Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. 33 lét és a mieink kijárását, valamint a csempészetet. Ez igen jó hatással lesz, azért is, mert ugy a galíciai, mint a mi népünk látná, hogy Magyarországnak van még katonája.« Ez 1918 december 16-án íródott. Urbanics Károly : Akkor még nem voltak ott a csehek! , Nagy Ernő : Es ha az ukránok bejöttek volna ? Rassay Károly : Micsoda érdek van abban, hogy ne védhesse magát! Nagy Ernő: Ha az igen t. képviselő ur ott főszolgabíró lett volna, ugyan szíveskedjék megmondani, mit csinált volna. Én nem vártam meg a katonaságot, hanem átmentem Lavocztiéba — tanuk és Írásbeli bizonyítékok vannak rá — és ott tárgyaltam az ukrán parancsnoksággal, reszkírozva az életemet, mert megmondtam nekik, hogy ugy próbálják meg a betörést, hogy katonaságunk van és magam fogom vezetni a ruténeket fegyverrel, kaszával, cséplővel a galíciaiak ellen. Azt hiszem, hogy főszolgabírói minőségemmel végeztem és a közbekiáltó t. képviselő urnák sincs semmi kétsége aziránt, hogy hazafias kötelességemet ugy telj esi tettem, amint azt azokban a vészes időkben egy magyar főszolgabírónak teljesítenie kötelessége volt. Urbanics Károly: Hallottam itten! (Zaj a baloldalon. ) Nagy Ernő: Ezt is tetszett hallani! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat megtartani. Nagy Ernő : Mint emiitettem, 1919 január l-ig Alsóvereckén voltam főszolgabíró. A vármegye akkor teljesen felfordult állapotokat mutatott, miért is a népnek, de az intelligenciának is az volt az óhajtása, hogy én menjek be alispánhelyettesnek, mert egyes-egyedül csak én tudok hatni a népre és én tudom lecsendesíteni a kedélyeket. Erről tanácskoztunk Kutkafalvy kormánybiztos úrral, aki hazafiasságának és magyar érzésének olyan jelét adta, hogy báró Kaas képviselő ur tanulhatna tőle. B. Kaas Albert: Nem tanulok! Nagy Ernő : Megállapodtam Kutkafalvy kormánybiztos úrral és az ottani intelligenciával, hogy bemegyek alispánhelyettesnek. Először tiltakoztam ellene, egyrészt mert semmi kedvem nem volt hozzá, másrészt mert családomat Alsóvereckén kellett hagynom, ahol mindennap várni lehetett az ukrán betörést, ami be is következett. Szóval 1919 január 1-én bementem alispánhelyettesnek. Amikor ott kezembe vettem a vármegye vezetését, az egész vármegyében nem volt egyetlenegy kanál liszt. Grulácsy alispán ur ugy gondoskodott a vármegyéről, hogy máról holnapra nem volt mit ennie a lakosságnak és máról holnapra a vármegyét a teljes felfordulás veszélye fenyegette. Drozdy Győző : Ismerjük Grulácsyt ! Nagy Ernő: Gulácsy alispán ur megtette azt a viccet, hogy amikor a ministeriumból 23 vagon lisztet kértek tőle, 33 vagont adott, mert NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — I, KÖTET. brillírozni akart vele, hogy milyen gazdag Bereg vármegye. Ezalatt pedig a rutének éheztek, éhtifuszban pusztultak el. Különben nagyon jól méltóztatnak ismerni az akkori időket, a sajtóban és egyebütt is nagy port vert fel ez a dolog és végül a Wekerle-kormány épen ezért fel is függesztette Grulácsyt az állásától. Sándor Pál: A báró ur érdeme volt! Nagy Ernő : A báró urnák a zaboszsák mellett nagy érdemei voltak. Elfoglalva az alispáni széket, akciót indítottam, hogy lisztet, élelmet szerezzek a népnek, mert különben máról-holnapra minden teljesen felfordult volna. Volt ott egy nagy katonai barakk, volt Munkácson is, egy reggel azonban az a milliárdot érő barakk elhamvadt, leégett. Összeültünk megint Kutkafalvy Miklóssal, ezzel az igaz magyar emberrel, akire nézve megint azt mondom a báró urnák, hogy menjen hozzá hazaszeretetet tanulni. B. Kaas Albert : Jó volt, hogy a barakk leégett, mert sok dolog van arról is. Nagy Ernő: Mondom, volt ott egy katonai barakk, s elhatároztuk, hogy ezt megvesszük és ebből teremtünk a lakosságnak élelmiszert. Feljöttünk a honvédelmi ministeriumba és a közélelmezésügyi ministeriumba; mind a ketten tárgyaltunk, amig végre be^mentek, hogy igenis, átadják nekünk, a vármegyének, úgyszólván potom áron a barakkot, hogy tudjunk pénzt és lisztet szerezni belőle. Megindítottam az akciót, kijött egy katonai bizottság, egy vegyes bizottság átadta, illetőleg én átvettem a vármegye nevében ezt abarakkot. Kihirdettem három vármegyében, hogy Bereg vármegye alispánja ad el csizmát, inget, szekeret, hámot, nyerget, lópatkót, szóval mindenféle tárgyat, ami csak szükséges egy gazdaságban. Gyönyörűen indult meg az akció és rövid idő leforgása alatt — ha jól emlékszem — 56 vagon terményt össze tudtunk szerezni. De mi történt ? Grulácsi alispán irigyelte a babért, hogy én meg tudom menteni a vármegyét a felfordulástól, és — nem állítom, hogy egyenesen ő, de erős a gyanúm, hogy az ő keze van benne — feljelentések tétettek ellenem a hadügyministerhez, hogy én panamázok, olcsón adom el a barakk tárgyait, ezt teszem, azt teszem. Erre bizottság jött ki és ez megakasztotta az eladást 2—3 hétre. Méltóztassék elgondolni, hogy ebben a válságos időben: 1919 januárban, februárban micsoda óriási bűn volt megakasztani a barakk eladását és az élelmiszerek megvételét. Baloghy Ernő akkori közélelmezésügyi minister ur felrendelt, feljöttünk megint Kutkafalvy kormánybiztos úrral, akire nézve megint csak azt mondom, hogy a báró ur menjen el hozzá tanulni hazaszeretetet. B. Kaas Albert : Nem vagyok kíváncsi a tanácsaira ! 5
