Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. '. évi július hó 10-én, hétfőn. . 439 Kováts Nagy Sándor: őrszemek! Viczián István : Itt van azután a Jövőnek 1921 április 24-iki száma, amelyben »A lázbeteg ország« eímen Garami Ernő irt egy cikket. Ebben a cikkben a következők foglaltatnak. Halász Móric: Hadd halljuk, kire van szüksége Magyarországnak. Viczián István (olvassa) ; »A lázbeteg sohasem tudja, hogy fantáziál : a kisgazdák, a »keresztény nemzetiek« és az egész, a magyar fórumon ágáló társaság sem tudja, hogy agyrémek űzik és agyrémeket kerget. Csak a környezet, az idegenben élő magyar emigráció és a külföld, amennyiben ügyet vet Magyarországra, tudhatja, hogy görcsökben fetrengő beteg országról van szó, amely nem ura szavának, tettének. De a lázbeteg nem tudja, nem tudhatja azt sem, hogy orvosi beavatkozás nélkül nem gyógyulhat meg. A környezetnek, nekünk és a külföldnek kell ezt tudnunk. Igenis, orvosnak kell jönnie és be kell avatkoznia.« Kiss Menyhért : Lenin és Trockij ! Viczián István (olvassa) : »Nem a megszállás operálókésének beavatkozására van szükség, ezt irtózva hárítjuk el, mert ez a meggyötört, elcsigázott test halála volna. Olyan orvosszerekre van szükség, amelyek segitsék az organizmust a fehér terror fertőző bacillusai ellen való harcban, amelyek a szervezetnek még egészséges vérsejtjeit táplálják és erősitsék.« Usetty Ferenc : Sakterkésre van szükség ! (Mozgás jobbfelől.) Viczián István : »A kis-ententenak kell vállalnia ezt az orvosi feladatot.« (Nagy zaj a jobboldalon.) B. Prónay György : És Magyarországnak szüksége van Garamira ! Kiss Menyhért: Gyalázat! És még jöjjenek haza ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Viczián István : »Azt a feladatot, hogy Magyarország egységes vérsejtjeit, összes demokratikus erőit megerősitse, ellenállóvá tegye és velük meggyógyítsa az egész szervezetet. Ehhez pedig nem elég olyan demars, amely csak fenyeget és követel, ehhez olyan demars kell, amely ezeknek a demokratikus erőknek és rajtuk keresztül az egész országnak juttat is. Ha a kis-entente erre az orvosi beavatkozásra nem vállalkozik, ha csakis arra ügyel, hogy a vergődő beteg lázálmaiban betegágyán kivül, vagyis a határokon túl kárt ne tehessen senkiben, akkor Magyarországnak nagyon hosszadalmas és krízisekkel telj es lesz a gyógyulása. De akkor azután nem szabad elfelejteni a lásententenak azt sem, hogy Magyarország betegsége ragályos, mely hovatovább átterjed a szomszédba is.« (Nagy zaj jobbfelől és a középen.) Kiss Menyhért : Hazaárulás ! Gyalázat ! Perlaki György : Ez fogja megmenteni Magyarországot ! Kiss Menyhért : Ezt terjesztik a megszállott területeken, az utódállamokban ! Viczián István : Van még folytatása, mert erre Benes üzent, a kis-entente felelt. Benes nyilatkozik a magyar demokrácia jövőjéről a Bécsi Magyar Újság június 14-ikj számában. Azt mondja többek között (olvassa) : »Mi a magyar demokrácia és a magyar emigráció ügyét nagy rokonszenvvel kisérjük. (Felkiáltások jobbfelöl: Elhisszük!) Az emigráció vezetői erkölcsi támogatásunkról bizonyára már meggyőződtek, . . . Halász Móric : Ezt is eihisszük ! Viczián István : . . . de Magyarország belpolitikájának kérdéseibe nem akarunk beavatkozni. Ez mindkét félre hátrányos volna. íme, ez az emigráció feladata : az emigráció menjen haza, mert nemelégkivülrőlelőkésziteni az uj korszakot, ennek az előkészitésnek mindenekelőtt belülről kell történnie (Nagy zaj jobbfelől.) és azért haza kell mennie az emigrációnak.« Farkas István : Egészen igaz, hogy belülről kell történnie. A becsületes, demokratikus Magyarországot itt kell megcsinálni ! (Zaj jobbfelől.) Perlaki György : Megcsinálják Garami nélkül is ! Csilléry András : Csak védjék Garamit tovább ! (Zaj.) Viczián István : Dr. Benes megismétli : »Az emigrációnak nagyobb aktivitást kell kifejtenie és ebből a célból haza is kell mennie. Jól tudom, hogy a vezető emigránsok ma még nem. térhetnek haza, de ez már nem, tarthat soká. (Zaj jobbfelől.) Jól ismerem és nagyrabecs ülöm Károlyi, Jászi, Garami és Linder egyéniségét, (Zaj jobbfelől.) és ezek a vezetők erkölcsi biztositékát nyújtja kannak, hogy hazatérésük után is a paciflzmus és a demokratikus megértés politikáját fogják folytatni, hogy elő fogják mozditani a szomszéd népek testvéresülését.« (Farkas István távozik a teremből. Felkiáltások jobbfelől : Maradjon itt !) Kiss Menyhért : Farkas István nem azonosítja magát ! Kabók Lajos : Legközelebb mi tartunk felolvasást ! Viczián István : Nagyon fogunk örülni ! Még csak egy ujabb proklamációt óhajtok bemutatni, amelyet folyó évi június hó 4-én, pünkösd napján bocsátott ki az az öt férfi, aki az előbbi egyik proklamációt aláirta, t. i. Károlyi Mihály, Hock János, Jászi Oszkár, Linder Béla és Szende Pál (Zaj jobbfelől.) »Politikai barátainkhoz és bajtársainkhoz !« intézve. A proklamáció a következőket mondja (olvassa) : »Ma már egyre többen vallják magukat odahaza is október híveinek. Ez nagyon örvendetes, de másrészt nagyon veszélyes is, mivel a régi rend ki váltsa golfjaiban és kitartottjaiban egyre több a hajlandóság arra, hogy a forradalmi októberből egy palliativ, egy lecsillapító októbert csináljanak. Ilyen és hasonló törekvésekkel szemben legfőbb tisztünket abban látjuk, hogy állandóan ébren tartsuk az októberi pro gramm igazi értelmet.« Elnök : A szokások szerint és a házszabályok alapján kötelességem a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a tanácskozásra szánt idő már letelt