Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
432 À nemzetgyűlés 17. ülése 19k Itt van a kezemben egy francia lap, ez sem régi, július 5-én jelent meg, tenát egészen friss eseményekről számol be. Pikler Emil : Magyarul van írva ? Viczián István : Nem, franciául. Propper Sándor: Melyik lap az? Viczián István: Eredetiben felmutatom. (Felkiáltások a széh'öbalóldalon: Tessék elolvasni/ Felkiáltások jobb felől: Nem értik!) Ebben többek között az olvasható (olvassa) : hogy egy kommunista képviselő interpellál . . . Pikler Emil : Kérem, eredetiben tessék olvasni ! Viczián István : Magyarul olvasom, franciául van irva, de én lefordítom. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Platthy György: Micsoda magatartás ez? Egy szavát nem engedik nyugodtan elmondani ! Hallatlan dolog! (Igaz! ügy van! jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) (Az elnöki széket Oaal Gaston foglalja el.) Viczián István : Ezen lap szerint a francia kamarában egy kommunista képviselő a sajtószabadság kérdésében interpellált amiatt, hogy a kormány az arab és a zsidó lapokra nézve előzetes cenzúrát léptetett életbe. Gömbös Gyula : Numerus clausus Viczián István : A tudósítás szerint ez a képviselő különösen az ellen kelt ki, hogy egy kommunista arab lapot elkoboztak. A kommunista képviselőt — szól tovább a cikk — a legnagyobb csendben hallgatják meg, csak egyes padokon, a középen és a jobboldalon hangzanak közbekiáltások, hogy : »Na és Moszkvában ? Beszéljenek önök arról, hogy ott mikép respektálják a sajtószabadságot!« (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Platthy György : A végcél ott van ! Ott van a messzemenő cél! Viczián István : Nem tudom, ezek után továbbra is fen tart ja-e Propper képviselő ur azt az álláspontját, hogy ami Franciaországnak nem árt, az Magyarországnak sem árthat, és nem tudom, vájjon kivánják-e önök, hogy nálunk is óletbeléptessék a sajtó terén azokat a rendszabályokat, amelyek az önök által annyira emlegetett Franciaországban meg vannak valósítva. Propper Sándor: Tessék! Teljesen mindegy! (Derültség jobbfelöl.) Platthy György: Mindegy? Propper Sándor: Mindegy! Platthy György : Nagyszerű ! Hát akkor miért beszélt az itteni állapotok ellen és miért dicsőitette a franciát? (Igaz! ügy van! Derültség jobb felöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Ugy látszik, Moszkvával beszélt, azért olyan biztos. Kiss Menyhért: Halljuk a főszerkesztő ur dicsekedését ! Viczián István : Ezt nem volt szándékomban előterjesztem, mivel azonban a túlsó oldalról '. évi július hó 10-én, hétfőn. hallani kívánják, eleget teszek óhajuknak (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. Viczián István : A szóbanforgó főszerkesztő Purjesz Lajos, a Világ főszerkesztője, (Élénk félkiáltások jobbfelöl és a középen : Ahá ! Ahá !) aki egy körlevelet bocsátott ki, amelyben többek között ezeket mondja (olvassa) : »A nagy átalakulás országunkban még nem ért véget.« — Közbevetőleg megjegyzem, hogy ez a körlevél 1919 január 2-án kelt. — »A termelő munka uj rendjének kijegecesedése lassú folyamat. Amint a nagy átalakulás kiverekedésénél — erre büszkén mutatunk rá — a mienk volt a munka oroszlánrésze, az uj rend megszilárdításánál is rengeteg feladat a kötelességünk...« stb. Csilléry András: Na, gyönyörű volna! Viczián István (továbbolvassa) : »Testvérek, legyetek segítségünkre, hogy az ország mennél több tanítóját s általuk mennél több falu népét szerezze meg a Világ.« (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Viczián István (továbbolvassa): »A szomorú emlékű világháború idejében kórházak százainak és a front sok ezer katonájának küldtük ingyen a Világot, a magunk erejéből ez utón is mindent megtettünk eszméink propagálására. « Kiss Menyhért: Ki irta ezt? Viczián István : Purjesz Lajos főszerkesztő ! Kiss Menyhért: Mindjárt sejtettük! (Zaj balfelöl.) Csilléry András: Nem keresztény ! (Derültség.) Viczián István : Majd később igy folytatja (olvassa) : »Ki merné kétségbevonni, hogy az új rend megszilárdítása ép olyan közérdek, mint volt maga a nagy átalakulás. Ez az érdek parancsolja, hogy a tanító kezébe, aki falujában a reakciónak, az ellenfoTradalmi kísérleteknek ellensúlyozója s a felvilágosítás vezetője kell hogy legyen, a Világ kerüljön, a felvilágosodásnak, a munka demokráciájánakorgánuma. (Igaz! f Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) És a tanitó anyagi ereje még mindig nem olyan, hogy a lap előfizetési árát nélkülözni tudná. Akié a tanitó, azé a falu. Azt akarjuk, hogy a magyar föld dolgos népe a mi eszméink világánál lépjen át az uj Magyarországba.« (Zaj jobbfelöl.) Van itt több dokumentum is, az idő rövidsége azonban nem engedi, hogy valamennyit felolvashassam. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) A nemzetgyűlés szives engedelmével most egy másik kérdésre óhajtok áttérni, amelyet szintén a túlsó oldalról vetettek fel. Tudniillik a szemére hányták a kormánynak, hogy a szabadkőművesek egyesületét feloszlatta (Felkiáltások jobbfelől: Jól tette! Halljuk! Halljuk!) és azt
