Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-8
10 8 A nemzetgyűlés 8. ülése 1922. évi június hó 28-án, szerdán. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Csak egykét percnyi türelmet kérek, hogy reflektálhassak Peid! igen tisztelt képviselőtársamnak egy-két kitételére, mert nem hagyhatom szó nélkül a történelmi tények meghamisítását. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur nevezetesen azt mondta, hogy a budapesti polgárság csak akkor mozdult meg, mikor a románok már Budapesten voltak. Az igen tisztelt képviselő nagyon téved ebben, (ügy van ! "ügy van ! a jobboldalon.) és kénytelen vagyok pár szóval tévedését helyreigazítani, nem azért, hogy a köztünk fennálló nagyon természetesen feszült viszonyt még jobban feszítsem, (Derültség és taps a jobboldalon és a középen.) hanem tisztán azért, hogy a tények tisztán álljanak előttünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Mi történt a Lánchidnál ?) A Lánchidnál ott voltam, tehát jobban tudom, hogy mi történt ott, mint ön. Amit ott csináltam, vállalom érte a felelősséget nagyon szívesen, bízza csak reám. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Amikor Peidl úrék átvették itt a hatalmat, nekünk eszünk ágában sem volt, hogy önök ellen fellépjünk, mert akkor Szegeden a nemzeti hadsereg már meg volt szervezve és csak azért nem tudott ide Budapestre feljönni, mert akkor ugyanazok az entente-körök és faktorok, amelyek önökkel együtt abban is paktáltak, hogy Kun Béláékat különvonaton kiszöktessék az országból. . . (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Payer Károly : Ki szöktette ki őket ? Friedrich István : Ugyanazok a körök akadályozták meg, hogy a Szegeden felállított akármilyen kicsiny, de mégis erőt képviselő nemzeti hadsereg bevonulhasson az országba, (ügy van ! TJgy van ! a jobboldalon és a középen.) Usetty Ferenc : Most beszéljen ! Friedrich István : Tehát mi budapesti polgárok nem azért, mintha ehhez nagyon értettünk volna, hanem utolsó kétségbeesésünkben, mert sehonnan segélyt nem kaptunk, igenis erőszakosan kellett önök ellen fellépnünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A románokat ne említsék a képviselő urak velünk összefüggésben . . . Propper Sándor : De emiitjük ! Friedrich István : Mert akkor én kénytelen leszek itt nagyon kellemetlen dolgokat előhozni. (Élénk taps a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) önök nagyon jól tudják, hogy a románok nem a mi oil alun kon állottak, (ügy van ! ügy van ! Zajos helyeslés a jobboldalon.) önök nagyon jól tudják, hogy a románok önökkel együtt jártak a börtönökben és kiszabadították a kommunistákat, (ügy van ! ügy van ! Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Vanczák iános : Csak a foglyokat mentették meg az agy on ve réstől ! Friedrich István : Hogy mondhatja az igen tisztelt képviselő ur, hogy a polgárság akadályozta meg az önök rendcsinálását. Ez a budapesti polgárság becsületesen járt el önökkel szemben és önök csak hálával tartozhatnak annak a budapesti polgárságnak, amely egyetlenegy népitéletet sem hajtott végre Budapesten (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) A budapesti polgárság az első pillanatban a törvényes útra lépett és a királyi ügyészségnek adta át az összes kommunistákat és az összes fővezéreket. Peidl Gyula : Hát Somogyi Béla ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Friedrich István : Önök hálát adhatnak azért, hogy az egész kommunizmus ilyen simán likvidáltatott ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Szép sima volt ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A gyorsított eljárás !) Friedrich István : Ami a gyorsított eljárást illeti, igenis, én voltam az, aki az erre vonatkozó rendeleteket kiadtam, . . . Propper Sándor : Szégyelheti magát érte ! Friedrich István : ... de viseltem is annak konzekvenciáját, amikor mint vádlott hat hónapig ültem az ugyanazon gyorsított eljárással működő bíróság előtt, melyet én statuáltam. Ez az eljárás nem egyes osztályok részére, hanem az egész magyar nemzet összességére lett teremtve, rem önök ellen, a kommunisták ellen lett statuálva, hanem mindenki ellen, aki vétett a haza és a nemzet ellen. Es ami az interna Iá sí tábort illeti, ami önöknek olyan nagyon fáj, mi is sokan voltunk internálva, de senki sem panaszkodott közülünk annyit ezek miatt az internálások miatt, mint önök. Peyer Károly : Az szanatórium volt ! Friedrich István : Az internálási táborokra szükség volt, mert a magyar törvények akkor xnég nem intézkedtek a kommunista bűntettek tekintetében, mert a magyar mentalitás nem ismeite a kommunizmust. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Olyan magyar törvényhozó még nem volt a régi időben, aki a kommunizmussal szemben törvénystatuálással lépett volna fel. Propper Sándor : Október 28 ! Friedrich István : Peidl t. képviselőtársam a békülékenység hangját pendítette itt meg. Rendben van, de akkor ne vájkáljanak a múlt keserűségeiben és ne gondolják, hogy csak önök szenvedtek, ( ügy van ! ügy van !) hogy csak önökkel történtek igzaságtalanságok. Fojtsák magukba azt a keserűséget, mert bennünk is van sok keserűség, és ne firtassuk saját bajainkat és saját keserűségeinket. Tessék ezeket félretéve összeolvadni mindenkivel, aM hozzá tud fogni az ország újjáépítéséhez. Ne vádoljuk egymást igazságtalanságokkal és hozakodjunk elő a tényekkel homlokegyenest ellenkező állításokkal, (Élénk taps a jobboldalon.) mert ez nem békéhez, hanem csak ujabb harcokhoz vezet. Kötelességemnek tartottam ezeket elmondani Peidl t. képviselőtársam beszédjének egyes kitételeire. Végül még meg kell mondanom, hogy ne csalódjanak az urak, ez a polgárság csak egyszer sülyedt le, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) ez a polgárság többé nem fog lesülyedni semmi szín alatt sem. Mi az erős szociális fejlődés hívei vagyunk a legmesszebbmenő, demokratikus alapon, de nemzeti alapon. (Élénk
