Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

198 A nemzetgyűlés 11. ülése 19, ben, amelyekben talán szavam van ahhoz, hogy létesítsenek ipartelepeket nyerstermények feldolgozására. Epigy ezen mozgalomnál az állam segítésére váró tereken a kormánynak magának kell élére állnia a magyar társadalom gazdaságilag megújhodó erejének. 8 amikor azt látom, hogy ezzel szemben ide állítanak egy pénzügyministeri teóriát, amely szerint invesztícióra semmit sem adott, akkor ezt én nem tudom aláírni. Haller István: ügy van! Nagy Emil : Ezzel körülbelül, nagyjában véve végeztem is. Ne méltóztassék énbennem egy olyan embert látni, aki talán feltűnést hajhász, mert hogy én képviselő lettem, ahhoz is nagyon nagy- kapacitáció kellett hűséges volt választókerületem részéről. Kikötöttem az egyhangú választást, másképen nem fogadtam volna el a mandátumot. Engem nem vezet semmiféle feltűnési vágy, annál kevésbé vezethet pártpolitikai támadási vágy, mert ismétlem, hogy a kormány egész politikája iránt lelkem erejével bizalommal viseltetem. Engem eltölt az a közgazdasági érzék, hogy ha ebben a kérdésben meg nem ragadjuk az idő üstökét és meg nem csinálunk mindent, nem ma, hanem tegnap, nem holnapután, hanem holnap, akkor Magyarország sorsát soha megjavítani nem fogjuk. (Helyeslés.) Friedrich István : Ugy van ! Nagy Emil : Azt mondja a mélyen t. pénzügyminister ur, hogy ő ezt az államháztartást először helyre,fogja állítani adókkal, takarékossággal stb. Állítom, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a budgetet 16 milliárd, vagy nem tudom hány milliárd deficittel normális módon soha. helyreállítani nem lehet. (Ugy van ! a daloldalon.) A mélyen tisztelt pénz ügy minister ur nem fog tudni kiszabni annyi adót, hogy ezt a budgetet megjavítsa. Ezt nem lehet megjavítani mással, mint esztendőkre beosztott programmal, amelyben gondoskodni kell arról, hogy a jövedelmi forrásokat fokozzuk, (Ugy van! a baloldalon és a középen.) a termelést erősítsük és az állampolgártól ne csak elvegyük a pénzét, hanem adjunk is neki valamit produktív alapon. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ott van pl. a mélyen tisztelt pénzügyminister urnák az a kijelentése, hogy fel fogja emelni aranyparitásra a földadót. En ma nem szándékozom belebocsátkozni adövitába, egyszerűen csak állítom azt, hogy bármennyire csalókán néz ki ujabban az elmúlt háborús idők alatt a föld jövedelme és bármennyire is ugy látszik, hogy ez egy óriási kincsesfazék, amelybe csak bele kell nyúlni, méltóztassék megengedni, de ezt a kérdést is némileg csínján kell kezelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem vagyok meteorológus, de sajnálattal tapasztalom, hogy valami bajnak kell lenni klímánk változása körül, amikor esztendőről-esztendőre sorscsapás látogat meg bennünket, amikor virágzó területeket tönkretesz a szárazság... 22. évi július hó 3-án, hétfőn. Haller István *. Bégen kellett volna fásitani és erdősiteni! Nagy Emil : . . . és amikor nem lehet tudni azt, hogy a tengerentúli piacokról melyik szép napon indul meg egyszerre a szállitás, hogy. a különböző óriási területekről mikor jön be megint hozzánk az a bizonyos agrártermék, amely le fogja nyomni az árakat. Én ezt nem tudom előre megmondani, de óva intek mindenkit attól, hogy a föld termőképességére helyezendő adó dolgát egyszerűen csak azon szempontból bírálja el, hogy a közelmúlt esztendőkben kivételesen óriási bevétele volt egyes gazdaságoknak. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindent a munkás fizessen?) Forgács Miklós: A piros szegfűt ki fizeti? (Felkiáltások a jobboldalon: Azt a munkás fizeti! Zaj és ellenmondások a ssélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Nagy Emil : Ennélfogva merem állítani, hogy ezt a kérdést legalább is annyi óvatossággal kell kezelni, mint magát az inflációt. Amikor azt látom, hogy a nemzeti termelés fokozására irányuló szándékomban pénzügy ministeri vétóval találkozom, amikor azt látom, hogy ezzel szemben a pénzügyminister ur főleg földadóemeléssel véli a kérdést megoldani, e tekintetben nem lehet párthüségem akkora, hogy ki ne fejezzem ellenkező ama nézetemet, hogy Magyarországot ezen az utón megmenteni nem lehet. Ezek olyan kérdések, amelyekben, ismétlem, a szakköröknek kell kimondaniuk az utolsó szót. Nem is azt kérem, hogy ezt a kérdést most akármilyen parlamenti levegőben hirtelen elbíráljuk, nem is kívánom indítványomat szavazás tárgyává tenni, csak egyszerűen azt kérem a mélyen tisztelt ministerelnök úrtól, hogy az ő széleskörű tudásával, tapasztaltságával, makacsságtól mentes erélyével foglalkozzék ezzel a kérdéssel és nézze meg közeiről, hogy az én felfogásom olyan lehetetlenség- e, hogy azzal szemben egy pénzügyministeriumi negatívumot kell odaállítani. De kegyeskedjék megengedni, hogy ha már egyszer ezeknél a nagy kérdéseknél tartok, rátérjek egypár olyan kérdésre is, amelyek.mint kisérő momentumok Magyarország megmentésének kérdésében szintén szerepet játszanak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Alaptételem szerint minden azon fordul meg, hogy az intenzív termelés terén mit tudunk alkotni és mit tudunk alkotni azon a téren, hogy nyerstermónyeinket magunk dolgozzuk fel. Ismétlem, mint beszédem föltótelét, hogy erre helyezem a súlyt. De van azután még igen sok más olyan kérdés, amelyek tekintetében a nemzeti élet felfogásának, az egész magyar közvélemény gondolkodásának erősen irányt kell változtatnia. Amit most mondandó leszek, nagyon jól tudom, hogy sok oldalról ellenmondást, talán még barátaim körében is megbotránkozást fog kiváltani, de épen azzal a teljes nyíltsággal, amellyel szemben állok