Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-14
À n»-i/iiZbt gyi'àês 14. ülése 1922. hangoztat mindegyik, amidőn mindnyájan akarjuk a békét, akarjuk az egyetértést, a nemzet boldogulását elősegíteni, végre egyszer értsük meg egymást, hagyjunk egymásnak békét és szóval iparkodjunk egymást meggyőzni, ne kiabáljunk közbe és ne gorombaságokat fejtsünk ki. (Helyes jobb felöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én nem vagyok igazi népszónok, nem vagyok jó szónok, nem is akarom a nemzetgyűlés türelmét sokáig igénybe venni. De én sem mulaszthatom el, hogy az indemnitás tárgyalásának kapcsán valamit meg ne jegyezzek. (Halljuk! Halljuk!) Minden oldalról az hallatszik: csak a drágaságot letörni! Ennek én is testestül-lelkestül nagy hive vagyok, s csak arra törekedtem eddig is, hogy a drágaságot törjük le és a munkásviszonyokat javítsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Valamit azonban az indemnitási javaslatban nem helyeslek. Nem helyeslem elsősorban is az őrlési adót. Először is rátérek a hiányosságára, a nem helyénvalóságára annak a rendeletnek, amelyet a múlt kormány kieresztett, mert ebből egész világosan kiviláglik, hogy a nincstelenekkel tartartottuk el túlnyomóan az ellátatlanokat, (Ugy van! a jobboldalon.) Most azonban javult valamit, a helyzet. En, aki falun lakom és ismerem azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a helyzetét — aligha tudja ezt valaki jobban itt a nemzetgyűlésen, mint én jómagam — tudom azt, hogy vannak munkásaink, akik 27 év óta állandóan dolgoznak nálam, de soha, egyetlen egy esetben elő nem fordult az, hogy az aratás előtt ne legyen kenyerük; most azonban, az utolsó hónapban el kellett jönniök hozzám és kérniök, hogy adjak nekik előre a jövő keresetükre egyegy mázsa búzát. (Egy hang jobbfelöl : Mindenhol ugy van!) Bocsánatot kérek, ez az egy mázsa búza ott hiányzik, mert annak meg kellett volna lennie ezeknél a munkásoknál. S van ilyen munkás száz és ezer. (Égy hang a középen : Tizezer !) Talán tízezrével is vannak. S a búza egy része ott marad a malmokban vámként, mert a kormány pl. olyan rendeletet adott ki, amely a vámot kötelezővé tette a leadásnál és az elszedésnél is. Most azonban valamit javítottak rajta, amennyiben öt kilóval leszállították, de a vám még mindig kötelező. Sohasem volt szebb dolog a szabad versenynél. Én a 10°/o gabonavám tekintetében — bár nem vagyok érdekelt, nincs malmom, sem malmos jó barátom — a malmokat szabadjára ereszteném, mert tudom, hogy azok a malomtulajdonosok, amikor tisztességes polgári hasznukat megtalálják, leszállítják a vámőrlést azon végletekig, ameddig csak le tudják szállítani, sőt e tekintetben egymással konkurrálnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Azáltal, hogy a malmokat szabaddá tesszük, csak a szegény embereknek, a munkásembereknek egy csekély kis kenyeret nyújtunk évi július hő 6-án. csütörtökön. 303 vissza, mert kevesebb vámot szednek el tőlük, s igy ők tovább nyújthatnak a családjuknak kenyeret, tovább biztosithatják a kenyérellátást családjaiknak, (ügy van! a középen.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Szerintem ez igen igazságtalan volt. De tovább megyek, igazságtalan volt szerintem az ellátatlanok összeállítása is. Hivatkozhatom arra, hogy amikor dúlt a világháború és a nemzet legjobbjai odavoltak, harcoltak, küzdöttek a hazáért, amikor a hadiasszonyok odamentek az elöljáróságra, az arra hivatott hatóság elé, s azt mondották: Az én férjem is a harctéren van, nekem is adjanak hadisegélyt, azt felelte rá a hatóság, hogy : »Van az uradnak két hold földje, vagy öt hold, vagy tiz hold földje — nem tudom mennyi, —•neked nem jár hadisegély, mert ez nem fizetés, csak kisegítése azoknak, akiknek nincs itthon az eltartójuk, és akiknek nincs vagyonuk.« Aláírom, rendben van. Nem akarom az országunkat koldusabbá tenni, (Helyeslés a jobboldalon és középen.) mint amilyen, azonban látjuk, hogy az ellátatlanoknál ez megfordítva történik. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Adatokra hivatkozhatom. Tudok olyan 700 holdnyi okszerűen kezelt gazdaság gazdálkodó tulajdonosáról,... Erdélyi Aladár : Mindnyájan tudunk ! Csizmadia András :... aki részben bérlő ugyan, de nagyobb százalékban tulajdonosa annak a 700 holdas birtok egy részének, aki az utolsó családtagjára is felveszi a kedvezményes ellátást, az ellátatlanoknak járó ellátást. Eddig legalább is felvette. (Egy hang jobbfelöl : És eladta !) Erdélyi Aladár." Meg kell nevezni, kicsoda! Csizmadia András : E kettő között tehát az igazságtalanság megvan, mert ha az a kisember tűri és elismeri azt, hogy ő úgyis köteles szolgálni a hazáját, ha odahaza a két hold földről családja eltengeti magát, akkor ezen a téren is annak a felfogásnak kell érvényesülnie, hogy ez nem fizetés, hanem csak könyöradomány, segítés az ellátatlannak. (Mozgás.) Előfordult eset, hogy ilyen gazdag ellátatlan cselédjének a gyermeke — talán milliósnak is nevezhetném az illetőt — harmadik éve nálam szolgált, és az a cseléd, aki az ő vámtételeivel hozzájárult ahhoz az összeghez, amelyet az ellátatlanoknak és igy ennek kapcsán az ő munkaadójának is juttatnak, az a cseléd kénytelen volt eljönni hozzám, hogy adjak neki egy mázsa búzát előlegképen a fia béréből, mert neki a konvenciója nem elég, mert azt elszedik vám cimén. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ebben én igazságtalanságot látok. Ide kellett azt hoznom; ezen javítani kell. ( Ugy van ! Ugy van !) Mayer János: Javítva is van! Csizmadia András: En a magam részéről a malmokat teljesen szabaddá tenném. Erdélyi Aladár: Mi is!
