendet, a jogbiztonságot, az életbiztonságot. (Ugy van! balfelől.) Meg vagyok győződve, azok a bírák nem is igy értelmezték a dolgot, nekem csak az a szöveg áll rendelkezésemre, mely a lapokban megjelent, lehet, hogy az eredeti szöveg mást tartalmaz, a lapok azonban ezt hozzák, ezt olvassa a közönség, ez pedig téves dolog, mert nem szabad eltérnünk attól a szigorú elvtől, hogy katonának, aki tulajdonképen egyedül visel fegyvert egy lefegyverzett társadalomban, bűncselekményekre vonatkozó rendelkezést semmi körülmények között végrehajtani nem szabad. Ez olyan alaptétele a jogrendnek és az egyéni biztonságnak, melyet én sohasem áldoznék fel. Hogy ezeknek a tényeknek megítélésénél enyhítő körülmény az akkori mentalitás, az akkori helyzet, magam is állítom, elismerem és ez kétségbevonhatatlan dolog, de ebből nem 59