Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

122. évi julms hó 3-án, hétfőn. 214 A nemzetgyűlés 11. ülése .U Urbanics Kálmán : Ott nincs szolgabíró ! Rágalmazott ! Peyer Károly : Menjen el Salgótarjánba és nézze meg. Varsányi Gábor: Hogy hívják azt a szolgabírót urat ? Peyer Károly: Tessék elmenni Salgótarjánba és megnézni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Bizonyitson !) Salgótarjánban találták fel, hogyan lehet egy munkást három évre elitélni kihágásért. Barthos Andor: Nem arról van szó, hanem az ingyen-dolgoztatásról. Peyer Károly : Ugy "van, ingyen dolgoztattak. Meskó Zoltán : Melyik szolgabiróról van szó ? (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Megmondta !) Rassay Károly : Ez nem szolgabírói ankét, ez nemzetgyűlés. Hedry Lőrinc : Ne beszéljen addig, bizonyítsa az ingyen-munkát először. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Megmondta !) Rassay Károly : Hát ki parancsol itt ? Hedry Lőrinc : Itt hozza fel ! Peyer Károly : Ugy látszik, sok nemzetgyűlési képviselő van itt, aki a szol gabiráknak köszönheti rnandátumát, azért olyan nagyon idegesek. (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Varsányi Gábor : A szolgabiráknak is csak egy szavazata volt. Peyer Károly : Csendőre sok volt neki ! Klárik Ferenc: Csendőre és gyülésbetiltási hatalma ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Nagy Ernő közbeszól.) Nagy Ernő képviselő urat kérem., méltóztassék nyugodtan maradni. Peyer Károly : Az egyikirodaszoIgája annak a pártnak, melynek én képviselője vagyok, azt a megbízatást kapta, hogy a hozzánk befolyó adományokból ezeknek a letartóztatott munkásoknak, hat embernek 600 koronát, tehát egyenként 100 koronát küldjön Szegedre. Ezen bűncselekmény megállapítása végett beidézték a Vámház-körútra a belügyministerium nyomozóosztályába. Urbanics Kálmán : Szolgabíró az ? (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly : Menjen a szolgabirók egyesületébe ! Rupert Rezső : Menjen Sárvárra, ott is van egy szép példány belőle ! • Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly : Az illetőt felkisérték reggel és türelmesen várt ott fél kettőig. Fél tizenegyre volt beidézve .. . Rupert Rezső: Szolgabirák parlamentje ! Hedry Lőrinc : Inkább legyen az, mint Rupert parlamentje ! Magából sohasem lesz szolgabíró ! Peyer Károly : ... és amikor kérdést intézett hogy meddig kell még neki várakoznia, durván rákiáltották, hogy üljön le, majd addig vár, ameddig kell. Amikor pedig kérdezte, hogy nincs-e még benn a tanácsos ur, aki az ő kihallgatását végezni fogja, durván ráordítottak, hogy üljön le, fogja be a száját és más hasonló kifejezéssel leintették. Később megismételte előbbi kérelmét és erre vonatkozólag az erről felvett jegyzőkönyv a következőket tartalmazta (olvassa) : »Az ott lévő felügyelő rárivallt, hogy fogja be a száját ...« (Felkiáltások a jobboldalon : Azt már hallottuk ! Felkiáltások a baloldalon : Hát hallják többször I) ». . . mire ő tiltakozott a hang ellen. Erre a felügyelő végigsétált a szobában s felszólította, hogy rakja ki a zsebeiből azt, ami bennük van. Amikor ennek engedelmeskedett . . .« (Felkiáltások a jobboldalon : Befogta a száját ?) ». . . és zsebéből kitette a Népszavát és pénztárcáját, a felügyelő ráförmedt . . .« Varsányi Gábor : Hogy fogja be a száját ! . Peyer Károly : »... Látjátok, kommunista ! Ez ellen a megállapítás ellen a gyanúsított tiltakozott, kikérte magának, hogy ő kommunista, s azt mondta, hogy azt se tudja, miért van itt. Majd én megmondom, mondta neki a felügyelő, és kétszer hatalmasan arcul ütötte jobbkezével, majd harmadszor balkezével és a törvény értelmében felszólította, hogy üljön le, mert le van tartóztatva.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szégyen, gyalázat ! Enniek tapsolnak I) Ez történik a fővárosban egy állam hivatalban, a belügyministerium egyik osztályában, s most tessék elképzelni, hogy mi történik künn a vidéki szolgabiráknál és a vidéki rendőrkapitányságoknál. Varsányi Gábor : A parlament pincéjéről is tessék beszélni ! Itt is történt ám valami ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Peyer Károly : Végre délután két órakor kihallgatásra hívták a gyanúsítottat s miután a szükséges felvilágosításokat megadta, közölték vele, hogy elmehet. Propper Sándor : A három pofonnal ! Peyer Károly : A bántalmazott panaszt tett a bántalmazások miatt, mire a tanácsos azt mondta, hogy hajlandó erről jegyzőkönyvet felvenni, ha meg tudja nevezni, hogy ki volt a bántalmazója. Erre kiment, de a-felügyelő nem volt ott. Minthogy akkor, amikor a pofonokat adják, nem szokták az emberek a nevüket megmondani, ő pedig az illető nevét nem tudta, azt mondta neki : En nem tudom megállapítani, ki bántotta magát s otthagyta, s ezzel az ügy be volt fejezve. Itt van a bántalmazásról az orvosi bizonyítvány, módomban van azt "& belügyminister urnák átadni s remélem, hogy az ügyet keresztény liberális szellemben fogja elintézni. Ha másnap mégis meg lehet találni egyikét azoknak az uraknak, akik a kihallgatások alkalmával pofozkodnak, az illető egy orvosi bizonyítványt mutat fel, hogy aznap izületi csúza volt és nem is tudott senkit sem bántani. (Zaj a jobboldalon. Egy hang : Az orvosokat is gyanúsítja ! Zaj a szélsőbalolddon.) Nem lehet ezeket az állapotokat védeni s azok a képviselők, akik ezeket az állapotokat védik, bűnt követnek az országgal s az ország jó hírnevével szemben. (Mozgás a jobboldalon.) Hát kinek áll érdekében, a képviselő