Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

A nemzetgyűlés 12, ülése 1922, évi július hó i-én, kedden. 219 Elnök : Miután a felolvasott nemzetgyűlési képviselő urak megbizóleveleit az igazoló osztályok annak idején kifogástalanoknak találták s miután választásuk ellen sem panasz nem adatott be, sem kifogás nem emeltetett, a felsorolt nemzetgyűlési képviselő urakat a házszabályok értelmében végleg igazolt nemzetgyűlési képviselőknek jelentem ki. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a negyedik tanácskozó-osztály megalakult s elnökévé Kószó Istvánt, jegyzőjévé Kovács Nagy Sándort választotta meg. Tudomásul vétetik. Következik napirend szerint az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szólásra következik? Csik József jegyző: Petrovits György! Petrovits György : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A választási előkészületek és mozgalmak alatt, kezdve a múlt nemzetgyűlés bezárásától egészen a választások megejtéséig, a mi vidékünkön a választóközönség túlnyomó részénél igen kisfokú érdeklődés volt észlelhető a választások iránt. Altalános volt a közöny, a részvétlenség és az idegenkedés a választási aktusban való részvételtől. Csalódások, kiábrándulás és az utóbbi izgalmas évek eseményei által okozott lelki fáradság idézték elő ezt a lelkiállapotot, de kétségtelenül hozzájárult annak felidézéséhez az az igen nehéz gazdasági helyzet is, mely egyre több társadalmi osztályt sújt és lassanként már a jobb jövő reményét is kiirtja a fáradt, csüggedt és kétségbeesett emberek lelkéből. Ha a választási küzdelem teljesen korrekt és tiszta alkotmányos fegyverekkel vivatott volna meg, ha nem szorítkozott volna másra, mint hogy a képviselőjelöltek kifejtsék a választóközönség előtt programmjukat és objektív érdekkel igyekezzenek őket megnyerni, akkor a mi vidékünkön, különben sem lévén kötelező a szavazás, a választóközönségnek csak kis részét lehetett volna az urnákhoz járultatni. Ámde mindenkor nagyobb volt az érdeklődés és az izgalom nálunk a jelölteknél, mint a választóknál. Különösen állott ez ebben a választási hadjáratban, amikor oly sok jelölt versenyzett a mandátumért, amikor oly sok ember vette magában észre a törvényhozói hivatást, amikor oly sokaknak vált ambíciójává a képviselőség. Sok jelölt hivatkozott ugyan arra, hogy csak a nép kényszerítő követelésére lép fel, és önérdekei ellen cselekedvén, tisztán azért hozza meg ezt az áldozatot, mert a nemzetgyűlés nívóját akarja emelni. De, sajnos, sokan ezek közül annyira mentek a közérdek önzetlen szolgálatában, hogy a legtulzóbb, leghelytelenebb agitátorikus eszközökkel igyekezték megválasztatásukat kieszközölni. (Mozgás.) Soha be nem váltható, lehetetlen Ígéretek, a különböző társadalmi osztályoknak egymással szembe való állítása, a népszenvedély felkeltése, felekezeti kérdések felvetése és a népnek mindenféle veszedelemmel, az ellenjelöltek győzelme esetén általános rekvirálással, mozgósítással és háborúval való fenyegetése voltak azok az eszközök, amelyekkel sikerült a nép közönyét megtörniök és bizonyos izgalmat előidézniök. Es csodálatos, hogy ezek a jelöltek és vezérkaruk azután színlelt meglepetéssel hivatkoztak arra, hogy a nép izgatott, a hangulat elkeseredett. Elfelejtették, hogy az izgalmat és a nyugtalanságot épen az ő helytelen és elitélendő izgatásuk idézte elő. Semmi sem könnyebb, t. Nemzetgyűlés, mint ennek a tönkretett országnak kimerült népét, különösen pedig a megélhetés nehézségeivel küzdő, ezer baj és gond között nyomorgó társadalmi osztályokat még jobban elkeseríteni, ós semmi sem könnyebb, mint a nyomorgó néptömegek lelkében, amely különben is ösztönszerűleg keresi a bajok okát és előidézőjét, bűnbakot állítani. Épen azért mi — és ezt Csanád vármegyére nézve nyugodt lelkiismerettel mondhatom — egységespárti jelöltek akként fogtuk fel ott kötelességünket, hogy mindenütt csillapítani igyekeztünk a népet. Kifejtettük ellőtte az ország rettenetes helyzetét és azokat az okokat, amelyek ezt előidézték. Megmondtuk nyíltan, hogy a bajok nem szüntethetők meg egy-két év alatt, hanem évtizedek szorgalmas, kitartó és nehéz munkájára lesz szükség, hogy az ország rendbe jöjjön. Nem hitegettük a népet lehetetlen ígéretekkel, nem uszítottuk egymás ellen a társadalmi osztályokat, mi teljes komolysággal fogtuk fel azt a programmunkat, hogy igyekezzünk ennek az országnak népét a jövő nagy feladatainak érdekében osztály, felekezeti és társadalmi küjönbség nélkül nemzeti egységbe tömöríteni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nekem ma is az a nézetem, hogy a nemzeti egység létrejövetelének, eltekintve a személyi kérdésektől és érzelmi tekintetektől, ma sincs elvi akadálya. Ma is az a nézetem, hogy a polgári pártok programmjában sokkal több a megegyező rész, mint az ellentét, és ha ennélfogva vannak is és természetszerűleg lesznek is különböző pártok, semmiképen sem indokolt az a nagy lelki viszszavonás, az a gyűlölködő hang, az a túlzó és keserű és, ismétlem, nem annyira elvi, mint érzelmi ellentét, amely sajnos, a választási hadjárat alatt az országban úrrá lett a pártok felett. Elvégre minden polgári párt sürgős kötelességének tartja az ország helyzetének szanálását és a nyomorgó társadalmi osztályokon való segítést. Minden párt sürgősnek tartja az alkotmány helyreállítását és minden polgári párt megegyezik abban, hogy a lefolyt események tanulsága szerint erőteljes demokratikus politikára van szükség és a demokrácia elvét politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren és a jogélet terén is meg kell valósítani, (ügy van! Vgy van!) Egyetértünk abban, amit Friedrich képviselőtársam a napokban az egész 28*