Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-14
303 A nemzetgyűlés 14. ülése 1922. évi július hó 6-án, csütörtökön. ellenfelek kerülünk egymással szembe ; egymásnak a szemébe nézünk és azt mondjuk : lássuk, ki mennyit hibázott, mennyi a ti bűnötök, mennyi a mienk ; mennyi van ebből levezekelve az egyik oldalon, mennyi a másik oldalon, mennyi még a levezeklendő. Szükséges-e ilyen nehéz időkben (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) amikor a korona olyan mély pontra szállott, amilyen még nem volt, amikor katasztrófák előtt állunk, szükséges-e egy ilyen katasztrofális helyzetben, egy pusztulás lejtőjére jutott ország nemzetgyűlésének ilyen kérdésekkel foglalkozni, az időt fecsérelni, ahelyett hogy gazdaságosan beosztva az időt, fontos, célszerű gazdasági, praktikus kérdésekkel foglalkozzunk. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Mi ezt a nemzetgyűlést nem szántuk gravaminális országgyűlésnek. Kijelentettem, hogy mi a panasz, a gyűlölet csomagjait leraktuk. De miután ez nem talált megértésre, ez nekem kötelességemmé teszi, hogy erre a kérdésre röviden visszatérjek. Az egyik tisztelt képviselőtársam igen helyesen azt mondotta : ennek a nemzetgyűlésnek az orvos szerepét kell betöltenie. Az ország beteg. Meg kell állapitani a bajt, meg kell állapitani a bajra az orvosságot. En ezt megtoldom azzal, hegy a jó orvcs szerepét kell betöltenünk. Nemcsak a lázt kell észlelnünk, nemcsak felületesen kell elbírálni a bajt, hanem, amint a jó orvcs leül a beteg ágya mellé és azt kérdi ; m.i volt ennek a bajnak az előzménye, hol kezdődött, hol van a forrás, hol a genezis — ugjr nekünk is ezt kell csinálnunk és ha én ismételten előveszem a munkáskérdést, ne méltóztassanak ezt rossz néven venni, szükségesnek tartom, hogy még egy kísérletet tegyek arra nézve, hogy ebben a kérdésben megértésre tudjak találni, s hogy ebben a kérdésben, amennyire ez lehetséges, bizonyos megnyugvást tudjak előidézni ugy a nemzetgyűlés házában, mint az ország lakosságában. Munkáskérdés természetesen van. Van mindenhol. Nem magyar specialitás ez, nem a magyar munkások fedezték fel. Mindenhol a világon észlelhetők ezek a jelenségek, még egzotikus államokban is, ahol kapitalisztikus termelési mód van, felvetődött fixebb f ormiban a munkáskérdés. De a munkáskérdésnek olyan formáját, mint amilyen formát itt adtak neki, sehol másutt nem észleltünk. Méltóztassanak megengedni, hogy utaljak arra, hogy egy jelszó indult el Németországból, ugy gondolom, a német császár mondotta először : Die Sccialdemokraten sind vaterlandslose Gesellen — hu forditás szerint : »A szociáldemokraták hazanélküli legények.« G rig er Miklós: De a kommunista manifesztumban is benne van, hogy a munkásnak nincs hazája. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Griger képviselőtársam mondja ezt meg a kommunistáknak. En most Vilmos császárt idézem. (Folytonos zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk I) Ezt a jelszót idehaza Magyarországon csodálatos intelligenciával kapiskálták. Rögtön lefordították egy bántóbb formában és azt mondták, hogy : a szocialista munkások hazátlan bitangok. (Egy hang a jobboldalon : Ezt önök 'mondták !) Nem igaz, nem helyes a közbeszólás. Ezt mi sohasem mondottuk. Ezt mireánk mondották és rögtön kétségbevonták a munkások hazafiságát ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akármelyik munkásnak sorsát, életét vizsgálom, akár a magamét is — szeretném tudni, hogy miért nem állok én nemzeti alapon, miért ne m nemzeti alap az, amelyen állok 1 (Zaj és jelkiáltások a jobboldalon és a középen : Ezt mi is szeretnők tudni.) Az igaz, hogy nem állok tizezerholdas nemzeti alapon, ezt nem is teheti meg mindenki, mert hiszen nincs annyi földje mindenkinek ebben az országban. Csak kétszobás nemzeti alapon állunk. De méltóztassanak nekem megmondani, hogy mi az a nemzeti alap ? (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt nem lehet megmondani, ezt érezni kell !) B. Prónay György : Az embernek a szivében és lelkében van ! Ezt mástól nem lehet megtanulni ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Ugron Gábor : Most teszi be a lábát a Házba Prónay és már baj van ! Mirevaló ez ? (Zaj. Elnök csenget.) Propper Sándor : Az a munkás, aki itt születik, itt dolgozik, itt katonáskodik, itt marad szegény, itt hal meg, nem látja az ország határain kivül a többi világot, miért nem nemzeti alapon álló munkás ? Nauberger Ferenc : Tagadja, hogy az. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Propper Sándor : Nem tagadja ! Ráfogták helytelenül és ebből kiindulva mérgesedett ugy el a helyzet és terelték a munkáskérdést olyan irányba, amilyen irányba nem lett volna szabad terelni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Németországban ezután a jelszó után jött egy másik jelszó. Bismarck, aki kétségtelenül nagy államférfiú volt, akinek kvalitásait kétségbevonni nem lehet és aki szintén ki akarta irtani a szocializmust, 1878—1890-ig kivételes törvényeket tartott életben tüzzel-vassal. Azt mondotta : Ráteszem a vizes lepedőt, kiirtom, mert az osztályom ellen vét, az én osztályom érdekeit sérti. Tizenkét esztendeig tartott ez. Azután felemelte a vizes lepedőt és csodálattal látta, hogy az a munkásmozgalom, az az eszme, amelyet ő meg akart semmisíteni, hihetetlen mértékben megsokasodott, megerősödött és megnövekedett. Erre Bismarck, az okos államférfiú, aki tudta, hogy jelszavakkal sokáig kormányozni nem lehet, azt mondotta : ha tehát igy van, akkor más módszerrel próbálkozunk, akkor elővesszük a szociális olaj csepp módszerét és megpróbáljuk a munkásság jogos igényeit kielégíteni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kielégítjük szociális törvényhozással, gondozással, jó munkaviszonnyal, demokráciával,
