Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

Á nemzetgyűlés 17. ülése 1922. \ évi július hó 10-én, hétfőn. 4S§ ismerje a valót és aszerint foglaljon állást ezek­ben a nagyhorderejű kérdésekben. (Halljuk! Halljuk!) , T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt Peidl kép­viselő ur deklarációjával óhajtok foglalkozni. A képviselő ur deklarációjában egyebek közt azt mondta (olvassa) : »A mi szavunk soha sem fog arra szolgálni, hogy eltakarja gondolatainkat.« Továbbá azt mondta (olvassa) : »A rágalmakra, vádakra és meggy an usitásokra az alkotmányos élet kereteiben kifejtendő tevékenységgel fogunk felelni. A magyar nép összességének bírálatára fogjuk bizni annak eldöntését, hogy mennyiben van igazuk ellenségeinknek és ellenfeleinknek, amidőn a szociáldemokrácia ellen megokolatlan rágalmakkal és ráfogásokkal küzdenek.« Tisztelt Nemzetgyűlés, mindenesetre nagyon szép ez a kijelentés, annyira szép, hogy Rupert képviselő ur valósággal el volt ragadtatva s azt a kije­lentést tette : »Nohát, mi kell egyéb, hát ez nem elég még?« Hát az sem elég, hogy Peidl ki­jelentette azt, hogy a bolsevizmus őrültség. Jó magyarom, te most már nyugodtan alhatsz! Hát én nem tudom, hogy Rupert képviselő ur figyelmesen hallgatta-e végig Peidl képviselő ur beszédét; de abban a beszédben van ám egy nagy bökkenő is, tudniillik, miután ő felsorolta a szociáldemokrata párt programmjának az egyes konkrét pontjait, azután a következőket mondta (olvassa) : »Nem titkolom és nem is kivánom titkolni, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt programmja ennél lényegesen messzebbmenő követeléseket tartalmaz. Ki kell itt jelentenem, hogy ehhez mi ragaszkodunk és megvalósításáért változatlanul küzdeni fogunk.« (Felkiáltások a szélsőbalóldalon : Nagyon helyes !) Tehát én azt kérdezem, hogy vájjon Rupert képviselő ur akkor, amikor az önök programm­jától el volt ragadtatva, ismerte-e a szociálde­mokrata párt programmjának az itt elő nem adott részét is,.., Rassay Károly : Valószinü ! Viczián István : ... mert mindenesetre fel­kelti mindnyájunk érdeklődését az, hogy ha egy programmnak egy részét előadják, a mási­kat, a messzemenőbb részét pedig elhallgatják, vájjon a programmnak ez a része milyen pon­tokat tartalmaz ? (Egy hang a szélsőbalóldalon : Meg fogjuk mondám!) Nem szükséges, el fo­gom én mondani önök helyett, és azt hiszem, alaposabban, mint ahogy önök fogják tenni. Klárik Ferenc: Tessék ránk bizni! (Zaj.) Szijj Bálint : Hogyne, az egész országot önre bizzuk ! Benárd Ágoston (közbeszól). Rassay Károly: Mennyi szubvenciót kap a lapja és mennyi fizetése van a Népnél, arról beszéljen, árulja el ! Ez kellemetlen ! Elnök: Csendet kérek! Viczián István: Előre bocsátottam, hogy a legobjektivebben fogom a kérdéseket feltárni és amikor azt a kérdést hozom ide, hogy vájjon miben áll a szociáldemokrata párt programmjá­nak itt elő nem adott része,... (Felkiáltások a szélsőbalóldalon : Nem a különítmények felállí­tásában !) Elnök : Csendet kérek ! Viczián István : ... én a legilletékesebb, legautentikusabb forráshoz fordultam : t. i. a szociáldemokrata párt hivatalos orgánumához ; annak azt a számát előkerestem, amelyben a szociáldemokrata párt programmjának az itt elő nem adott része is ismertetve volt. (Halljuk ! jobbfelöl.) Ismertetve volt pedig ez a Népszavá­ban abban az időben, amikor a Népszava egé­szen szabadon ós nyiltan fejezhette ki a gondo­latát, . . . Györki Imre: Halljuk a szenzációt! Viczián István : . . . amikor e tekintetben semmiféle ellenőrzés és kényszer hatása alatt nem állott. (Zaj a szé 1 sőbaloldalon.) Pikler Emil : Tessék akkor a Virradatot is felolvasni! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Felkiáltások jobb­felöl: Halljuk! Halljuk!) A Ház minden oldalán csendet kérek ! Halász Móric: Ugy látszik, félnek a saját programmjuktól ! (Ellenmondások a szélsőbal­oldalon.) Peyer Károly : Megvásárolhatja a Népszava könyvkereskedésében. Viczián István : Ismertetve lett pedig ez a Népszava 1918 december 22-iki 303. számának .. • Propper Sándor: Egész pontosan stimmel! Viczián István: ... »A szocialisták és pol­gáii társadalom« című cikkében. Farkas István : Akkor tapsolt a Népszavá­nak ön is ! Viczián István : Kicsoda ? Farkas István : Ön ! (Felkiáltások jobbfelöl : Most jön a személyeskedés !) Viczián István: Ön most valótlant állit; hiszen nem is ismertük egymást, sőt az igazat megvallva, most sem ismerem önt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Egy hang jobb­felöl: A másik oldalon is!) Ott is! Ne méltóz­tassék az elnököt kötelességére tanítani! Viczián István : E cikkben a következők foglaltatnak (olvassa) : »Aki a szociáldemokrata munkásság nézeteit, osztálytudatosságát és kí­vánságait ismeri, az csak mosolyogva olvashatja azt a sok képtelenséget, amikkel dicséretül és magasztalásul, hizelgésül és rábeszélésül a pol­gári sajtó a szociáldemokrata munkásságot el­árasztja. Még több tájékozatlanságot és tudat­lanságot árul el a polgári társadalom, amikor azt képzeli, hogy a szociáldemokrata párt köze­lebb áll a polgári pártokhoz, mint a bolsevikiek­hez. (Derültség jobbfelöl.) A magyarországi szociáldemokrata párt helyteleníti a bolsevikiek fellépését, (Egy hang a szélsőbalóldalon: Ez a programm?) küzd külön pártalakitó törekvé­seik ellen, de lényegénél fogva sokkal közelebb áll a bolsevikiekhez, mint akár a legszélsőbb és

Next

/
Oldalképek
Tartalom