Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

364 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi július hó S-án, szombaton. sem törődik a falusi munkásokkal, azok éheznek, nyomorognak, eladják utolsó rongyaikat, és példakép épen az én kerületem egyik nagy munkásközségét hozta fel. Hát itt meg kell állnom egy-két szóra, mert azok a konzekvenciák, melyeket ottani tapasztalataim alapján le fogok szűrni, nem helyi jelentőségűek, mert azokat országos szempontból kell megvizsgálni. Bihar vármegyének van egy községe : Sarkad, melynek 14.000 lakosa van ; ebben a községben igen sok a mezőgazdasági munkás. Dénes István : Mint mindenütt. Berki Gyula : Akkor, amikor engem ebben a kerületben első alkalommal képviselővé választottak, láttam közelről ennek a népnek erényeit és bűneit. Mert hangsúlyozom, hogy erényei mellett súlyos bűnei is vannak. Ekkor elhatároztam, hogy ezzel a néppel foglalkozni fogok. Es az elsők között hajtottam végre kerületemben a helyi hatóságok és a kormány közreműködésével a házhelyekről és kisbérletekről szóló törvényt. Dénes István : Kishaszonbérlet nincs a mai napig sem. Berki Gyula: Nem mond igazat! Itt van Bihar vármegye főispánja, az majd megmagyarázza önnek. Az egész megyében megvan a kishaszonbérlet. Mesékkel nem lehet operálni. Megmondom önnek pontosan: 2447 holdból csináltak kisbérletet, egyetlen egy mezőgazdasági munkás nem maradt kisbérlet nélkül, és nemcsak kiosztottunk közel 700 házhelyet, hanem építettünk is több, mint 200 házat. Dénes István : A házhelyekről nem beszélek. (Zaj jobb felöl.) Berki Gyula : Nem szabad megengednünk az ország szempontjából, hogyha a törvény végrehajtása egyes pontokon az országban nehézségekbe ütközik és talán nincs is meg, hogy akkor azokat a helyeket, ahol a végrehajtást pontosan foganasitották, ahol ezt a kérdést már elintézték, elhallgassuk. Én lelkiismereti kérdést csinálok belőle. A t. képviselő urnák joga van kritizálni a kormányzat politikáját, de ahhoz nincs joga, hogy a való tényeket elhallgassa (Ugy van! jobb felöl.) és más színben tüntesse fel. Az ország tudni akarja, hol vannak bajok, de kötelességünk megmondani azt is, hogy ahol a bajok orvoslására siettünk, mi ott a tényleges és a való helyzet. (Ugy van! jobb felöl.) A t. képviselő ur foglalkozott azzal, hogy ezen a helyen 30—60—80 koronás napszámok vannak. Egész előadásából egy meggyőződést merítettem és ez az, hogy képviselőjelölt korában járt először az Alföldön és vizsgálta meg ennek a munkásnépnek helyzetét. Ezzel szemben a szituáció a következő : az egész országban, a Dunántúl, a Duna-Tisza közén, a Tiszántúl mindenütt az a helyzet, hogy a mezőgazdasági munkabérek 180—250 és 350 korona között mozognak. Függ ez a munka természetétől, függ a község helyzetétől, és függ attól, hogy milyen a mezőgazdasági termelés rendszere az illető vidéken. Es nem lehet itt ugy beszélni a Dunántúlról, mint a Tiszántúlról, mert a Dunántúl az a helyzet, hogy a legtöbb község törpeés kisbirtokosokból áll és a legtöbb községben rendkívül csekély a mezőgazdasági munkások száma, a Tiszántúl pedig nagy tömegekben vannak munkások. Már most, ha a tiszántúli tömegek egy részének nincs munkája, annak oka abban van, — amint beszédemben előre jeleztem — hogy a tiszántúli munkásság igen jelentékeny része a Bácskában és a Bánátban aratott, de erre most nincs mód. Ezt a helyzetet még komplikálj Dunántúl, ahol köztudomású, hogy Horvátországban a nagybirtokok nagyrészében magyar munkások dolgoztak. Most az agrárreform végrehajtása folytán — beszélhetek róla, miután az ottani viszonyokat jól ismerem — kiüldözték onnan a magyar munkásokat. Azok is munka nélkül vannak. Az ország mezőgazdasági területe kisebb, a munkaalkalom kevesebb, a munkások száma több, hát bocsánatot kérek, szeretnék ón olyan kormányt látni, amely ilyen nehézségekkel szemben minden tekintetben és mindenkivel szemben meg tudja ezt a kérdést teljesen és kielégítő módon oldani. Ez lehetetlenség. Létay Ernő : Meg kellene csinálni a birtokreformot. Berki Gyula : Nem fedi a valóságot az, hogy aratási munkát nem kapnak. Igenis, kaptak aratási munkát, még pedig ugy, hogy 90 kilogramm gabonát, tekintet nélkül arra, hogy a termés eredménye milyen lesz . . . Dénes István : 25 kilogrammot kínálnak Csongrád és Békésmegye több részében! Berki Gyula: ... 90 kilogramm gabonát garantál a birtokos akár jó a terméseredmény, akár rossz. Ha jobb a terméseredmény, miután az aratás részért folyik ez, minden 11-ik rész a munkásé, ha a gabona súlyos, ha jól fizet, eredményezhet 120—140 kilogrammot is katasztrális holdankint. Dénes István : Hol vannak ilyen állapotok ? Berki Gyula: Bihar- és Békésmegyében és az egész Dunántúl. Aratási szerződések vannak kezeim között. Mert én vettem magamnak a fáradságot, hogy a munkásaimmal magam mentem elszerződni a birtokosokhoz és támogattam a munkásokat az aratási szerződés létrehozásában. De mélyen t. képviselőtársam sangvinikus lévén, a választási küzdelem alatt, amikor a földmivelésügyi kormányzat a kerületéből 400 munkást Mezőhegyesen akart alkalmazni, — azt az információt kaptam, a folyosón megnevezhetem, kitől — azt ajánlotta, hogy ezt a munkát ne fogadják el. Dénes István: Valótlanság. Kérdezzék meg tőlem. Berki Gyula : így vagyunk t., képviselőtársam többi előterjesztésével is. Es ő némi iz-