Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-8

9é A nemzetgyűlés .8. ülése 1922, juk igazán, ha a dolgozó nép széles rétegeinek érdekeit istápoljuk. . . (Mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Horváth Zoltán : A hazát szolgálják ! Peidl Gyula : Nem tévedés volt, amit mondtam : (Helyeslés) igenis, akkor ssolgáljuk igazán a hazát, ha a dolgozó nép széles rétegeinek érdekeit istápoljuk, ha a népet kultúrában emeljük, ha tisztességes megélhetését lehetővé tesszük, mert ezzel fokozzuk a munkaképességét, és ami meggyőződésünk szerint a hazát újjá és naggyá teremteni csak egyedül a munkával lehetséges. (Igaz ! Vgy van ! hal- és jobbfelöl.) Horváth Zoltán: Hazafias beszéd! Peidl Gyula : Ezek előrebocsátása után van szerencsém a magyarországi szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának elvi deklarációját előterjeszteni. (Olvassa) : 2 Amidőn Magyarország dolgozó munkásosztályának képviselete ezer éves állami lét után először jelenik meg a magyar nemzet törvényhozó testületében, (Felkiáltások a jobboldalon : Tévedési), hogy az állam alkotmányának kereteiben a többi társadalmi osztályokkal egyenlőrangú fél gyanánt résztvegyen a törvényhozás és az államkormányzat munkájában, első szavát a hálának és az elismerésnek kívánja szentelni. Hálával kívánunk megemlékezni dolgos elődeinkről, akik hosszú időkön át fel nem sorolható nehézségek és szenvedések között mint szolgák, cselédek, hűbéresek, jobbágyok, arcuk verejtékébe fürödve, törték fel itt az ugart, hogy termékennyé tegyék itt a földet és alkalmassá az országot az emberi civilizáció számára, képessé az ország lakosait a rendezett állami és társadalmi életre. Elnök (csenget) : A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, miután úgy látszik a házszabályok erre vonatkozó rendelkezéseit nem méltóztatik tudni, hogy a házszabályok 219. §-a határozottan tiltja, hogy a szónok a beszédét a Házban felolvassa. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ez deklaráció !) A házszabályok deklarációkat nem ismernek, csak tárgyalást ismernek. (Vqy van! a jobboldalon, zaj balfelöl.) A 219. §., a következőképen szól : Beszédet olvasni tilos. Én mint elnök, nem tehetek egyebet, mint hogy a házszabályokat alkalmazom és a házszabályok betartására figyelmeztetem a képviselő urat. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Peidl Gyula : Bocsánatot kérek, méltóságos elnök űr ... Elnök : (Csenget.) Itt nincs »méltóságos elnök ur«. A Házban csak elnök van, képviselő ur. Méltóztassék a címet elhagyni. (Helyeslés jobbfelöl.) Peidl Gyula : Nagyon örülök. Bocsánatot kérek, elnök ur, én nem a beszédemet olvasom, hanem pártomnak egy elvi deklarációját. Horváth Zoltán : A Ház megengedheti S (Egy hang jobbfelől: Parlamentáris gyakorlat!) évi június hó 28-án, szerdán. Peidl Gyula : Kérem, méltóztassék talán a Házat hozzájárulása iránt megkérdezni. Elnök : A házszabályok ilyen kérelem előterjesztését nem ismerik. A házszabály világosan intézkedik, hogy beszédet elolvasni tilos ; én tehát mint elnök, ettől el nem térhetek és precedenst alkotni ezen a téren nem kivánok, de ezt nem is tehetem. (Helyeslés jobbfelől.) Kénytelen vagyok a házszabályokhoz alkalmazkodni, amely egész világosan és határozottan intézkedik. Ha a képviselő ur ezt a felolvasást nem olyan feltűnően csinálja, hanem beszéd formájában terjeszti elő, hajlandó leszek ezt elnézni, de nem tehetem meg, hogy mint elnök, akárkinek a képviselő urak közül megengedjem, hogy a házszabályok ellenére a beszédét felolvassa. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert : A házszabályokhoz kérek szót. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk Apponyit! Felkiáltások a jobboldalon: Beszéd közben nem lehet!) Elnök : Bocsánatot kérek, képviselő ur, beszéd közben a házszabályokhoz nem lehet hozzászólni. Azután majd a legkészségesebben adom meg a szót a képviselő urnák. Pakots József : Az elnök ur is felolvasta a deklarációját ! Létay Ernő : Esterházy miniszterelnök is felolvasta a programmbeszédét. (Egy hang balfelöl: A horvátok hányszor olvastak?! Folytonos zaj ) Elnök : Ne méltóztassanak zavarni a szónokot 1 Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Meg fogom kísérelni, hogy a házszabályok respektálásával terjesszem elő ezt az elvi deklarációt, amennyire ez emberileg lehetséges. Drozdy Gyözö : Szórói-szóra nem tanulhatja be ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Peidl Gyula: Jogfosztottságban éltek. Életük és létük felett mindenkor a társadalom úgynevezett felsőbb rétegei rendelkeztek. Ezért ma, midőn mi itt ezek utódaiként megjelentünk, kötelességünknek tekintjük, hogy jeltelen sírjaik és az anyafölddel elvegyült poraik fölé helyezzük hálánknak koszorúját. Elismeréssel kívánunk adózni, Magyarország ujabb korszaka, — a céhrendszer béklyóiból és a jobbágyság jármából — felszabadult ipari és mezőgazdasági munkásságnak, apáinknak, nagyapáinknak, akiknek nagyrésze már nem érhette meg velünk ezt a mai napot, de akiknek megértő lelke és felvilágosult szelleme befogadta a nyugati civilizáció nagy eszméit, (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) akiknek akaratereje és természetadta bolcsesége átplántálta ezeket az eszméket a fiákba, az unokákba, amely eszmék ezekben továbbélve és fejlődve, a szocializmus eszméjévé kristályozódtak ki és a magyar nemzet dolgozó népe jóra és nemesre törekvésének...