Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

,4 nemzet-gyűlés 11. ülése 1922. évi július hó 3-án, hétfőn. âÔ5 mert pénzünk elértéktelenedett, részben pedig más politikai okokból kifolyólag. Még kevésbé lehet ma véleményt alkotni arról, hogy a kormány a felhatalmazás alapján a befolyó adókat milyen célra fogja fordítani, még kevésbé lehet az egyes tételekhez konkréten hozzászólni, mert ez teljesen illuzórius volna, mikor nem tudjuk, hogy a kormány ezeknek a tételeknek beállítása körül milyen szempontokat követ. A kormánynak általános adópolitikáját a magam részéről végzetesen hibásnak és tévesnek tartom. Hibás és téves pedig ez az adópolitika azért, mert a fogyasztási adókon, a legantidemokratikusabb adókon, amelyek csak léteznek, épül fel. Amikor a kormány az egyik oldalon a fogyasztási adókat végtelenül növelte, ugyanakkor elmulasztotta azt, hogy az egyenesadójövedelmeket ugyanilyen arányban szaporitotta volna. Az 1920/21. évi költségvetésben fogyasztási adók fejében elő volt irányozva 785 millió ; ugyanakkor egyenesadók fejében elő volt irányozva 1400 millió. Aki tudja az adók befolyási módját, az tisztában van azzal, hogy az egyenesadóknál az előirányzott adókból rendesen egy nagy tömeg, nagyösszegü adó nem folyik be ; viszont a fogyasztási adóknál rendesen ugyanannyi, vagy ha nem is ugyanannyi, akkor jóval több folyik be, mint amennyi elő volt irányozva. Hogy erre vonatkozólag konkrété áttekintést nyerjünk, bátorkodom az 1922. év első negyedéről szóló egyik kimutatást, és ebből az egyes adónemeket felolvasni. Például egyenesadók fejében az 1921/22. költségvetési évre elő volt irányozva 2711 millió ; ebből befolyt 610 millió az első negyedévben, vagyis 271 millióval kevesebb folyt be, mint amennyi elő volt irányozva. Fogyasztási adókban elő volt irányozva 2633 millió, ebből befolyt az első negyedévben 630 millió, vagyis az előirányzottnál 113 millióval kevesebb folyt be. A legantidemokratikusabb és legigazságtalanabb adó a forgalmi adó, amelyből elő volt irányozva az emiitett költségvetési évre 3150 millió, s ebből befolyt az első negyedévben 1005 millió, vagyis forgalmi adóból az első negyedévben 930 millióval folyt be több, mint amennyi a költségvetés szerint elő volt irányozva. A fogyasztási adók fentartása elsősorban a szegényebb néposztályokat sújtja ; (Ugy van ! a halóidalon.) sújtja a munkást, sújtja a tisztviselőt, és sújtja főként a városi lakosságot, amely a fogyasztási adóknak óriási nagy tömegét fizeti. Ezzel szemben a termelők lényegesen kevesebb fogyasztási adót fizetnek. A fogyasztási adók a legigazságtalanabbak azért, mert hiszen ugyanaz a munkás, akinek anyagilag sokkal kevesebb jövedelme van, egy kg cukor után ugyanannyi fogyasztási adót kell hogy fizessen, mint az a nagy jövedelemmel, nagy vagyonnal biró, más osztályhoz tartozó egyén. A forgalmi adónál ez az ellentét még kirívóbb, mert egyenlő forgalmi adót állapit meg ugyanarra a cikkre, amelyet a munkás fogyaszt, és amelyet a jobb anyagi viszonyok közfc élő társadalmi osztályok fogyasztanak. Hozzájárul még ehhez a kormánynak az a téves politikája is, amelyet követ például a vámok tekintetében, ugy hogy ha összeadjuk a kormány adópolitikáját, akkor látjuk, hogy az állam fő jövedelmi forrásait képezik : a fogyasztási adók és a vámok ; ezzel szemben az egyenesadók egy minimális kis részét adják azoknak az adóknak, amelyekből az állam háztartása kitelik. Csak egypár tételt bátorkodom felolvasni, pl. a vasnál, annak illusztrálására, hogy a kormány vámpolitikája, amely körülbelül majdnem egyforma az összes iparcikkeknél, milyen óriási módon megdrágítja az iparcikkek árát. Például a nyers vasnak ára békeidőben volt kg-ként 19 fillér, ennek ára ma 47 korona. Erre a 47 koronára van ma 27 korona vám ; békeidőben erre volt 6'5 fillér vám. S ma az uj vámjavaslatban erre 7 aranykorona vámot irányoznak elő. A sodronykötélnek az ára békeidőben 1.80 korona volt, ma pedig 152 korona. A vám erre békeidőben 38 fillér volt, ma pedig ez a vám a javaslat szerint 102 aranykorona. Ezek a vámtételek, amelyek körülbelül egyformák az összes iparcikkeknél, nagymértékben hozzájárulnak ahhoz. hogy a kereskedők itt benn az országban azt az árut, amelyet behoznak, lényegesebben drágábban kénytelenek eladni. Amig az egyik oldalon azt látjuk, hogy a kormány mindent elkövet, hogy a fogyasztási adókat növelje és emelje, addig a másik oldalon, pl. a földbirtoknál azt tapasztaljuk, hogy még ma is az a rendszer van, mint azelőtt, hogy a földbirtokra ma sincs több adó átlag kivetve holdanként 40 koronánál. S mikor Nagy Emil képviselő ur itt arra hivatkozik, hogy a földbirtok megterhelésénél legyünk óvatosak, akkor én csak rá kivánok mutatni arra a körülményre, hogy ma a földbirtok után holdanként annyi adót fizetnek, amennyibe egy fél kiló cseresznye kerül, mert ennyit tesz ki holdanként a földbirtok után az adó. (Mozgás.) Én, ugy látom, hogy itt az egyetlen

5 mód, amellyel segiteni lehetne ezen az adópolitikán, az lenne, ha a kormány áttérne egy demokratikusabb adórendszerre és megváltoztatná elsősorban is a fogyasztási adókat és megadóztatna mindenkit a tényleges jövedelme után. Ma SbZ Si helyzet, hogy annyiféle adónem van, hogy ha valaki Magyarországon őszintén bevallaná a jövedelmét, akkor bizonyára több adót rónának ki reá, mint amenynyit a tényleges jövedelme kitesz. Talán egy államban sem divik annyira az a szokás, mint nálunk, hogy szinte természetesnek tartja mindenki azt, hogy senkisem vallja be tényleges jövedelmét s az adóeltitkolásokat és adócsalásokat talán sehol nem bírálják el társadalmilag olyan enyhén, mint ahogy nálunk elbirálják. Rá kivánok itt mutatni arra, hogy pl. Németországban két államférfiú állott hónapokon keresztül a biróság előtt és azt bizonyitgatta egyik a másikkal szemben, hogy pontosan bevallotta-e a jövedelmét, igen vagy