Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

414 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. politikáját kell kidolgoznia ugy, hogy az a jövőbeli, messzebbre menő célkitűzéssel is harmonikus legyen. A történelmi integrálódás biztos lépéssel halad előre, mindig előre. Mi még elfogultak vagyunk, de gyermekeink — méltóztassanak elhinni, hiszen talán figyelemmel követhetjük ha az Isten életben tart — azt fogják már tanulni, hogy ennek az internacionális világszellemnek forradalmi orkánja a kommunizmus volt, amely a maga szélsőséges kozmopolita — jól jegyezzük meg, kozmopolita és nem internacionalista — ideológiájával, a kegyetlen, részeg, figyelmet nem ismerő előjárőr szerepét ragadta magához és ezzel ártott a polgári eszme kialakulásának, mert hiszen a nagyobb integrálódás felé kivánkozó polgári társadalmat a másik szélsőségbe, a merev sovinizmus odújába kergette vissza akaratlanul is, ahonnan aztán csak igen lassan és óvatosan mer újra előjönni. Pedig épen a kommunista törekvésnek mindenkorra való kizárása egyedül a polgári fronttal, az államok polgári szövetségével képzelhető el. A legkisebb, a legmagárahagyatottabb ország életének fejlődését és virágzását is csak a nemzetközi jogrend, a kötelező jogrend biztosithatja. Griesswein igen t. képviselőtársam beszéde alatt egy nagyon jóhiszemű közbeszólás hangzott el, amelynek inditó okát kétségtelenül tisztelem és tisztelnie kell mindenkinek, mert a legbecsületesebb hazafiúi szeretet sugalhatta. Azt mondotta ugyanis valaki, hogy kezdje meg ezt a polgári nemzetközi politikát és integrálódást más nemzet, ne pedig mi, akik a legnagyobb sérelmeket szenvedtük. Konstatálom, hogy ez a megjegyzés hazafiúi szempontból igen jóhiszemű, de mégis annak tévedésére vagyok bátor rámutatni. Először is a külföld mentalitása néhány esztendő óta igenis előnyösen változott. Nittinek állásfoglalását, Brantingnak, a svéd kormányelnöknek, a volt szociáldemokrata elnöknek álláspontját szigorúan figyelemmel kisérem, de a még nagyobb potentátumnak, Lloyd Georgenak mentalitásában beállott változást se tessék figyelmen kivül hagyni. 0 is ugy kezdte, mint a francia és egy évvel ezelőtt már a következőképen nyilatkozott : »Csak egy út vezet a gyógyuláshoz, még pedig a becsületes és a nyilt kooperáció Európa összes nemzetei összes népei között. Semmi más nem állítja helyre Közép-Európa és Kelet-Európa nagy piacát és nyugalmát, amelyeknek összeomlása világszerte nehezen sújtja a kereskedelmet, a termelést és minden nemzetet Semmi más, csak a becsületes és nyilt együttműködés, az unió valamilyes formája állithatja helyre az egészséges pénzügyi politika feltételeit, amelyek a katonai kiadások következtében igen sok, a legtöbb államban teljesen felborultak.« Az eszmének különben is idő kell a kifejlődésre. Hiszen nagyon jól tudjuk, a kereszténység hatal- | mas eszméje, amig csak Európában tért foglalt, ahhoz száz, sőt ezer év sem volt elegendő. A reformáció is ezrek és ezrek vértanúhalálával, századokra nyúló szenvedéssel szabadulhatott értékes világkörutjára. Természetes dolog, hogy idő kell mindennek, hiszen maga az ember is, mint organikus lény, hosszú csecsemő- és gyermekkoron át lesz erőteljes férfiúvá. A nagy emberi organizmusnak, az emberiség organizmusának kifejlődése sem történhetik gyorsabban, mint az egyes ember kifejlődése. Harmadszor tévedés a közbeszólás érve, mert az okos politika elébe vág az eseményeknek, felismeri a külföldön kibontakozó nagy mentalitást és olyan helyzetet készit elő a maga elsőbbségével, amely a győzelemre jutó mentalitás hasznát ós előnyét majd elsősorban élvezi. T. Nemzetgyűlés ! Tagadhatatlan, hogy a történelem három nagy korszakot ismer. Az első korszak az ember küzdelme az állattal, a másik az úgynevezett történelmi korszak, az ember küzdelme az emberrel, amelyből mintha kifelé tartanánk, a harmadik pedig az ember küzdelme az anyaggal, amelyben, sajnos, mintha már benne is lennénk. Igaza van a pénzügyminister urnák, hogy nem igen szereti a romantikát. Ezt nagyon helyeslem. A romantika, a frázis világa megszűnt. A materiával folytatott harc előbb utóbb azokat is térdre kényszeríti, akik tradíciójuk, nevelésüknél vagy akármilyen oknál fogva eddig ennek a szellemnek ellenszegültek. Ne érezze magát senki megsértve és ne nehezteljen rám azért, mert a délutáni megszokott hazafiúi szendergésükből felkeltem. Abban, amit mondok, nincs semmi tiszteletlenség a múlttal, a történelemmel szemben, sőt kijelentem, hogy súlyosan sérteném Kliót, ha ezt az embereszmét, a mai korszellemet, amelynek uralmát látom és érzem, mint a múltért kiszabott büntetést állítanám szembe a nemze» tek történelmével. A nemzetek munkájának dicsőséges megkoronázása az épen annak a történelmi láncolatnak a végén, amelynek minden egyes kapcsa az emberiség előbbrejutásáért folytatott harcok tusájában lett melegre verve. Ez az irány a nemzetek közötti döntőbíróság és a testvéri szövetség iránya tehát a szó nemes értelmében véve igenis: nemzetközi vagyis nem nemzetellenes. A győző és legyőzött államok egyedül posszibilis és helyes politikája, de különösen a legyőzött államok számára — különösen a mi számunkra, akiket a trianoni békeszerződés a legmegalázóbban és a legigazságtalanabbul sújtott. A legbiztosabb kivezető ut a nemzetközi jogrend, annál inkább, minél nagyobb a sérelem és jogtalanság, amit velünk szemben elkövettek. Ezt az irányt csak a felületesség vagy a rosszakarat tudja összetéveszteni a kozmopolita felfogásával, t. i. a kommunisták úgynevezett internacionáléjával. Ez nem nemzetközi, mert hiszen I a kozmopolita felfogás az emberfalanszter ki-