Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

3?2 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922, lamenti tárgyalások vezetésére vonatkozó ezt a jogát koncilíáns módon szokta gyakorolni és nem szokott elzárkózni attól, hogy e tekintetben is figyelembe vegye a kisebbség méltányos kívánságait. Én pár év előtt egyszer Angliában időzvén véletlenül együtt voltam vendég egy villásreggelin az akkori ministerelnökkel és az ellenzék vezérével, és hallottam, amint a ministerelnök kedélyesen elmondotta az ellenzék vezérének : Én igy és igy szándékozom a parlament munkarendjét beosztani. Jó lesz ez ? Arra az ellenzék vezére tett néhány megjegyzést és szépen megállapodtak egymással. Szóval a kormánynak erre vonatkozó jogát teljesen fentartva, egy bizonyos koncilíáns eljárás nagyon szükséges a helyes parlamenti állapotok megteremtésére különösén akkor, amikor az ellenzéknek vannak olyan kivánságai, amelyeknek helytállósága elől nem lehet elzárkózni. Nem tudom, hogy azok után is és azokat meggondolva is, amiket a ministerelnök ur tegnap az ország súlyos anyagi helyzetéről a magyar hirlapiróknak elmondott, ragaszkodik-e ahhoz a tervéhez, hogy még a nyári szünet előtt, — ha egyáltalában lesz nyári szünet — de közvetlenül az indemnitási javaslat letárgyalása után, a főrendiházi reformjavaslatot tárgyaljuk. Mélyen t. ministerelnök ur! Ez lehet egy igen helyes dolog ; én is azt módom, elvileg én is azt tartom, hogy jobb a kétkamarás rendszer az egykamarás rendszernél és szükséges, hogy » azt idővel megcsináljuk. De vájjon ez olyan égetően sürgős-e, hogy ennek a kedvéért háttérbe kell tenni azoknak a javaslatoknak a tárgyalását . . . Rassay Károly: Amelyeket ma sem látunk! Gr. Apponyi Albert: . . . amelyek — hiszen a ministerelnök ur egy szomorú és aggodalmas télről beszélt, — amelyek a körmünkre égő veszedelmek elhárítására szükségesek. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy a főrendiház reformjának kérdése felveti az egész alkotmány kérdését. (ügy van ! ügy van ! a hal- és szélsöbaloldalon.) Rakovszky István : Elsősorban a kormányzói állást és mindent! Gr. Apponyi Albert: Természetesen, az államfői állás természete, jogköre és helyzete nem marad érintetlen a kétkamarás rendszerre való áttérés mellett. (XJgy van! ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ma, az ideiglenes jogrendben, a helyzet igen egyszerű; a nemzetgyűlés a nemzet szuverenitásának letéteményese. Mi lesz akkor, ha két kamararendszer lesz? ^Felvetődnek itt önmaguktól, anélkül hogy az ember a prejudiciális kérdéseket nézné, olyan kérdések, amelyeket a t. kormány el akar kerülni. Hiszen abszolúte elkerülhetetlen, hogy akkor az alkotmányjogi kérdések velejére és mélyére ne hatoljunk, különösen, ha azzal a sajátságos felfogással találkozunk, hogy a főrendiház reformjával és a ' két kamararendszerre való áttéréssel helyre van állítva a jogfolytonosság, (ügy van !) évi július hő 8-án, szombaton. Bocsánatot kérek, a jogfolytonossághoz egy tizedrész lépéssel sem jutunk közelebb, a nemzetgyűlés helyett két gyűlés fog itt működni. A mi jogfolytonosságunk, a mi alkotmányunk értelmében, az én szerény tudomásom szerint a királyságon és a kétkamarás országgyűlésen alapul. A jogfolytonosságot helyreállítani királyság nélkül, ez szerintem abszolút ellenmondásban van a mi egész jogfejlődésünkkel . . . Gr. Andrássy Gyula: Fából vaskarika. Gr. Apponyi Albert : ... és szerintem igen veszedelmes, mert sokkal jobb, bevallottan olyan állapotát fentartani, ameddig szükséges, amely nem felel meg a jogfolytonosságnak, mint az igazi jogfolytonosság helyébe egy utánzott jogfolytonosságot helyezni, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azonkívül méltóztatott hallani, hogy a Ház egy nagy részének meggyőződése — s én e meggyőződésben teljesen osztozom —,hogy a priusz: a választójog megalkotása. (Elénlc heyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen sokaknak álláspontja a másik kamarának mikénti szervezésére nézve egyenesen attól függ, hogy milyen lesz a választójog, (ügy van ! ügy van! Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Természetesen !) Konzervatívabb testületet tudok elképzelni, ha ez a kamara igazán demokratikus, általános szavazati jog alapján áll. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az is sokaknak meggyőződése, és ebben szintén osztozom, hogy miután — amit én nem ellenzék — az uj felsőháznak — nevezzük első kamarának vagy akárminek — a szervezete nagyrészben a törvényhatóságok képviseleteire van alapítva, nagyon természetszerű, hogy mielőtt azoknak a törvényhatóságoknak ilyen törvényhozó-választói jogot adunk, tudni akarjuk, hogy azok minők lesznek, milyen lesz azoknak a szervezete, (ügy van! ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ez az ellenvetés nem helyt álló, mert hiszen benne lesz a törvényben, vagy könnyű azt belemódositani, hogy azok, akiket a törvényhatóságok most felsőházi tagokká választanak, ha a törvényhatósági bizottságok öszszeállitása megváltozik, mandátumukat elvesztik és helyettük ujakat kell választani. Bocsánatot kérek, hogy lehet összeállítani egy törvényhozó testületet, amelynek egy része, még pedig leglényegesebb része — mert ugy képzelem, hogy ez lesz a gerince a felsőháznak — felmondásra lesz ott, nem tudja meddig fog ott maradhatni, ideiglenes hézagpótlóként. Nem sokkal észszerűbb-e bevárni, amig a törvényhatóságok abban a helyzetbe lesznek, hogy definitiv képviselőket választhatnak? Rassay Károly : Tőlük függ, hogy megszavazzák-e. Gr. Apponyi Albert: Nem mondom, hogy ezekkel szemben nem lehet érvelni, de ezek mégis olyan plauzibilis, olyan komoly indokok,