Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-18

446 A nemzetgyűlés IS. ülése 1922. évi hdius hó 11-én, kedden. Farkas István : A búza elérte az aranyparitást ! Most azt akarják, bogy a, báziurak jövedelme is elérje az aranyparitást ! Es itt van a téves fogalom e tekintetben, bogy evvel az áremelkedéssel a pénzünket megjavítjuk. Rámutatok arra, bogy a Hegedűs-féle politika mennyire téves volt és mennyire nem áll összhangban az, hogy itt a drágaság emelkedésével el tudjuk érni valutánk javítását. A drágaság kérdését mi magunk itt benn nagyjában el tudtuk volna intézni ; de engedjék meg, hogy tovább menjek ennél a kérdésnél. Mert nemcsak a búza ára emelkedett, hanem avval együtt emelkedtek a különböző fontosabb élelmiszerek árai is. Csak néhány tétellel világítom ezt meg. Hogyan emelkedett pl. a kenyérliszt? A kenyérliszt kilogrammja 1914 június 31-én volt 38 fillér, december 31-én 52 fillér, 1918 december 31-én 64 fillér, 1922 május 31-én 6 korona 30 fillér. A marhahús kilója volt 1914 június 31-én 2 korona, 1914 december 31-én 2 korona 50 fillér, 1918 december 31-én 11 korona 20 fillér, 1922 május 31-én 220 korona. Egy kilogramm zsir ára volt 1914 június 31-én 1 korona 50 fillér, 1914 december 31-én 2 korona 32 fillér, 1918 december 31-én 16 korona, 1922 május 31-én 220 korona. Ma pedig már 300 koronán túljár a zsir ára. Százalékokban kifejezve hogyan alakult ez az áremelkedés a legfontosabb élelmiszereknél. Az áremelkedés 1914 december 31-ig 46'6°/o, 1915 december 31-én 130%, 1918-ban 250%, 1919 júniusában 333%, • 1919 decemberében 2976%, 1922 május 31-én 8476%. Ma már a szám ennél is magasabb. Már most, hogy a húsnak és miegyébnek az emelkedése nem véletlen, az kitűnik a kivitelből. Ha összehasonlítjuk a kivitelt és a behozatalt, azt látjuk, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzív. De nem akarok minden egyes cikkre rátérni, csak két-három tényt emelek ki, azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy egy egész csomó behozatalra nem volna szükség és egy egész csomó kivitelre sem volna szükség, és ha ezeket a kiviteleket és behozatalokat az életszükségletekhez, a szociális viszonyokhoz mérten szabályoztuk volna, akkor ezzel is előmozdítottuk volna az olcsóbbodást vagy legalábbis meg tudtuk volna akadályozni a drágaság fokozódását. Hogy egyebet ne mondjak, az egész 1921. évben szarvasmarhában kivittünk 3670 darabot, 1922 január, február és március hónapokban pedig 51.226 darabot, tehát e három hónap alatt 14.456 darabbal többet, mint 1921-ben egész esztendőben. Feldolgozott húsban 1921-ben kivittünk 36.195 darabot és 1922 első három hónapjában kivittek 38.313 darabot, tehát többet, mint az egész 1921. évben. Csontos Imre: Mégis rossz a külkereskedelmi mérlegünk ! Farkas István: Ezzel nem javítjuk meg! Haller István: Sok selyemharisnyát hoznak be! (Zaj.) Farkas István : Mindez kétségtelenül hatott a drágaságra! Vidéken, faluhelyen alig esznek húst. Hacsak meg nem döglik az állat vagy ha rosszul nem lesz, akkor esetleg levágják. (Ellenmondás jobb felöl.) Tudok községeket, ahol heteken keresztül nem vágnak marhát. (Ellenmondás jobbfelöl. Közbeszólások jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Farkas István: Történtek olyan esetek is, mint pl. Orosházán májusban, ahol a községi elöljáróság nem állapította meg az élőállat maximális árát, de megállapította a mészárosoknál a hus maximális árát is. Ez utóbbit 90 koronában állapította meg, ám ugyanakkor a mészárosok az élőállatot 105 koronáért vették. (Mozgás jobbfelöl,) Természetes dolog, hogy nem vághattak húst, nem fogyott a marha, nagy volt a marhaállomány és vitték ki. És mivel ilyen esetek fordultak elő, ez is előidézte, fokozta, serkentette a kivitelt, mert a gazdálkodás ezen a téren nem rendszeres, hanem ötletszerű. De ha ezt a mérleget nézzük, vannak itt a kivitelnél súlyosabb tételek is. így pl. a bőrneműeknél nagymennyiségű kivitelünk és behozatalunk van, amelyet, ha összehasonlítunk, azt látjuk, hogy először kivisszük a bőrt, azután pedig vagy egészen feldolgozott állapotban, vagy félgyártmányként feldolgozott állapotban hozzák azt nekünk vissza, ami nem javit a kereskedelmi mérlegünkön, hanem drágítja az egész iparágat, az egész ipari feldolgozást, mert hiszen ezt a behozatali és kiviteli illetékek mind drágábbá teszik. De a behozatalt is nagy mértékben lehetne csökkenteni. E tekintetben a következő adatokat vagyok bátor felolvasni. Behoztunk: déligyümölcsből 1921-ben 87 millió korona értékűt, sörből 1921-ben 258 métermázsát, pezsgőből 1922ben 14 métermázsát, likőr- és rumból 1921-ben 134 métermázsát, parfümből 1921-ben 22 métermázsát, ásványvízből 6249 métermázsát selyemfonálból 420 métermázsát, bőrneműből 3863 métermázaát. A behozott bőrökért kiadtunk 246 millió koronát, félgyártmányokért négy milliárdot; ebből a bőrnemüekórt 1253 milliót, vasgyártmányokért 761 milliót, fürészelt fáért 350 milliót, nyers fáért 353 milliót. Nem tudom, hogy a pezsgő, likőr, parfüm, déligyümölcs, vagy az ásványvizek behozatalára miért van szükség? Hiszen például ásványvizeink nekünk is vannak, úgyhogy ki is vihetnénk belőlük, mégis olyan nagy mennyiséget hozunk be az országba, (Egy hang jobbfelöl: A karlsbadi!) hogy az rontja kereskedelmi mérlegünket. Ha pedig igaz az, hogy kereskedelmi mérlegünk passzivitása rontja pénzünket, akkor a legtermészetesebb volna, hogy ezen a téren a behozatalt csökkentsük.