Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-18

A nemzetgyűlés 18. ülése 1933. hogy a munkások elpusztuljanak, azt akarjuk, hogy forradalomba kergessék a munkásokat? mert hiszen ez a borzasztó elkeseredés fogja kiváltani ép ugy, mint az elszegényedés, a lerongyolddás, a testi és lelki elkedvetlenedést, amelyet nem, szabad előidéznie a kormányzati politikának. En tehát azt gondolom, hogy itt a kormánynak nem szabad azt megtennie, hogy a munkásokat kivegye az ellátatlanok sorai közül. (Egy hang a jobboldalon : Fizessék meg a gyárosok az ellátásukat !) Nekem egészen mindegy ez, csak a kormányzat ne idézzen fel politikájával nagyobb nyomorúságot, hanem vegyen figyelembe szociális szempontokat. Én adatokat tártam itt fel, kimutattam, hogy a munkások keresete nem áll összhangban az élelmiszerek megdrágulásával ; kimutattam, hogy itt igen nagy differencia van, és hangsúlyoztam ismételten azt, hogy a munkaerő a legértékesebb kincs, tessék ezt megbecsülni, tessék olyan politikát csinálni, hogy ne legyen odadobva a szegénységnek, a lezüllésnek, a nyomorúságnak; hangsúlyoztam, hogy a munkaerő, amelyre az ország felépítése, ujjáteremtése szempontjából szükség van, meg legyen védve. En tehát, t. Nemzetgyűlés, annak megfelelően, hogy ezek a kívánságok teljesíttessenek, s hogy a kormány foglalkozzék evvel, — nem akarván a részletekre kitérni, — határozati javaslatot terjesztek elő, amely felöleli igy nagyjában a szervezett munkásságnak kívánságait is, felöleli azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek alkalmasak a drágaság ellensúlyozására és amelyek az igazságos közélelmezési politikát szolgálják. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a drágaság csökkentése érdekében : 1. A kenyérmagvak és általában a mezőgazdasági termékek árát szabályozza az ország általános gazdasági helyzetére és a dolgozók keresetére való figyelemmel. (Zajos közbeszólások jobbról.) 2. Gondoskodjék a költségvetés keretén belül, szükség esetében rendkívüli hitel igénybevételével is a szállítási eszközök megfelelő szaporításáról s a lefoglalt szállítási eszközök felszabadításáról. 3. Szállítsa le a legfontosabb élelmicikkek szállítási díjtételeit. 4. Behozatalt csakis a legfontosabb és a legszükségesebb cikkekre nézve engedélyezzen, ezeknek azonban teljes vámmentességet biztosítson. 5. Szüntesse meg az állami támogatással létesült félhivatalos magánvállalkozások monopóliumát. 6. Az adózás eddigi rendszere helyett az adózás súlypontját a nagybirtok és a nagytőke progresszív igénybevételére helyezze. NEMZETGYŰLÉSI KAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. évi július hó 11-én, kedden. 449 7. Terjesszen elő törvényjavaslatot a földadónak a mezőgazdasági vagyonérték emelkedésével egyenlő mértékű felemelésére. 8. Terjesszen elő törvényjavaslatot a közszükségleti cikkekre vonatkozólag a mindent sokszorosan megdrágító forgalmi adó eltörléséről. 9. A deviza- és valutaüzletből származó hasznot adóztassa meg erőteljesen. (Elénk helyeslés a baloldalon.) 10. Terjesszen elő törvényjavaslatot a fogyasztási adó csökkentéséről. ' 11. Terjessze ki a kedvezményes ellátást mindazokra, — akár ipari, kereskedelmi, állami vagy magánalkalmazottak, vagy mezőgazdasági munkások legyenek is — akiknek a havi keresete nem haladja meg a 25.000 koronát. (Zaj a jobboldalon.) 12. Állapítsa meg a kormány a belföldi fogyasztáshoz szükséges áru mennyiségét és ennek árát. A szabadforgalmi (kiviteli) ár és a belföldi fogyasztásra szükséges áru ára közötti különbözetet fedezze 1. a termelő, 2. az ipari és kereskedelmi vállalkozó és 3. a nagy vagy ónok külön megadóztatása révén az állam. 13. A kormány biztosítsa a munkások és az alkalmazottak szabad szakszervezeti szervezkedésének lehetőségeit, hogy a drágaság emelkedése esetében lehetséges legyen a munkabérek emelése is. T. Nemzetgyűlés ! Ha arról van szó, hogy komolyan akarnak a drágaság ellen küzdeni, ha arról van szó, hogy mindazokat a szempontokat figyelembe vesszük, amelyek a megcsonkított Magyarországgal velejárnak, ha arról van szó, hogy csak két szempontot, a népesedési arányt és a vagyoneltolódásban fennálló arányt vesszük figyelembe, itt akkor is uj politikát kell inaugurálni, amely a népből a népért van, olyan politikát, amely a népet, a dolgozó osztályt veszi alapul. A közterheket át kell hárítani azokra, akik ezt elbírják. A túloldalon, amikor egyes pontokat felolvastam, zúgolódtak és azt mondották : mi ezt nem akarjuk ! Nem akarom én a kisbirtokot megadóztatni, nem akarunk mi igazságtalanságot, de azt akarjuk, hogy ne forduljanak elő olyan igazságtalan dolgok, amilyenek legutóbb is megtörténtek. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy az a munkás, aki egész nap dolgozik, munka után, amikor útja véletlenül ugy hozza magával, hogy kávéházba megy vacsorázni, elfogyaszt ott egy kávét és egy zsemlét, mert másra nem telik vacsorára, az forgalmi és luxusadót fizet. Az a földesúr, akinek vadaskertje van s aki fácánpecsenyét eszik vacsorára, azért mert saját termését fogyaszthatja, nem fizet sem luxus- sem forgalmi adót. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Azt kérdem önöktől, tisztelt túloldal : Fizetnek-e luxusadót a vadaskertek után? 57