Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-8

A nemzetgyűlés 8. ülése 1922. évi június hó 28-án, szerdán. 121 munkabérének megkövetelésében mellettem lesz minden jóindulatú szociáldemokrata is. (Zaj.) Szabó István : (sókor ópátkai) : Azt akarják, hogy egyetemi diplomával ingyen dolgozzék? Elnök: Csendet kérek, Szabó képviselő ur. (Derültség.) Benárd Ágost: Erre még nem került rá a sor, de az orvosi díjak felemelése igenis útban van és természetes, bogy én is ugy, mint más, ki fogom venni ebből a részemet, amit senki nem vehet tőlem rossznéven. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán ! Benárd Ágost: Mindenki, aki ismer engem, nagyon jól tudja, hogy ezt az állást a pénztárban csak azért vállaltam el újra, mert a beteg munkások ós mesterségem iránti szeretet vezetett oda, hogy mint a Népszava igazán antiszociálisán és antidemokratikusan kifejezte magát, hogy szolga legyek ott, ahol eddig ur voltam. Propper Sándor : Nem talált jobb helyet ! Benárd Ágost: Megemlítette Györki képviselő ur azt is, hogy a szombathelyi pénztár igazgatója lett az öcsém. Épen tegnap került a kezembe egy erősen liberális-radikális irányú szociáldemokrata újság, a Dunántúli Hir című újság. (Derültség és felhiáltásoh a szélsőbaloldalon : Szociáldemokrata ? Jó vicceket mond !) Ez a Hir mindenesetre liberális-radikális irányú újság, semmi esetre sem a mi lapunk, nem az én lapom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kormánypárti újság !) Peyer Károly : Kinevezte-e vagy nem, az a kérdés. Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök (a szélsőbaloldal felé) : Csendet kérek ! Épen a t. képviselő urak pártja, mely mindig ahhoz ragaszkodik, hogy nem szabad közbeszólni, szól állandóan közbe. Lehetetlen igy vezetni a tanácskozást. Peidl Gyula : Ne tessék az egész pártra mondani. A másik oldalon is van egypár közbeszóló. Elnök : Oda is szóltam. A képviselő urnák nincs joga vitatkozni az elnökkel. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Benárd Ágost : Ez az újság alig győzi felsorolni azokat a pompás szociális intézményeket, . . . Propper Sándor : öccse vagy nem öccse, ez dönti el a kérdést. Elnök : Propper képviselő urat most már harmadszor figyelmeztetem, hogy tartózkodjék az állandó közbeszólást ól. Benárd Ágost : . . . amelyek a reászorult munkásság érdekeit szolgálják. Ha szükséges feltudom sorolni, hogy kik voltak azok, a most olyan szánandónak nevezett, olyan szánalmat érdemlő derék tisztviselők, akiket el kellett távolítani a pénztártól. Voltak bizony azok között nem is magyar honpolgárok, hanem orosz és lengyel zsidók. (Felkiáltások a jobboldalon : Ahá ! Ez fáj ! FelMáltások a szélsőbaloldalon ! Nem igaz ! Neveket !) Nevekkel is fogok szolgálhatni, az egyik aligazgató, aki ezt nekem tegnap elmondta, megígérte, hogy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. nevekkel is fog szolgálni. Volt köztük egy sereg bolsevista agitátor, népbiztos és politikai megbizott. Ezek helyét igenis .. . Peyer Károly : Az öccsével töltötte be ! Benárd Ágost : . . . magyarok foglalták el és nagyon örülnék, ha mindegyiknek a helyét olyan emberrel lehetne betölteni, mint amilyen az én öcsém. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly : ízlés dolga ! Éljen a tisztesség ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Benárd Ágost : Biztosak lehetnek benne, hogy vele szemben sokkal szigorub mértéket alkalmaztam, mint másokkal szemben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hogyne !) Peyer Károly : Meg voltunk róla győződve. Benárd Ágost : Különben azt, hogy valakinek az öccse lehet-e hivatalát becsületesen betöltő tisztviselő, a szélsőbaloldal elbirálására bizom. Peyer Károly : De a bátyja ne nevezze ki ! Ez az Ízléstelenség ! Benárd Ágost: Nekem szükségem volt megbizható emberekre. Peyer Károly : Az öccsére volt szüksége ! Farkas István : Az öccsének volt szüksége állásra ! Peyer Károly : Ha meghal az öccse, mit csinál ? Gentleman ! Pont az öccsére volt szüksége ! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Benárd Ágost : Hiába, látom, hogy a Népszava csomagolásáról nem tudnak letenni és saját magukat is állandóan abban tálalják. Csak annyit mondok, hogy nyugodt lelkiismerettel alkalmaztam ott derék magyar tisztviselőket és elsősorban a menekült és leszerelt tisztviselőket részesítettem előnyben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az öccséről beszéljen/) Állítom igenis, hogy a pénztár a munkásság javára és a konszolidáció szempontjából sokkal különb munkát végez ma, mint bármikor azelőtt. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Csonka Torontál vármegye két községéből panaszok érkeztek hozzám, melyek rendkívül jellemző és tanulságos csattanóval járulnak hozzá ahhoz a vitához, mely épen most zajlott le a nemzetgyűlés termében. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : Ugy a szociáldemokratapárt vezére, mint a jobboldali pártok szónokai egyetérteni kivannak abban a gondolatban, hogy a magyar munkásságot M kell békíteni a polgársággal, mert máskép jólét, boldogság és megelégedés nem fakadhat ebben az országban, csak ugy, ha a munkásság is megkapja a maga megélhetését, ha a munkásságnak is becsülik és tisztelik politikai jogait. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy azok a tények, amelyek a nekem küldött levelekben foglaltatnak, megfelel a valóságnak és nem a mellett bizonyítanak, hogy Magyarországon megbecsülik az emberek politikai véleményét. 16