Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-14

306 A ncmzei gyűlés 14. ülése 1922. évi július hó 6-án, csütöriökön. Farkas István : Orosházán a választások alatt volt ! Csizmadia András : Én azt mondom részemről, hogy Orosházán. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom én azt kérni, hogy a lakbéreket emeljék, hiszen mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a szegény, nincsetlen embernek, az olyannak, aki egy szobával is beéri, vagy legfeljebb két szobát igényel, nincs olyan kereseti forrása, hogy a lakbéremelésekkel meg­küzdhessen. Tehát én nem is óhajtom azt, hogy a lakbéreket egészen az égig fel vigyük, tiszteletteljes kérésem csupán az volna, hogy a lakások rendsze­resen legyenek beosztva és tekintettel arra, hogy a háztulajdonosok igen nagy része — azok, akik hozzám panasszal fordultak, mind egy szálig — hadban volatk, a harctéren teljesítettek szolgálatot s most vannak abban a helyzetben, hogy iskoláztatás céljából családjaikat haza vihetnék, ezek a háztulaj­donosok legalább szabadon választhassák meg azt a lakosztályt,, amelyet a saját házukban igénybe­venni óhajtanának. Ezt tegye lehetővé a ren­delet, hogy a neki tetsző lakosztályt vehessék igénybe. T. Nemzetgyűlés ! Nálunk, a falun tudok olyan embereket is, akiknek évente 3—4 százezer korona jövedelmük van és véletlenül épen ezek szekirozzák legjobban a házigazdát, (Igaz ! Ugy van !) pedig ha az ilyenek nincsenek megelégedve két szobával, mert elfoglalnának 4—5—6 szobát * is, ha erre mód van, — általában azonban mégis kétszobás lakással birnak — bőven lévén pénzük, sokkal inkább építkezhetnének, vagy ha akarják házat is vehetnek, (Igaz ! JJgy van ! jobbfelől.) szemben azokkal a kisemberekkel, akik olyan nehezen várják* azt a házhelyet, amelyen valami kis kunyhócskát emelhetnek maguknak. A lakás­rendelet tehát egész bátran megszoríthatná az ilyen nagyigényűeket, mert ha nem tetszenék nekik az, amit a rendelet tartalmaz, akkor építtet­hetnének maguknak házat — ami a lakáshiány megszüntetése szempontjából is csak előnyös volna, vagy pedig "vásárolhatnának is házat ma­guknak. Máskülönben a lakásínséget, a lakásmizé­riát megszüntetni nem lehet. A rendeletnek tehát feltétlenül szabályoznia kellene ezt a dolgot, hadd srófolja le mindenki mai igényeit egy kissé alacso­nyabbra, beérve annyival, amennyivel beéite 5, 6 vagy 10 esztendővel ezelőtt. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan emberek is, akik 10—12 évvel ezelőtt egy kis lyukban, egy rozoga kis vityiHóban is szívesen meghúzták volna magukat, ma azonban már nagy lakás kell nekik, annyira kimagaslott az igényük a többieké felett. De nem akarom tovább untatni önöket, mé­lyen t. Nemzetgyűlés, (Halljuk! Halljuk! jobb­felől.) ezért csupán egy indítványt óhajtok tenni, ha olyan kegyesek lesznek és meghallgatnak. (Halljuk ! Halljuk !) Azon tiszteletteljes indítványt vagyok bátor a nemzetgyűlés elé terjeszteni, hogy (olvassa) : »1. méltóztatnék a kötelező váirszedést eltörölni, a malmokat szabadversenyre bocsátani és az igy feleslegessé vált malomellenőröket állásuktól fel­menteni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) 2. Az ellátatla­nok természetbeni ellátását méltóztassék egy igaz­ságcs közélelmezési adó kivetésével pénzbeli ki­szolgáltatásra át változtatni. 3. Méltóztassék a lakásrendelet módosítását ugy tervezni, hogy a háztulajdonosok a saját házukban szabadon vá­laszthassák meg legalább kétszobás lakásig az általuk lakni kivánt lakosztályt és méltóztassék élet beléptetni a lakbérszerződéseket.« Batitz Gyula : Ezt már házilag elintézték ! Csizmadia András : És most még csak egy percnyi türelmet kérek, hogy felolvashassak egy levelet, amelyet különböző irányból való szaktaní­tók intéztek hozzám, illetőleg kívánnak általam a közoktatásügyi minister ur őnagyméltóságához eljuttatni. A levél a következő (olvassa) : »Nagy­méltóságú Minister Ur, Ez év elején egy levélben kérelmünket nagyméltóságod elé terjesztettük. Most, midőn Csizmadia András képviselő ur szives volt levelünk átadását magára vállalni, meg­ismételjük azt. Ugyanis, mi mindnyájan kinevezett állami tisztviselők, tanítók vagyunk, gazdasági szaktanítói oklevelünk alapján nyertünk beosztást, de kinevezésünk, illetőleg átminősítésünk, vagyis a gazdasági szaktanítói státusba való beosztásunk nem történt m.eg. Méltóztassék azért az orosházi kerület szeretett képviselőjével, nagyságos Csizmadia András kép­viselő úrral egyetértőleg a kultuszminister unal és az előadó úrral való előzetes megállapodás alapján a következő javaslatot az indemnités részletes tár­gyalásánál előteijeszteni. Felhat almaztatik a vallás ­és közoktatásügyi minister, hogy azon nyolc állami tanítót, kik az általa nyert megbízás folytán gaz­dasági szaktanítói oklevelük alapján megfelelő munkakört töltenek be, jelen állásukban való meg­hagyás mellett gazdasági szaktanítókká kinevez­hesse.« Itt vannak azután a nevek, hogy kik írták ezt alá, de ez bizony olyan rossz irás, hogy más ember­nek is munkát adna az elolvasása. (Derültség.) Röviden tehát arról van szó, mélyen t. Nemzet­gyűlés, hogy ezek az emberek egy éve, némelyikük egy és háromnegyed éve végzik a gazdasági szak­oktatást, bentvannak állásaikban, de szaktanítókká való kineveztetésüket minda mai napignem kapták meg. Most ezt a kinevezést kérelmezik. Ennyit voltam bátor megjegyezni, magát az indemnitást elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szabó Sándor jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Rend­kívül súl}ros események után, de soha el nem képzelt viszonyok között kerültünk ide a parla­mentbe. A gyűlölet és harag csomagjait leraktuk odakünn, azok nélkül jöttünk be. Nem azért, mintha nem volnának panaszaink, vagy nem volnának sérelmeink, hanem azért, mert ugy gon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom