Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-11
210 A nemzetgyűlés il. ülésé ií> Peyer Károly: Hogyan igyekszik biztositani a tanszabadságot ? Hogyan igyekszik biztositani azt, bogy itt az országban mindenkinek, kinek arra képessége van, mód adassék arra, bogy olyan pályát tanuljon, amely pálya neki tetszik, amely pálya neki jól esik? Meskó Zoltán ; Emiatt sirt a szegény mnnkásasszony. Elnök : Meskó képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Peyer Károly: Ki tartja el a felesleges ipari munkásokát ? Miért nem tetszik ott egy numerus clausust csinálni? Vagy ki tartja el az egyéb társadalmi osztályokban a feleslegeseket ? (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly : Ilyen politika csak Magyarországon van. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peyer Károly: Ez a politika csak Magyarországon van. (Egy hang jobb felöl: Oroszországban !) Nagyon helyes: ez az orosz bolsevistáknál, akik szintén meghatározzák azt, hogy kinek szabad és kinek kell milyen foglalkozást megtanulnia. (Zaj.) De ott, ahol liberalizmusról és szabadságról beszélnek, ott egyenesen szemfényvesztés erről beszélni, ha nem beszélnek arról, hogy mindazokat a törvényes intézkedéseket ki akarják küszöbölni, amelyek ezeknek a liberális eszméknek az ellenkezőjét bizonyitják a gyakorlatban. (Nagy zaj.) Mi jogon korlátozza az állam, mint állam azt, hogy én mint állampolgár legyek, ami akarok lenni és azt tanuljam, amit akarok. Ez az állampolgári jognak a minimuma, hogy azt tegyem ebben az országban a törvény keretein belül, amit én a magam érdekei szempontjából a leghelyesebbnek tartok. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Épen ez a törvény !) Haller István: Minden államnak joga saját faját és saját intelligenciáját megmenteni! Mindenütt, ahol erre szükség van ! (Nagy zaj !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Rupert Rezső : De Sándor Pálhoz elmentek kezet fogni Vanderlippel ! Peyer Károly: Én láttam egy csomó egyetemi városban japánok tömegét, akik ott ezeken az egyetemeken tanultak. (Félkiáltások a jobboldalon: Ide is jönnek 1) Azt ugyan nem köszönik meg, amit itt tanulnak! (Zaj.) Haller István : Erre a kijelentésre is aligha illetékes Peyer! Peyer Károly: Majdnem minden városban tömegével vannak ennek az ázsiai országnak a polgárai, akik eljönnek állami pénzen és kiképezik őket orvosokká, tanárokká, mérnökökké. Ugy látom, Japánban nincs numerus clausus,... (Zaj.) Hegyeshalmy Lajos: De Amerikában van! Peyer Károly : ... mert ott nem elegendő az, 2. évi július hó 3-án, héi-fon. amit az intelligencia részére tudnak termelni, hanem ellenkezőleg, elküldi az állam arra képesitett egyéneit a külföldi egyetemekre, hogy ott tanuljanak és szaporítsák a mérnököknek, orvosoknak, tanároknak számát, hogy ezzel emeljék annak az országnak a kulturnivóját, hogy teremtsenek ott ipart, kereskedelmet, művészetet azoknak az ismereteknek alapján, melyeket külföldi egyetemeken szereztek fejlettebb kultúrájú és magasabb nivőju országokban. Láttam a külföldön egy csomó magyar egyetemi hallgatót is. Azokat is elküldték innen Magyarországból, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azok ott törik a külföldi nyelvet rettenetesen, a németet, csehet vagy franciát, és ott a padlásszobákban dideregve, éhezve, nyomorogva csak tanulnak és tanulnak,... (Zaj.) Farkas István: Az fáj a kurzusnak, hogy tanulnak! (Zaj.) Peyer Károly : ... mert tudják azt, hogy egyetlen reményük az lehet, hogy ha jól tanulnak, ha jól végzik el iskolájukat, ez képezi a jövőben annak az alapját, hogy meg tudjanak élni. (Zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán: Hogy nemzetközi polgárokká legyenek! (Zaj.)' Peyer Károly : Ha ezeket megkérdezi valaki, hogy őket is az állam küldte-e oda tanulni, legfeljebb levethetik kabátjukat és megmutathatják a kék foltokat, amelyekkel őket útnak eresztették. (Nagy zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon.) Varsányi Gábor : Most már beszéljen Amerikáról! (Nagy zaj.) Peyer Károly: Azt mondja a ministerelnök ur, hogy az ország jó hírnevét helyre kell állitani. Teljesen egyetértek vele. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Azért beszél igy !) Farkas István : Ne csináljanak struccpolitikát! (Nagy zaj.) Peyer Károly: Aki külföldön járt, nagyon jól tudja, hogy Magyarországgal szemben milyen elfogult és milyen rossz hirek vannak elterjedve. Nagyon jól tudja mindenki, aki külföldön járt, hogy pl. a kereskedő külföldön azt kérdezi, hogy lehet-e már Magyarországba utazni. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. Felkiáltások: Bécsi Magyar Újság! Jövő!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly : Ugy kérdezik ezt, mint ahogy mi valamikor azt kérdeztük, hogy lehet-e Albániába utazni. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Az önök szégyene!) A külföldnek ma Magyarországról olyan felfogása van, hogy itt olyan állapotok vannak, mint amilyenek Albániában vannak és ezeket az állapotokat az itthoni események folyton alátámasztják. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Farkas István: A Dohány-utcai merénylet meg van torolva? Somogyi meg van torolva?
