Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
410 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. hangulatot felfordítsák, akkor igenis vigyázni kell arra, hogy meddig megyünk ezen a téren és meg kell gondolni azt. hogy elérkezett-e annak az ideje, hogy ugyanazt a világot éljük, melyet Angolországb an vagy a külföldön másutt élnek. De vegyünk egy más példát. Letagadhatatlan tény, hogy még az a világnézleti harc sincs teljesen letompítva, amely a kommunizmus után keletkezett és kifejlődött. (Zaj a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Ez a harc már nem olyan éles és erős mint volt, de teljesen még mindig nincs letompítva (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek a Ház minden oldalán! Perlaki György: Ha mármost szabaddá tesszük a demagógiát . . . (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon : Titkos választásnál nincs demagógia.) Igenis, a titkos választásnál ép oly demagógiával dolgoztak, mint másutt. (Zaj. Elnök csenget.) Én magam is tapasztaltam . . . Elnök : A képviselő ur legyen szives figyelni az elnöki csengetésre. Felkérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. En mindenkinek szólás zszabadságát köteles vagyok megvédeni. Ha a képviselő urak beszélnek, megvédelmezem a túloldal ellen, de a túloldalon beszélnek és kritikát gyakorolnak, méltóztassanak azt önök is nyugodtan a házszabályok értelmében meghallgatni. Esztergályos János: Legyen tárgyilagos az a kritika! Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Perlaki György: Igen erős ellenszenvet váltott ki nemcsak a túloldalon, hanem ezen az oldalon is a volt nemzetgyűlés tagjai között például az a falragasz, amelyet a nemzetgyűlés feloszlatása alkalmával ragasztottak ki. Amikor ilyen jelenségek vannak, akkor én igenis szükségszerűségét látom annak, hogy ezeket a dolgokat újból szabályozzuk és az ujabb szabályozás által lehetetlenné tegyük, hogy lelkiismeretlen egyének evvel az igazán magasztos és nagy szabadságjoggal visszaélhessenek. (Helyeslés jobbfelöl. ) Ugyanigy vagyunk például a sajtószabadság terén. Amikor 1918-ban a sajtót szabadjára engedték, akkor én megszállott területen éltem. Tudom, hogy Pécsett gombamódra nőttek a lapok és azt hiszem, azoknak hangját senki sem tudja magáévá tenni és senki sem fogadja el azt a rendszert. Hogy revolverlapok keletkezzenek, amelyek nem tekintenek sem családi szentélyt, sem egyéni becsületet... Rassay Károly: Arra való a bíróság! Perlaki György:... abba teljesen szabadon belegázolnak, az lehetetlen állapot. Ezen a téren tehát a sajtótörvényt igenis reformálni kell . . . Propper Sándor: Progresszív irányban! Perlaki György :... és akkor én is ott leszek az urak mellett, különösen abban az irányban, hogy lehetővé tegyük a közszabadságok mielőbbi megvalósítását. I)e csak akkor lehet a közszabadságokat megvalósítani, ha letörtük azoknak a lelkiismeretlen emberek tömegét, akik ezt a maguk részére ki akarják használni. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsÖbaloldalon.) Ezek a kérdések azonban nem olyan fontosak és nem birnak oly nagy horderővel, hogy a gazdasági kérdések megoldásánál önök is ne tudjanak velünk együtt dolgozni. Itt minden erőnek össze kell fogni, nemcsak a parlamenten belül, de a parlamenten kivül lévő erőknek is, hogy jobb megélhetést biztosítsunk ebben a szerencsétlen országban s hogy egyesült evővel akadályozzuk meg azt, hogy rövidesen Ausztria sorsára jussunk. Az indemnitást elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Rainprecht Antal ! Rainprecht Antal : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A járatlan kezdő tekedobónak nem is kell nagyon ügyesnek lennie, nem is kell jól céloznia és rutinnal dolgoznia, a sok bábu közül mindig eltalál egyet-kettőt és nem veszti el a kedvét. Hogy én, mint a liberális ellenzéki párthoz tartozó egyik szerény és nemzetgyűlésen teljesen kezdő harcos, mégse mentem telire, mégsem jelentkeztem elsőnek, annak oka a mi politikai teketerünk, politikai bábuinak fenomenális ügyessége, rugékonysága, amellyel a találat dacára is nyomban helyreállnak és igy mindig friss — igaz, hogy meddő — telitalálatra adnak alkalmat. Tudom nagyon jól, hogy nem lesz foganatja az én felszólalásomnak sem, (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Egészen bizonyos!) de hát vannak lelkiismeretbeli kötelességek, amelyekkel az ember nemzetének tartozik és ezek sorába tartozik az én vétóm is azzal a rendszerrel szemben, amelyet a kormány folytat, (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Tudom, hogy a kormány mereven megy továbbra is a maga utján, a reakció vigasztalan igoványán. Ez az igovány nem rég csaknem veszedelmessé vált a kormányra nézve. Menekülését annak köszönhette, hogy mindenre elszánt politikai, közigazgatási és társadalmi pionírjai a modern politikai technika . . . Rassay Károly: Sőt pirotechnikai Rainprecht Antal : ... legcsodásabb, de egyuttaHegveszedelmesebb eszközeivel is kimentették. És most a mélyen t. kormány, amikor azt hiszi, hogy a veszélyből szabadult, — hogy magyar szóval éljek : kint van a vizből — kenetteljesen jó tanácsokat ad nekünk, az ellenzéknek, (TJgy van! balfelöl.) nekünk, akik a politikai utak eme sikamlós és vizenyős talajára nem léptünk és nem is lépünk soha. Figyelmeztet bennünket, hogy békére van szükségünk. Hát tisztelettel vallom, hogy a liberális ellenzék eddig is csak a békét szolgálta, (Félkiáltások jobbfelöl : Károlyi Mihály!) a békéhez vezető jogrendnek és törvénynek uralmát, a társadalmi
