Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
A nemzetgyűlés 12, ülése 1922, évi jidius hó 4-én, kedden. 233 Rassay Károly : Bocsánatot kérek, nem tudom, hogy bánják-e szociáldemokrata képviselőtársaim, azt azonban meg kell állapitanom, hogy semmi okuk a bánkódásra nincsen, mert abban az időszakban ők meg tudtak erősödni, mig mi, polgári ellenzék le lettünk hengerelve és ők — örülök neki — becsületes számmal jöttek ide be az ő politikájukat képviselni. (Zaj jobbfelöl,) Meskó Zoltán : Te jobb szeretnéd, ha ti lennétek 25-en ! (Derültség jóbbfelől.) Rassay Károly : Aministerelnökurnák mondja meg, t. képviselőtársam. Sándor Pál : Minket letörtek, őket pedig felemelték ! Rassay Károly: Mcst már nem tudom, mi vagyunk-e a belső ellenségek, akikről csak azt tudom, hogy az egész választási küzdelem alatt más szó el nem hagyta ajkainkat, mint a rendnek, a törvénynek, a munkának a követelése, vagy talán a baloldalon mellettünk ülő t. képviselőtársaim, a keresztény ellenzék jobboldali forradalmár-e, amely végeredményben nem csinált mást, vagy annak egyes tagjai nem. csináltak egyebet, — e tekintetben más a véleményem, de meg kell állapitanom, hogy nem csináltak egyebet — mint megpróbálták annak a legitimista politikának gyakorlati megvalósítását, amiben megegyeztek a ministerelnök úrral. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Rakovszky István : Ügy van, és a kormányzó helyeselt, mindig verte a mellét, hogy minő legitimista ő ! (Zaj jóbbfelől.) Elnök : Kérem, a kormányzó személyét ne tessék a vitába belekeverni. (Helyeslés jóbbfelől.) Rakovszky István : Dehogy nem lehet. Igen, a királyt lehetett ! Fogunk beszélni róla. (Zaj a jobboldalon.) Rassay Károly : Meg kell állapitanom, hogy az elvi alapot a kormánypárt létrehozásánál ezzel az ideológiával pótolták, amelyet a t. képviselőtársam mondott, hogy a hazafiság az összekötő kapocs és ebből következett, hogy aki nem csatlakozott hozzájuk, hazafiság tekintetében megítélés alá esett. De hiszen ez egy kétségbeejtő teória, amelynek párját nem igen fogja megtalálni a ministerelnök ur más parlamentek történetében. A parlamentarizmus lényegének, tovább megyek, a demokrácia, a közvélemény uralmának megtagadása az, ha politikai ellenfeleinket a becsületesség, a hazafiság várából egyszerűen becsteleneknek, hazafiatlanoknak, kommunistáknak deklarálják. Az alkotmányos élet különböző felfogású pártok alkotmányos küzdelméből áll elő és akik a nemzeti kérdéseket talán más nézőszögből nézik, akik a nemzet érdekeit más utakon keresik, azokat lehet politikai ellenfeleknek deklarálni, azok ellen lehet küzdeni, de azokat a nemzet ellenségének degradálni, azok ellen nem küzdeni, hanem azokat elpusztítani : ez az alkotmányosság megtagadása, ez az önkényuralom megalapozása, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy Ernő : Legalább is Szomjasnál és Kaasnál bizonyosan ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1922—1926. — I. KÖTET. Rassay Károly : Eszem.be jut Napoleon története, aki elérve azt, hogy konzullá választották, azt mondotta, hegy ezután ne legyenek Jakobinusok, ezután ne legyenek mérsékeltek, ezután legyen minden francia francia. Ezt látjuk itt visszatérni, de ez az ut vezetett a diktatúrához, ez az ut vezetett a császársághoz, ez vezetett a ne m zet összeomlásához. Halász Móric : Nálunk forditva : a proletárdiktatúrához ! Rassay Károly : A demokráciának, azt hiszem, ez olyan alaptétele, amelyet mindenkinek ismernie kell. A proletárdiktatúra a demokráciának ép olyan ellentéte, mint az egyének diktatúrája. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Meg kell tehát állapitanom, hogy a parlament munkaképességét hibás utakon keresi a ministerelnök ur és eredményhez nem is tud eljutni. Mi a parlament munkaképessége alatt nem azt értjük, hogy a parlament egy törvényeket regisztráló intézmény legyen, nem azt értjük, hogy egy szellemnélküli, lelkesedés nélküli, kritika nélküli szavazógép legyen. A parlament munkaképességének nem. ezek a kritériumai. A parlament akkor munkaképes, ha olyan erkölcsi erő van mögötte, amely határozatainak erőt tud adni, amely határozatait közmegnyugvásképen tudja átvinni a polgárok millióinak vállára, terhére még akkor is, ha azok legsúlyosabban érintik exisztenciájukat. Akkor munkaképes a parlament, ha akként tud dolgozni, ha akként tud jelentkezni törvényeiben, hogy ne merüljön fel kétség az iránt, hogy azok az egész társadalom érdekeinek, egységes akaratának kifejezői. Mert enélkül szerezhet az igen t. ministerelnök ur bizonyos mechanikai könnyebbséget, de a parlamentnek azt a dinamikus erejét, amely határozataival, törvényeivel szemben az önérdekből, vagy más alacsony indulatokból fakadó ellenállást le tudja győzni, soha nem fogja megtalálni. Ha tehát jóhiszemüleg lépett is az igen t. ministeielnök ur az erőszaknak és a törvénytelenségnek útjára, ha ezen az utón végcélul ott lebegett előtte a nagy, erős, munkaképes parlament, ha ott lebegett előtte az értelmiség uralma, meg kell állapitanom, hogy ezt a célját el nem érhette, mint ahogy ezen az utón soha nem is fogja elérni. De elérte azt, hegy azt a parlamentet, amelyet nagy feladatok megvalósítására hivatottnak méltóztatik beállítani, megfosztotta az egyetlen erőtől : az erkölcsi intaktság erejétől, (ügy van ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne játszunk a szavakkal ! Mindenki viselje a maga felelősségét. Álljon ide az igent, ministerelnök ur és vallja be, hogy igenis államcsíny történt, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső : Ugy van, ez volna a becsületes dolog ! Rassay Károly : Az alulról jövő forradalmakkal szemben csinált egy felülről jövő forradalmat. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt vallja be, vállalja érte a felelősséget, de a 80
