Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-8
112 A nemzetgyűlés 8. ülése 1922. bizzák, hogy vagy saját költségükre csináltassák meg ezeket a gyógyszereket, vagy pedig ha az illető tag nem rendelkezik megfelelő költséggel, — mint ahogy a legtöbbször nem rendelkezik — arra kényszeritik, hogy óriási munkaidő veszteséggel ezeket a magán vényeket bevitesse, vagy bevigye a munkásbiztositó pénztárba, hogy ott szolgáltassák ki ezekre az ingyenes gyógyszereket. Ez a tarthatatlan állapot, amely ma már az egész országban ilyen, arra indított több vidéki kerületi pénztárban, a biztosított munkaadókat és munkásokat, igy elsősorban a debreceni munkásokat és munkaadókat, hogy beszüntessék a betegségi biztositási járulékok fizetését, minthogy a pénztár a törvény szerint kötelezettségeinek eleget tenni nem tud. Ha ez az állapot tovább tart, akkor közegészségügyi szempontból olyan katasztrófához jutunk, amelynek kihatásai egyelőre még teljesen beláthatatlanok. S az, hogy idáig jutottunk, t. Nemzetgyűlés, annak tulajdonitható, hogy a népjóléli minister ur s a népjóléti minister urak — nem a jelenlegi minister ur, hanem elődei — beavatkoztak olyan kérdésbe, amelybe beavatkozniuk a törvény értelmében joguk nem lett volna. Az 1907. évi XIX. te. 133. §-ában kimondja, hogy a pénztárak és orvosok közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. Ezen törvényes rendelkezést a népjóléti minister áthágta és a kerületi pénztárak mindegyikének tájékoztató utasítást adott arra vonatkozólag, hogy melyek legyenek azok az orvosi szabályzatok, amelyekhez jóváhagyását megadja. így megfosztotta a kerületi pénztárakat és orvosokat a szabad egyezkedés lehetőségétől ; elvágta útját annak, hogy az a békés együttműködés, amely a beteg tagok érdekében feltétlenül kívánatos a munkásbiztositó pénztárakban és amely megvolt a munkásbiztositó pénztárak fennállásának húsz esztendeje alatt, továbbra is meglegyen. Ez az áldatlan helyzet, hogy a népjóléti minister beavatkozott az orvosok és a pénztárak hatáskörébe, szülte az orvosi munkabeszüntetést, olyan értelemben, mint azt az imént vázoltam. De nem volt elég, hogy a népjóléti minister ezekbe az intézkedésekbe ily módon beavatkozott, hanem a niagyer közegészségügy és a magyar szociálpolitika nagyobb diadalára még ennél is tovább ment és részben az 5400. számú 1919ben kiadott rendeletével, részben pedig az ez év április 4-én kelt 3148. számú ministertanácsi rendelettel valósággal felállította a sztrájktörő orvosok intézményét akkor, mikor kötelezévé tette a hatósági és tiszti orvosoknak, valamint a községi és körorvosoknak a pénztári orvosi ténykedést az esetre, ha orvosok megtagadják a munkát. A népjóléti ministernek ez az intézkedése mutatja azt a szociálpolitikát, amelyet a ministeriumtől egyáltalán el lehet várni. Ahogy az egyes ipari szakmáknál az esetleges munkabeszüntetésre igénybevették a sztrájktörő intézési június hó 28-án, szerdán. ményt, ahogy megszervezték a tányérsapkások intézményét a sztrájkok letörésére, (Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon jó!) ugyanígy a szerencsétlen és orvosi túlmunkával eddig is megterhelt községi s körorvosoknak és tisztiorvosoknak feladatává tették, hogy az orvosi munkát ellássák akkor, ha a pénztári orvosoknak differenciái támadnak a pénztárral és a népjóléti ministerrel,. mert hiszen a pénztár és a tagok között, továbbá a tagok és az orvosok között ilyen differencia sohasem volt. Bená rd Ágoston : Az orvosok nem sztrájkolhatnak addig, amig a betegek nem sztrájkolnak. Györki Imre : Rá fogok majd térni arra a díszes működésre is, amelyet Bénárd képviselő ur ministersége alatt ezekben a kérdésekben kifejtett, érinteni fogom .azt is, hogy ön mit cselekedett a munkásbiztositás és a népjóléti igazgatás terén. Peyer Károly : Hogyan rúgja ki a beteg munkást ! Györki Imre : Az orvosok ez év elején azzal az anyagi kérelemmel fordultak a munkásbiztositó pénztárhoz, hogy a tagonkénti díjazást állapítsák meg a mai megélhetési viszonyoknak és a mai tagjárulékoknak megfelelően. E kérelmükkel szemben az orvosok egyszerűen megkapták az ultimátumot, hogy ilyen és ilyen összeg erejéig hajlandók a pénztárak az orvosok kívánságát honorálni, ezentúl pedig semmiféle kívánságukat teljesíteni nem fogják. A tárgyalásokat törvénytelenül az 1907 évi. XIX. te. rendelkezéseivel ellentétben nem az egyes kerületi pénztárak vezették, hanem a népjóléti minister a maga hatáskörébe vonta e tárgyalások vezetését. Egy hang a szélsőbaloldalon : Felrúgta az autonómiát !) Ez teremtette meg .— ismétlem — azt a tarthatatlan helyzetet, amely ma az egész országban van és amelynek szanálására mi csak egyetlen eszközt találunk, ez pedig az önkormányzat viszaállítása. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mindaddig, amig az önkormányzat megvolt, tehát a munkaadók és a munkások maguk intézték a maguk ügyeit, orvossztrájkról Magyarországon nem volt szó a múltban és nem lesz szó ezután sem. A munkásbiztositópénztárban érdekelt munkaadók és munkások mindenkor megtalálják az orvosokkal a megegyezés lehetőségét, és akkor a közegészségügynek ez a botsánya lassan, de biztosan meg fog szűnni. A munkásbiztozitópénztárak önkormánymég 1919 őszén, közvetlenül az ellenforradalom után, az egész országban megszüntették, anélkül, hogy az azóta eltelt közel három esztendő alatt annak helyreállítására bármiféle intézkedést tettek volna. Semmi ok nincs többé arra, hogy az önkormányzatot helyre ne állítsák. Minden intézkedést meg kellett volna tenni az önkormányzat helyreállítására, mert a mai állapotok fentartása törvénytelen, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Az 1907 : XIX. te. ugyanis
