Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-13
300 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdám. De van itt még egy szempont. Budapest házainak legnagyobb része kölcsönből épült fel. A legnagyobb házak kölcsönből épültek. Már most, ha valaki egymillió korona törlesztéses kölcsönt vett fel annak idején . . . Fábián Béla: Frankban! Vázsonyi Vilmos: Ugy van, frankban, felvett még egy bankkölcsönt is utána és igy keletkezett egy ingatlan, amely meg volt terhelve körülbelül 1.500,000 K-val és annak idején megért két és fél millió koronát. Méltóztassék mcst kiszámítani, hogy ma mit ér ez az ingatlan és méltóztassék figyelembe venni, hogy ezen adósságokból épült házaknak adósságát a lerongyolt koronákkal kell kifizetni, (Igaz! Ugy van! halj elől.) holott frankértékben vették fel a kölcsönt és ezekből a kölcsönpénzekből valók azok a téglák és azok a vasrészek, ebből készültek el az ablaktáblák, a mázolás, minden ; az a beépitett anyag és az a beépitett munka. Mindezt ma devalválódott és lerongyolódott bankóval lehet visszafizetni és lehet tehermentesíteni a háztulajdont egyszerre, egy csapásra. Én ismerek embereket Budapesten, akiknek a háború előtt nem volt egy vasuk sem, csupa túlterhelt ingatlanuk volt, amelyeknek előkelő házmestere gyanánt szerepeltek ők maguk. Volt 10—ISilyen ingatlanuk, amelyek mindegyike lehetett 200.000 vagy 300.000 K értékű, hogyha nem árverésre került az ingatlan. Ezek az urak ma dúsgazdag emberek . . . Fábián Béla: Milliárdőrök! Vázsonyi Vilmos : . . . ezek az urak milliárdőrök lettek, mert a teher nem változott, azt lerongyolt bankóval kell megfizetni, ellenben az ingatlan értéke exorbitáns módon emelkedett. Ily körülmények között ne beszéljünk mindig arról, hogy mit szenvedett a háztulajdon ; beszéljünk arról is, hogy milyen előnyökben részesült. En ezeket az előnyöket nem. irigylem a háztulajdonostól, én szerényen, svájci frank adósságom leszámításával magam is élvezem azt az előnyt, hogy egy kis házacskát vehettem, annak idején magamnak, de mert ezt élvezem és tudom, azért nevetek, amikor arról beszélnek, hogy a háztulajdon milyen rettenetesen súlyos áldozatokat visel. Ezen a téren igenis súlyos, nagy áldozatokat visel az a kispolgári, szerény középosztálybeli igazi nyárspolgári réteg, amely a maga pénzét elvitte régi módi szerint a takarékba, mert spekulálni nem akart, vagy pedig hazafiságból hadikölcsönbe fektette a maga megtakarított filléreit. Ezek viselték az áldozatot, de a háztulajdon nem, és mivel áldozatot nem viselt és mert vagyona állagában megmaradt — és ezekben a rettenetes, katasztrofális időkben már maga az óriási eredmény, hogy valaki a vagyonállagát át tudja úsztatni és át tudja menteni a túlsó partra — épen azért nincs semmiféle jogosultsága annak, hogy a háztulajdon ilyen exorbitáns követelésekkel álljon elő. T. Nemzetgyűlés ! Nem kivánom ezeket a fejtegetéseket tovább folytatni a magam részéről, egyszerűen előterjesztem interpellációmat, amely a következő (olvassa) : »Interpelláció a ministerelnök úrhoz és a népjóléti minister úrhoz. 1. Megfelel-e a tényeknek, hogy a kormány uj lakásrendeletet szándékozik kibocsátani, mely a lakások bérének (az 1917 novemberi lakbért véve alapul) négyszeres, nyolcszoros, tizenkétszeres felemelését, az üzletbéreknek pedig 15-szörös, 20-szoros és 30-szoros emelését engedi meg, sőt a 8000 koronán felül lévő lakásbér és 12.000 koronán felül lévő üzletbér korlátlan emelését is lehetővé tesz 1 " ? 2. Indokoltnak tartja-e a kormány, hogy ilyen, a gazdasági életbe mélyen belenynló intézkedést rendeleti utón szabályoz, holott a felhatalmazási törvényjavaslat 6. §-a szerint ilyen kérdések négy hónapon belül amúgy is törvényhozás utján rendezendők ? 3. Hajlandó-e a kormány egyelőre csak átmeneti intézkedéseket tenni, nagyobb béremelésektől rendeleti utón eltekinteni és a kérdést törvényjavaslat alakjában a nemzetgyűlés döntése alá bocsátani ? 4. Hajlandó-e mindenesetre a rendelet kibocsátása előtt a pénzügyi és igazságügyi bizottság tagjai előtt a tervezetet ismertetni, hogy legalább e bizottságok tagjai elmondhassák előzetesen nézeteiket.« Ha jól emlékszem a t. földmivelésügyi minister ur szavaira, azt mondotta, hogy a kormány a drágaság kérdésével és a lakáskérdéssel foglalkozni kivan és nekünk erre alkalmat akar adni. Ha erre jól emlékszem, akkor nem kétlem, hogy a kormány ezt a rendeletet nem fogja kibocsátani, mielőtt a nemzetgyűlés hangulatáról és véleményéről nem tájékozódott. (Taps" half elől.) óva intem a kormányt ettől a katasztrofális lépéstől, (Ugy van! Ugy van!) amelynek következményei beláthatatlanok. (ügy van ! Ugy van !) Emlékszem arra, hogyan kényszerültünk mi annak idején a városi lakásépítő akciót megcsinálni. Az Angyalföldön, a külső területen akkor katasztrofális lakásviszonyok voltak. Nagy lakásszükség és ennek folytán házbéremelések voltak, mire ott kint a lakosság a házbér nem fizetés sztrájkját inditotta még. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ma is hönynyen megleheti) Ennek következménye volt azután, hogy sorra jöttek a kilakoltatások és egész nap az volt a mi teendőnk, hogy folyton kimenjünk és a helyszínen intézzük el ezeket a skandalumokat, ezeket a kilakoltatásokat. Es a viszonyok odáig fejlődtek, hogy a város a legnagyobb erővel, vaserővel és a legnagyobb gyorsasággal kénytelen volt munkáslakásokat épiteni, hogy a tűrhetetlen viszonyoknak véget vessen. Nagyon kérem a kormányt, ne keserítse el a város lakosságát, ne keserítse el a kereskedelem és ipar embereit, mert azt ők nem érdemlik meg. Kérem a kormányt, fontolja meg nagyon jól ezt a lépést, amelybe bizonyos érdekeltség akarja
