Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-13
A nemzetgyűlés 13. idése 1922. évi Julius hó 5-én, szerdán. 267 Nagy Ernő; Renczest kellene azzal összetörni ! Sándor Pál : Ezt nem lehet védeni uraim, ne védjék ezt! Elnök : Nagy Ernő képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni, hiszen a szónok nem tudja elmondani beszédét. Drozdy Győző : Szeretnők, ha egyszersmíndenkorra levehetnők a napirendről ezeket a brutalitásokat és atrocitásokat. Higyjék el, nem kellemes dolog nekünk az ilyen atrocitások felhánytorgatása és sokkal szivesebben hallgatnánk az ilyen dolgokról, csak ne produkálnának napról-napra ujabb és ujabb tényeket. Kérdezem tehát a belügyminister úrtól, vájjon érvényben van-e az az ukáz, amelyet itt felolvastam és ha nincs érvényben, milyen másik ukáz alapján jár el a magyar csendőrség és rendőrség olyanformán, mint ahogy a dokumentumok elénk tárják? Halász Móric: Igaz-e? Propper Sándor ; Aki idézést kap a rendőrségre, öngyilkos lesz többnyire, mert nem mer bemenni ! Patay Tibor: Ez a szovjet alatt volt! Horváth Zoltán : Az is gazság volt ! Farkas István: Tehát most is diktatúra van! (Zaj jobbfelöl.) Propper Sándor : Igen, ez diktatúra ! Diktatúra ! Elnök : Propper képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Már másodszor figyelmeztetem. Drozdy Győző : Hogy a kormány e téren folytatott gyakorlatából nem enged, azt bizonyítja az is, ami a napokban megtörtént egyik volt képviselőtársunkkal, Andaházi Kasnya Bélával, aki a kormány egyik kedvenc emberével szemben akart képviselőjelöltséget vállalni és amikor le akart utazni a kerületébe, letartóztatták. Patay Tibor : A kis ártatlan ! (Nagy zaj a baloldalon.) Rassay Károly : Hát nincs annyi joga hozzá, mint önnek? Ugron Gábor: Lemegy a kerületébe és letartóztatják ! Kis ártatlan ! Rassay Károly: Csak vallják be az eszközeiket, amelyekkel ide bejöttek! Sándor Pál : Furcsa filozófia a maguk filozófiája! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán ! Rassay Károly: Mert Eckhardt ellen fellép, az még nem ok a letartóztatásra! Elnök: Rassay képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Drozdy Győző : Hogy a magyar kormánynak a jogrendre való teljes visszatéréséről elhangzott kijelentései még mindig nem tekinthetők üres beszédnél egyebeknek, (TJgy van! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még ma is számtalan olyan régebbi intézkedése van érvényben, amely tulajdonképen szembehelyezkedik a tételes törvényekkel. Itt van például a szabadkőművesség ügye. Én nem voltam szabadkőműves, teljesen objektive foglalkozhatom tehát ezzel a kérdéssel, nem foghatnak rám elfogultságot. Ha a szabadkőművesség működését vizsgáljuk és nézzük az ő álláspontjukat, azt látjuk, hogy az erkölcsiség, a szabadság, a béke, a szeretet, a társadalom összhangjának megteremtése a cél programmjuk szerint. (Felkiáltások jobbfelöl: No ezt láttuk! Titkos társaság!) Rassay Károly : Hány titkos társulat van Magyarországon ! Konzulszervezetek ! Drozdy Győző : Azt hangoztatják, hogy mindenki tisztelje a maga Istenét és tekintsen testvérének minden embert. A szabadkőmives nagy szövetség kiterjed az egész világra, azonban láthatatlanok természetesen, mert titkos társaság és láthatatlanok, mert titokban gyúrják át a jó és nemes példa követésére az embereket. (Felkiáltások jobbról : Ismerjük !) Eszközük — megjegyzem, hogy ez mind az ő definíciójuk — a szeretet. Ezzel akarják lerombolni azokat a válaszfalakat, amiket a különféle társadalmi formák vonnak emberek és emberek, társadalmi osztályok közé. Arra vonatkozólag, amit badkőmisségre ráfognak, hogy t. i. vallási egyenetlenséget szít, csak az ellenségeik találták ki. T. Nemzetgyűlés ! Ha azt nézzük, hogy Magyarországon a szabadkőmivesség hova tűnt, vissza kell mennünk a kommunizmus utáni időre, 1919 őszére, illetve 1920 május 13-ra. Ezen a pénteki napon délben a magyarországi szervezetek Podmaniczky-utcai nagypáholyának palotájában egy különítmény jelent meg. Wiesinger százados vezetett oda egy különítményt. (Zaj.) Propper Sándor : Elvették a mi házunkat is ! Rassay Károly : Ez egy kis kommunizmus volt. Urbanics Kálmán: Rendcsinálás volt! Felkiáltások jobbról : Jól tették !) Rassay Károly : Főszolgabírói szemmel nézve ! Dénes István: így volt a szovjettel is! Drozdy Győző : Kár önöknek e téma miatt annyira felizgulni. Talán egy pártnak, a keresztényszocialista pártnak, a volt néppártnak van némi történelmi jogosultsága arra, hogy ennél a kérdésnél felzúduljon, de önök, akik közül talán minden negyedik, ötödik ember ... (Nagy zaj jobb felöl és közéjben.) B. Podmaniczky Endre : Ne tanítson itt minket ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Drozdy Győző : . . . akik között nagyon sok szabadkőműves volt, (Zaj.) egy ilyen objektiv fejtegetést valóban meghallgathatnak. Előre is megnyugtathatom önöket afelől, hogy nem 34*
