Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

212 À nemzetgyűlés 11. ülése U Gondoljanak csak az orosz ólombányákra, az orosz Szibériára és én nem túlzok csak azt mondom el, amit ma már mindenki mond és hirdet, hogy Oroszországban sohasem lett volna bolsevizmus, ha nem lett volna Oroszországban Szibéria. (Zajos ellenmondásolc a jobboldalon és a középen.) Százával vannak ott emberek, akik­nek a védekezés nem adatott meg. Százával ül­nek ott, anélkül, hogy tudnák, mi a hibájuk. (Felkiáltások jobbfelöl: A kis ártatlanok!) Gaál Endre: Nagyon jól tudják, hogy mi a hibájuk! Rupert Rezső: Gaál Endre, a liberális! Peyer Károly : Nem is sejtik, hogy miért vannak ott ! Rupert Rezső : Tessék bíróság elé állítani őket. Nem állam az, ahol bírói Ítélet nélkül meg lehet fosztani valakit a szabadságától. (Zaj.) Peyer Károly : Az egyik községi jegyző a hadisególyért hozzáforduló asszonyokat elküldte legelni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ismerjük már!) Amikor a katonák hazajöttek a frontról, akkor megfogták ezt a jegyzőt és el­küldték, elvitték őt legelni, (Folytonos zaj ! Elnök csenget.) gyakorlatilag mutatták meg neki a legeltetést. Azok, akik ezt elkövették, még ma is az internáló táborban ülnek... Urbanics Kálmán: Nagyon helyes! Peyer Károly : ... az a jegyző pedig, aki ezt megcsinálta, még ma is ott ül a jegyzői székben és ezt senki nem kifogásolja, (Felkiál­tások a jobboldalon : Mert nem indokolt !) Fábián Béla : Akkor miért ülnek az inter­náló táborokban? (Zaj! Elnök csenget.) Peyer Károly: A ministerelnök ur kijelen­tette, hogy a fogházak kapuit nem hajlandó megnyitni, mert azok, akik a fogházakban ülnek, birói ítélet alapján kerültek oda és ő nem haj­landó a bíróságok Ítéletét ily módon dezavuálni. Én csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy ezek a biróságok nem rendes bíróságok voltak. Ezek a biróságok nem a rendes bűnvádi per­rendtartás alapján ítélkeztek, hanem ezek a bíróságok gyorsított tanácsok voltak, ahol a védelemnek meglehetősen korlátozott szerepe volt, ahol a felebbezés lehetősége nem volt meg, ahol a vádlott csak akkor ismerte meg a vádat, amikor az ügyész kézbesittette neki a vádira­tot. A vádlottnak nem volt módjában a vád­irattal szemben a kifogásait előterjeszteni; a védelemnek nem volt módjában a vizsgalat folyamán az ügybe befolyni és az ellenkező bi­zonyítékokat ott feltárni. Én tehát nem fogad­hatom el ezeket a birói Ítéleteket olyanoknak, mintha ezeknek a bírói Ítéleteknek . . . (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: OhóI Hogy lehet ilyet mondani?) Elnök : (csenget :) Kérem a képviselő urat, tartózkodjék attól, hogy birói Ítéletről ilyen nyilatkozatot mond. (Nagy és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Ez izgatás !) 22. évi július hó 3-án, hétfőn. Rupert Rezső : A Jogtudományi Közlöny mindennap tele van vele. Birói Ítéletet szabad kritizálni. (Folytonos r zaj.) Peyer Károly: En nem a bírói ítéleteket, hanem a gyorsított eljárás módozatait bírálom. A gyorsított eljárásnak semmiféle törvény nem szolgált alapul. Egy ministertanácsi rendelet volt az, amely ezeket a bíróságokat életre kel­tette, olyan ministertanácsi rendelet, amely — ugy tudom — még a hivatalos lapban sem közöltetett le. Friedrich István: Mert a románok nem engedték. Rupert Rezső : Szép kis eljárás volt ! (Zaj.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Peyer Károly: Ezeknek a rendeleteknek a kibocsátásáról senkinek sem volt tudomása, csak akkor érezték, amikor már alkalmazták is azo­kat. A gyorsított eljárás alapján ítélkező tanácsok ítéleteiben büntetések kiszabásánál olyan különbséggel találkozunk, hogy amig az egyik tanács egy és ugyanazon bűncselekményért egy vagy két hónapi vagy egy évi fogházat mér ki, ezzel szemben a másik tanács ugyanerre a bűn­cselekményre öttől tiz évig terjedő fegyházat szabott ki. Ezeknek a gyorsított tanácsoknak műkö­déséről kialakult már a magyar jogászok véle­ménye. Én nem vagyok jogász, (Felkiáltások jobb felöl : Látjuk !) nem is tudom ezt szakszerü­leg megállapítani, de tessék e tekintetben az ügyvédi Kamara véleményét meghallgatni. . . Varsányi Gábor: Arról jobb lesz nem beszélni ! Peyer Károly : ... és tessék megnézni, hogy komoly emberek hogyan vélekednek, a gyorsított tanácsoknak ítélkezéséről. (Zaj.) Én ezt nem tartom megnyugtatónak ; ezeket az ítéleteket nem fogadhatom el olyanoknak, mintha rendes bíróság utján hozattak volna, . . . Rupert Rezső : Tökéletesen igaza van. Peyer Károly: . . . ahol meg van a mód az ellenkezőnek bizonyítására, a fellebbezésre és arra, hogy a mentő tanuk ki nem hallgatása miatt semmiségi panaszt lehessen előterjeszteni. Itt tisztán az elnöknek diszkrecionális joga volt az, hogy a bejelentett tanuk közül kit hallgat meg ; tisztán az elnöknek szeszélyére volt bizva, (Zaj és félkiáltások a jobboldalon és a középen : Ohó! Hogy lehet ilyet mondani?), hogy melyik vádlottnak, melyik tanúját hallgatja ki. Urbanics Kálmán: Összetéveszti a forradal­mi törvényszékekkel. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Peyer Károly : Ezek a törvényszékek a forra­dalmi törvényszékektől csak annyiban különböz­nek, hogy itt rendes bírák ítélkeztek és a per­rendtartás erre vonatkozó rendelkezéseit részben betartották. Urbanics Kálmán: Ez megint teljesen va­lótlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom