Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-8

A nemzetgyűlés 8. ülése 1922, hogy bizonyos tüskébe csomagolva hoztam ide interpellációm tárgyát, az a válaszom, hogy bár­mennyire kellemetlenek is ezek a bizonyos tüs­kék, kénytelen voltam ezeket idehozni, mert a munkásbiztositó pénztárban történt eseményeket, az orvosi munkabeszüntetést, az orvosokkal való lehetetlen bánásmódot és az önkormányzatnak vissza nem állítását nem tudtam birálat tár­gyává és szóvá tenni anélkül, hogy az előző népjóléti ministerek működésére rá ne világítsak. Gaal Gaston : A galileistákra kell rábízni ! (Taps jobb felől. Egy hang a szélsőbaloldalon : Gyenge érv!) Györki Imre: Hogy milyen szellem, amely áthatja a népjóléti ministert az orvosok­kal szemben, annak dokumentálására csak az április 4-én kelt 22.215. számú népjóléti minis­teri rendeletnek egy rendelkezését olvasom fel, melyben a minister azt mondja (Olvassa) : »A munkásbiztositás jelenleg közegészségügyünk­nek egyik legfontosabb tényezője és tétlenül nem nézhetjük, hogy kívülről felelőtlen elemek által izgatott ós félrevezetett orvosi kar stb. stb. stb.« (Ugy van! Úgy van! jobbfelöl.) Fáy Gyula: Nagyon helyes! Györki Imre: Méltóztassanak ítéletet vonni a magyar szociálpolitikáról, mikor már az orvo­sokat is felelőtlen elemek izgatják fel arra, hogy ahhoz az eszközhöz folyamodjanak, amely­hez nyúlni akarnak. Az orvosok nem érdemlik sem azt, hogy őket ilyen jelzővel illessék, . . . Benárd Ágoston : Sem azt, hogy ilyen védő­jük akadjon ! (Derültség jobbfelöl.) Györki Imre : . . . sem azt, hogy velük a népjóléti minister és annak szervei, az egyes kormánybiztosok ugy bánjanak, ahogy bánnak. A minister ur említést tett arról, hogy egyes vidéki városokban és így Debrecenben is klinikákon ellátják a pénztári betegek gyógy­kezelését. Aki tisztában van azzal, hogy mit jelent a klinikai kezelés, — nem a jóságát teszem kritika tárgyává, mert azt el kell ismerni, hogy kitűnő, hanem azt, hogy azok a klinikusok amugyis túl vannak halmozva munkával — az tudja, hogy ezekre ujabb munkát hárítani nem lehet. (Zaj jobbfelöl.) A betegeknek órák hosszat kell várniok és hosszú időt kell eltölteniök, hogy a város egy meghatározott pontján lévő klini­kára elmenjenek, holott azelőtt majdnem minden utcában rendelkezésére állt a pénztári orvos a pénztári betegnek. Hogy ez mennyire igy volt, hogy a munkás­biztositó pénztáraknak mennyire kiépített orvosi kara volt, azt csak azzal bizonyítom, hogy míg Magyarországon általában véve 100.000 lakosra esett 28 orvos, addig 100.000 munkásbiztositó pénztári tag részére a munkásbiztositó pénztárak 246 orvosról gondoskodtak. Tessék a kettő kö­zötti különbséget figyelembe venni, s akkor meg fogják látni, hogy mit jelentett a munkás­betegsegélyző pénztárak önkormányzata által j évi június hó 28-án, szerdán. 119 adott gyógykezelés és mit jelent a klinikai gyógykezelés. A minister ur ama válaszára pedig, hogy az önkormányzat ideje alatt is előfordult orvosi sztrájk, csupán azt felelhetem, hogy 25 óv alatt egyetlen egy izben, egyetlen városban tényleg volt ilyen orvosi sztrájk. (Zaj.) Ez is azonban rövid időn belül megszűnt, mert mihelyt az önkormányzat és az Országos Pénztár megtudta, hogy sztrájk van, a maga embereit leküldte és ezt a sztrájkot megszüntette. Az önkormányzat visszaéléseivel kapcsolat­ban emiitett hatalmi kérdésről az imént elmond­tam megjegyzésemet. Gaal Endre : Garbai és Bokányi jöjjön ? Györki Imre : Nekünk nincs szükségünk ha­talmi kérdésben önkormányzatra, mi hatalmasok vagyunk önkormányzat nélkül is : hátunk mö­gött állnak a dolgozók milliói és azok hatalmat adnak nekünk. (Igaz! ügy van! a szélsőbal­oldalon. Nagy zaj és ellentmondások jobbról és a középen.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak a Ház minden oldalán. Györki Imre : A mi hátunk mögött lévő tömegeket megmutatta az a választás, amelyet az önök választójoga alapján csináltunk végig. (Zaj jobbfélöl. Felkiáltások a jobboldalon : Olasz rendszerrel! Terrorral! Felkiáltások a szélső­baloldalon : Majd beszélünk róla !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Györki Imre: Ilyen választójog mellett is többen jöttünk be, mint azoknak az uszitó­pártoknak a tagjai, akik három év óta ellenünk uszítottak. (Zaj.) Az 1917. és 1918. évi eseményekről is szólott a minister ur, nem fejezte ki azonban, hogy milyen célzattal. Nyilván azt akarta evvel mondani, hogy a pénztárban embereket üldöztek politikai maguktartásáért. Ha kijelentésének ez volt a célzata, akkor ezt a leghatározottabban visszautasítom. Benárd Ágost : Akkor ott csak egy párton lévők voltak! Györki Imre: Tévedés t. képviselőtársam, mert az ön politikai pártállásához tartozó nagyon sok ember ült ott. Benárd Ágost: Nagyon kevés! Györki Imre: Azok voltak azok, akik önt mindenkor kisérték és mindenhol, ahol meg­jelent, megéljenezték. Ezek ott voltak a múlt­ban és ott vannak a jelenben. Az, hogy olyasmi is történt, hogy az ön schlepphordozói közül kénytelenek voltak kommunista magatartásáért valakit felfüggeszteni, az más kérdés. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : És zsarolásért lecsukni!) Ha azt mondta a minister ur ezzel, hogy politikát ismertek a munkásbetegsegélyző pénz­tárban és ma az a cél, hogy azt kiküszöböljék, kérdem, miért kellett, mihelyt eltávolították az

Next

/
Oldalképek
Tartalom