Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-18

A nemzetgyűlés is. ülése 1922. évi július hó ll-én, kedden. 463 Rassay Károly : Kanizsán nem tiltották meg. Gr. Andrássy Gyula : ... hogy az ő személyük mellett túlságosan durva eszközökkel harcoljanak. (Mozgás és zaj jobb felől.) Ugron Gábor : Jól van, nem tiltották meg Î Gr. Andrássy Gyula: A mai napig legalább azt kell hinnem, hogy igenis a ministerek ezt nem engedték meg, és hogy épen ebből magyarázható az, hogy ők megbuktak. De ez részben abból is magyarázható, ... Rassay Károly; Hogy titkos kerületekben léptek íel. Gr. Andrássy Gyula : ... hogy titkos szavazási kerületekben léptek fel, ahol ez a hatalom nem tudott ugy érvényesülni. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Andrássy Gyula: Ez a választás mindenesetre azt eredményezte, hogy itt — ezt bátran mondhatom — nem ül egy olyan képviselő sem, aki azon impresszió alatt jött volna ide, hogy ez a választás tiszta volt, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) hogy ez a választás megfelelt a nemzet akaratának, hogy azért nem jutottunk többségbe, mert a nemzet többségével állunk szemben. Ezért egyetlenegy olyan ellenzéki képviselő sincs, aki azzal a belső megnyugvással jönne ide, hogy kötelessége meghajolni a többség előtt, a nemzet többsége előtt, mert mindegyik azt érzi, hogy amikor meghajol ezen többség előtt, akkor — nagyrészt legalább — mesterségesen összeállított többség előtt hajol meg. (Egy hang jobbfelöl: Minden ellenzék ezt szokta mondani !) (Az elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el.) Rassay Károly : Mi van a bizalmiférfiakkal Kecskeméten ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Andrássy Gyula : Hogy az volt a tendencia, hogy mindenáron többséget teremtsenek . . . (Felkiáltások jobbfelöl : Az természetes !) Rassay Károly : Ez az, hogy mindenáron. Ezt be is ismerik négyszemközt. Drozdy Győző : Egy mandátum többe került, mint amennyit az egész ellenzék költött a választáson. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. Gr. Andrássy Gyula : .. . azt bizonyítja az a merész elhatározás, hogy visszatértek a nyilvános szavazáshoz és szakitottak a már gyakorlatba lépett titkossággal. (Felkiáltások jobbfelől : Ez fáj ! Pluralitás !) A pluralitás kellett volna annak idején ; ma a pluralitás őrület volna. Akkor az egy átmenet lett volna a demokratikus választójog felé, amelyért a felelősséget teljes mértékben vállalom, s mondhatom, hogy a legultrább szocialista vezérek mondták nekem később, hogy csak sajnálni tudják, hogy nem szavaztatott meg a javaslat, mert akkor már régebben benn lettek volna a Házban s az a fokozatos átmenetet biztositotta volna. (Mozgás jobbfelöl.) Rassay Károly : Biztos, hogy igy van, ha ők mondják. Gr. Andrássy Gyula : Ma azonban pluralitásról beszélni természetesen őrület volna, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Akkor is az volt !) mert visszalépni ebben a kérdésben egyáltalában nem lehet, csak haladni lehet, (ügy van! a baloldalon. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Rassay Károly : Szijj Bálintnak is programmja volt a titkos szavazás. (Felkiáltások balfelől Kiábrándult belőle ! Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Az igaz, hogy a múltban pl. magam is a titkosság ellen voltam. (Felkiáltások jobbfelől : Persze !) Fel is hozta itten Karafiáth t. képviselőtársam. Azonban vállalva a felelősséget ezért, rámutatok teljes nyiltsággal azokra az érvekre, arra a helyzetre is, amely engem és sok magyar embert mintegy hipnotizált ebben a kérdésben. (Mozgás jobbfelől.) A világon azt állitják ellenségeink, hogy mi a nemzetiségeket elnyomtuk, magyarositani akartuk és velük igazságtalanul bántunk el. Ez ilyen alakban ráfogás, gyanusitás és rágalmazás. Kétségtelen azonban az, hogy a magyar mentalitásnak és a magyar általános felfogásnak az felelt meg azokban az időkben, hogy az egységes, abszolúte nemzeti alapon álló államot kell fentartanunk az iskolában, a nyelvkérdésben is, s azt hiszem, hogy ebben határozottan hibákat is követtünk el, (Mozgás a jobboldalon.) s hogy ma ezt a politikát többé folytatni nem szabad. (Ugy van ! balfelől.) Nekünk ma számolnunk kell a világfejlődéssel, s ha lesznek — aminthogy remélem, hogy újból lesznek — nem magyarajku állampolgáraink, akkor azoknak egészen más természetű jogokat fog kelleni adni, mint aminőket a múltban adtunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) De ezek olyan általános kivanságok, amelyeket minden magyar párt magájévá tett és érezte, hogyha a nemzetiségek választójogát nem korlátozzuk, nem befolyásoljuk, akkor ezek kereszt ülvihetetlenek lesznek. Mert a szavazók egy nagy része azzal a tisztán magyarjellegü egységes állammal megbékülni nem tud. Ebből eredtek azok az érvelések, amelyek törekedtek a nyilvános szavazást megvédeni annak ellenére, hogy az már Európaszerte megbukott. De ina ez a helyzet már nem áll fenn többé, ma már nincsenek idegenajka polgáraink, s még ha volnának, sem térhetnénk vissza a régi politikához, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) sőt ellenkezőleg, épen nemzeti, integritási szempontból biztositanunk kellene ma minden nemzetiség teljes politikai paritását a magyarral szemben, biztositanunk kellene, hogy ezt el fogjuk ismerni (Igaz! Ugy van! balfelől.) ugy, hogy a múlt időkből a mai helyzetre következtetni akarni ebben a kérdésben teljesen téves és igazságtalan volna, mert nem lehet védeni ma azt az álláspontot, amit védeni lehetett akkor. Elismerem, hogy utólagos bölcses-