Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-18
452 À nemzetgyűlés 18. ülése 1922, Rassay Károly: Mi történt Karcagon? Csontos Imre: Karcagon megállok, jobban mint te! Horváth Zoltán: Majd beszélek Karcagról, várjon csak! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak e kedélyes párbeszédet abbahagyni és méltóztassanak a helyzetet komolyságához mérten a szónokot csendben meghallgatni! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem, képviselő ur, méltóztassék beszédét folytatni, mert leginkább a pauzák alatt történnek a közbeszószólások. (Halljuk! Halljuk!) Farkas István : Elek csonka kerület Arad megyében. Mi ott jelöltet állitottunk; lement a jelöltünk, lefogták, a szállodában őrizték és megmondták neki, hogy 24 óra alatt köteles elhagyni a kerületet. Urbanics Kálmán: Mit csinált? Farkas István: Semmit sem! Amikor odament, jelentkezett a szolgabírónál, a szolgabíró melléje adott egy embert és elkísértette a szállodába, ott volt 24 óráig a szállodában és 24 óra múlva eljött. (Felkiáltások jobb felöl: Ki volt az a szolgabírói Balfelöl: Sávolt János!) Urbanics Kálmán : Ez személyes szabadság megsértése, fel kell jelenteni ! Farkas István : Most a következő történt : (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Feljelentettük az esetet Nádossynál, az országos főkapitánynál. Rassay Károly: Az jó cég! Farkas István : Az országos főkapitány egyszerűen azt mondta: »Minek ment oda?« (Derültség és felkiáltások a szélsobaloldalon: Nagyon jó!) Mert ez a magyar közigazgatás, ez a magyar politikai rendszer! (Mozgás.) Hát hogyan lehetséges, hogy az országos főkapitány ur azt mondja egyszerűen egy polgárnak, akinek épen ugy joga van valahova elmenni, mint másnak, hogy minek megy oda, ne menjen oda, akkor nem fogják kiutasítani; mi keresnivalója van ott ? ! Hát mentalitás, amellyel a közigazgatás igazgatja az országot? Engedjék meg, hogy erre én elmondjak valamit. Karl Kautsky, a német szociáldemokrata tudományos irodalom egyik legnagyobb képviselője a háború alatt irt egy könyvet és abban a könyvében kutatja azt, mi az oka, hogy Angolországnak ilyen hosszú évszázadokon keresztül megvan a világhatalma. Előveszi a spanyolt, előveszi az oroszt, előveszi a németet, előveszi az osztrák-magyar monarchia külpolitikáját; ezt boncolja össze-vissza mindenféle vonatkozásában és akkor megállapítja: az angol impériumnak nagysága a hivatalnokainak tökéletességében, rátermettségében rejlik. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Halász Móric; Gyönyörűén látszik Írországban ! Farkas István : Meg is mondja Kari Kautsky, hogy az az angol hivatalnok ugy érzi, hogy ő azért van ott, hogy a polgárt kiszolgálja, azért évi július hó Tl-én, kedden. van ott, hogy annak a kezére járjon, hogy annak a boldogulását, a gazdagodását elősegítse. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát kérem szépen, ha a magyar közigazgatás legfelsőbb polcán a főkapitányi székben ül olyan ember ... Rassay Károly: CzilleyUlrikegyenes utóda! (Derültség a szélsobaloldalon.) Farkas István: ...aki azt mondja, hogy »Minek megy oda?«, s ha én ezt az angol közigazgatással hasonlítom össze, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy itt a mentalitás, amely a kormányzatban él, üti, kényszeríti a polgárságot és elidegeníti a magyar államtól. Varsányi Gábor közbeszól. (Zaj.) Farkas István: Ha tekintélyről beszélnek, akkor tessék ugy berendezkedni, hogy ez a közigazgatás teljesítse hivatását. Varsányi Gábor ismételten közbeszól. (Zaj.) Elnök: Varsányi képviselő urat kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Kiss Menyhért közbeszól. Zaj.) Kiss Menyhért képviselő urat szintén kérem, szíveskedjék csendben lenni! Méltóztassék folytatni, képviselő ur! Farkas István : A másik eset Orosházán történt. Ezt nem azért mondom el, mert én ott jelölt voltam ; nem azért mondom el, mintha ez az eset fájna nekem ... (Közbeszólások a szélsobaloldalon.) Elnök : A képviselő urakat ezen az oldalon is kérem, ne méltóztassanak folyton szónokukat zavarni és provokálni a túlsó oldal közbeszólásait. Farkas István : . . . hanem azért, mert itt is bizonyítani akarom, hogy nem az ellenzék folytatott demagógiát, hanem a másik oldalon folytattak demagógiát. (Zajos ellenmondások jobbfelől és a középen.) A következő eset adódott elő Orosházán. Pótválasztásba került egy egységespárti és egy szociáldemokrata. A kerülethez hozzátartozik Orosházán kívül két község is, az egyik Gádoros. Ennek népe földmives, szegény, nyomorult nép, olyan nép, amelynek kellene a föld; akik józan magyar munkások, hogy ugy mondjam, amint önök szokták mondani, olyan munkások, akik dologra hajlandók és akik nem tudnak munkához sem jutni és ezek a munkások szavaztak a főválasztáson a magyar munkáspárt jelöltjére. A nyolc napi időközben, amig a pótválasztás ideje elérkezett, a főispán ott volt; oda tette át a székhelyét Orosházára, állandóan jött-ment, agitált és főleg a munkáspártot akarta rávenni, hogy szavazzon a kormánypárt jelöltjére. A munkások nem akartak erre ráállani. Pénzzel nem lehetett őket megvenni, tehát elővették a nép vágyát, elővették a földkérdést (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) és a földkérdéssel akarták őket megvenni olyan módon, ahogyan ezt kormányzatnak megtennie nem szabad. (Zaj. Félkiáltások jobb felöl: Halljuk a módot!) A következő dolog történt : (Halljuk ! a szélsobaloldalon.)
