Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. 249 Pintér László : a határforgaloni tárgyában — a földmivelésügyi ministerhez ; Drozdy Győző: a csendőrség és rendőrség körében elterjedt testi inzultusok tárgyában — a belügyministerbez ; Griger Miklós: egy állítólagos »kommu­nista központi bizottság« tárgyában — a belügy­ministerhez ; Dénes István : a gabonavámnak zár alóli fel­oldása tárgyában — az összkormányhoz ; Szabó József: a fővárosi közüzemi alkal­mazottak bérharca tárgyában — a belügyminis­terhez ; * Vázsonyi Vilmos : a lakásügy rendezése tárgyában — a ministerelnökböz és a népjóléti ministerhez. Elnök : Miután kilenc interpelláció van be­jegyezve, javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az interpellációk meghallgatására délután 1 óra­kor térjünk át. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Felkiáltások -. Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy az igaz­ságügyminister ur a mai ülésen az interpellációk előtt válaszolni fog Propper Sándor képviselő urnák a Népszava elkobzása miatt hozzá inté­zett interpellációjára. Következik a napirend szerint az indem­nitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalása. Szólásra következik: Bodó János jegyző : Vasadi Balogh György ! Vasadi Balogh György: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vitában eddig felszólalt szóno­kok beszédei értékes gondolatokban gazdagok, azonban e beszédeknek legnagyobb értéke az a konciliáns hang, amely itt a parlamentben szinte szokatlan a múlt nemzetgyűlésnek szenvedélyek­től túlfűtött tárgyalásai után. Értékes bennük, hogy majdnem mind, pártállásra való tekintet nélkül, a gazdasági kérdések megoldását helyezi előtérbe, úgyhogy ezeknek a gazdasági kérdé­seknek megoldásánál valamennyi párt szinte egyhangúlag hajlandó közreműködni s a kor­mányt támogatni. Ebben a megállapításban már bizonyos fe­lelet van Eassay Károly t. képviselőtársamnak a mi pártunk ellen intézett támadására, amikor azt kérdezi, mi az az összefogó gondolat és mi az a kapocs, amely ezt a pártot egységessé teszi ? Amikor szinte gúnyosan veti fel a kérdést, hogy lehet-e egység ebben a pártban, amelyben sze­rinte ellentét van az egyes személyek felfogása között közjogi és demokratikus meggyőződés tekintetében. Ha erre a gúnyosan felvetett kérdésre fe­lelni akarnék, azt mondhatnám, igenis van nagy összefogó gondolat ebben a pártban, és ez az, hogy valamennyi tagja szilárdan meg van győ­ződve arról, hogy nem lehet megengedni azt a fényűzést ma, hogy százfelé szakadjon a nem­NEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1922—1926. — I. KÖTET. zet! A lét és nemlét feletti nagy küzdelemben össze kell tartanunk és mindaddig, amig a nemzet ezeréves fájának törzsét viharállóvá nem tettük, amig meg nem edzettük arra, hogy min­den veszedelemnek ellenálljon, hazaárulás volna bárminő más kontroverziát keltő kérdés miatt ezt az egységet, amely a ^gazdasági talpraállást célozza, veszélyeztetni. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon és a középen. És mi megnyugtathatjuk a t. ellenzéket arról, hogy hiába lesi, várja azt a pillanatot, amikor ennek a pártnak egysége összeroppan, mert sokkal nagyobb ebben a pártban annak belátása, hogy a nemzettel szemben szükségszerű kötelességet teljesít, még ha talán nem is nép­szerű e kötelesség teljesítése, mintsem hogy olcsó népszerűségért ezt a kötelességteljesitést cser­ben hagyja, (ügy van ! ügy van ! jobbfelöl.) Ugyancsak említést tett Rassay képviselő­társam arról is, hogy a párt ós a kormány tehetetlen. Ennek a tehetetlenségnek konstatá­lása talán bizonyos tekintetben helytálló, azon­ban ez nem csak magyar betegség most, hanem vi­lágszerte igy van. Európa összes államaiban azt látjuk, hogy óvakodnak a nehezebb kérdéseknek megoldásától. A világháború energia-kifejtése után ellanyhulás következett be, és ma az an­kétek, az értekezletek kora van. Látjuk Génuá­ban, Hágában, hogy ott a sok ankétezés igazán a tehetetlenség jegyében folyt, mert nem mernek hozzányúlni azokhoz a kérdésekhez, amelyektől függ voltaképen nemcsak Európának, de a vi­lágnak talpraállitása is. (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Ma mindenki tisztában van azzal, hogy nemcsak Magyarországot, de az egész világot is gazdasági válság fenyegeti. Tisztában van mindenki azzal, hogy a régi szövetségeknek kora lejárt és egy uj orientálódás volna szük­séges, ha azt akarjuk, hogy az indogermán faj­tának évezredes világuralmát megmenthessük és mégis nincs nagyhatalom, amely ki meri ezt nyíltan mondani, nincs egy nagyhatalom, amely nyíltan hirdetni meri, hogy a béke revíziójára feltétlenül szükség van, ha a gazdasági össze­omlástól Európát meg akarjuk menteni. Ennek a betegségnek kirezgése érezhető nálunk is, ennek a betegségnek nyomorúságai­ban sínylődünk mi is. Igenis tehetetlenek va­gyunk sok tekintetben, de nem azért, mintha nem volna meg az akarat az alkotásra, hanem tehetetlenné tesz az eszközök elégtelensége, az eszközök hiányossága, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Valutánk nagymérvű leromlása hozta magával, hogy itt a termelő munka úgyszólván megállott, a valutánk leromlása hozta magával a drágaságot, az hozta magával, hogy sokan munkanélküliségben szenvednek, és az hozta magával azt, hogy aki munkát kap, az sem tud annyit keresni, hogy abból tisztességesen meg­élhessen, s ez okozta azt, hogy a társadalmi osztályok gyűlölködéssel tekintenek egymásra és sokszor a társadalmi osztályok ugy hiszik a 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom