Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-16
À nemzetgyűlés 16. ülése 1922. kérem a bizottságot, hogy a legközelebbi alkalommal megalakulni szíveskedjék. Mivel a tágyalásra szánt idő letelt, megteszem legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozó javaslatomat. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hétfőn, e hó 10-én d. e. 11 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki : 1. az idemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalását; 2. az ülés jegyzőkönyvének hitelesítését. Méltóztatik napirendi javaslatomat elfogadni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az iterpellációkra. Csik József jegyző: Klárik Ferenc! Klárik Ferenc: T. Nemzetgyűlés ! Ugy a t. kormánynak, mint nekünk, akik mint szociáldemokraták a választások folytán bekerültünk a nemzetgyűlésbe, az a törekvésünk, hogy ebben az országban a nyugalmat megteremtsük, a jogfolytonosságot helyreállítsuk, hogy ebben az országban egyszer már a kibékülés politikája elkövetkezzék és ebből hazánkra nézve olyan időszak következzék el, amely ennek a szerencsétlen országnak és e szerencsétlen országban élő polgároknak és munkásoknak javára váljék. Fájdalom, azt kell látnom és azt kell 'tapasztalnom, hogy ezt a felfogást ép azok nem osztják vagy nem akarják osztani, akik nemcsak arra hivatottak, hogy a törvényeket megtartassák, hanem arra is, hogy a törvényeket megtartsák ők maguk. Interpellációmnak, amelyet részben a belügy minister úrhoz, részben a honvédelmi minister úrhoz intézek, egyik része már ott kezdődik, amikor a választások történtek és amikor a szolgabíró a salgótarjáni választókerületben mindent elkövetett, hogy az én csekély személyem képviselővé ne választassák. Ebbeli cselekedetei között az egyik, amelyre itt rá kell mutatnom, az, hogy 14.000 korona önkéntes adakozásból befolyt pénzt elkoboztatott és ez az elkobzott pénz, mely a szociáldemokrata párt tulajdona, még ma is a salgótarjáni főszolgabíró ur Wertheim-szekrényében van elcsukva. A szolgabíró gyűléseink nagy részét különböző ürügyek alatt betiltotta, házkutatást rendeztetett választóimnál és amikor e házkutatás alkalmával a pénzt kereste, egyik választómnál, Domonkos György Bencze pazári lakosnál, aki nem munkás, hanem kisgazda, a kommün alatt Amerikában volt, a kommün után jött haza és magával hozta azokat a dollárokat, melyeket ott szorgos munkájával szerzett, hogy itt dolgozzék és a hazának hasznos, tevékeny polgára legyen, találtak egy könyvet. A könyv címét nem ismerem, nem tudom a tartalmát sem, egyet azonban tudok és ez az, hogy amikor az illető a kommün bukása után megérkezett, ez a könyv — Amerikából hozván haza — a vámvizsgálaton keresztülment, ezt a könyvet vele együtt a hatóság Magyarország területére beeresztette. Ezt a könyvet nála megtalálták és mivel szavazatával évi július hó 8-án, szombaton. 381 az én szerény személyemet támogatta, hat hónapra ítélték el, ezt az ítéletet 2000 K-val megspékelték és ez a választóm annak ellenére, hogy az ítéletet megfellebbezte, még ma is be van csukva. Ha a közigazgatási hatóságok azokat a gondolatokat, amelyek minket vezetnek, igy fogják fel a jövőben is, akkor itt nem megnyugvásról, nem megértésről lehet szó, hanem mindig jobban és jobban a lelkek és az emberek elkeseredéséről. De a közigazgatási hatóságok ezzel nem elégedtek meg, tovább mennek ezen a téren és a Klárik Ferencre szavazó kisgazdáktól szedik az előfuvarokat, őket rendelik ki, viszont a Szecsey-féle szavazókat nem bántják, ha pedig nem teljesitik a parancsot, ismét jön a büntetés. Azoknak a plakátoknak kiszegeléséért, amelyeket a választási küzdelem alkalmával belügyministeri engedéllyel szegeltek ki azok a szegény emberek kis viskójukra, 5—6—7—800 K-ra büntetik meg őket. Az összes közigazgatási hatóságoknak a feje a belügyminister ur, ha tehát ő kiad egy rendeletet, akkor minden alantas tisztviselőjének ezt respektálni kell ; ha pedig nem teszik, akkor vagy mondjon le, vagy pedig ezeket a tisztviselőket, akik az ő rendeleteivel homlokegyenest ellenkezve szabnak ki büntetéseket, méltóztassék a belügyminister urnák rendre oktatni. A másik eset, amely még inkább felháborító, a következő. Házkutatást tartottak egy másik szavazómnál is, Vincze Márkus József vizslási lakosnál. Ennél is találtak a padláson a lim-lom között három könyvet. Az egyik verses könyv, amely Csizmadia Sándortól ezelőtt körülbelül 15 esztendővel jelent meg s amelynek a címe: »Megyünk előre«. A másik megjelent ezelőtt 13 esztendővel Varga Jenőtől »A drágaság« címen, a harmadik könyv megjelent dr. Varadi Zsigmondtól »Martinovics Ignác« címen, szintén ezelőtt 13 esztendővel. Ezt à három könyvet találták meg ennél az én szavazómnál és mert ezt a három könyvet nála megtalálták, őt is négyhónapi börtönre ítélte az ottani szolgabíró és hozzátett ehhez az ítéletéhez még egy csomó pénzbírságot, pénzbüntetést. Propper Sándor : Kötelező analfabétaság ! Klárik Ferenc: Igen t Nemzetgyűlés és igen t. belügyminister ur ! En azt hiszem, hogy ezek az állapotok és ezek a jelenségek, amelyeket én ebben a kerületben tapasztalok, többé-kevésbé talán más kerületekben is tapasztalhatók és megvannak . . . Rakovszky István : Ugy van ! Haller István : Inkább többé, mint kevésbé. Klárik Ferenc : ... és semmi körülmények között sem alkalmasak arra, hogy a lelkeket megnyugtassák, ellenben alkalmasak arra, . . , PakotS József: Hogy forradalmasítsák,
