Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-311
92 A nemzetgyűlés 311. ülése 1922: tikai jogokat fűzzön hozzá a törvényhozás. A Károly-csapatkeresztet 1916 decemberében egyedül és kizárólag azért alapították, hogy megkülönböztessék a veszélyes helyen megfordult katonákat a hátrább fekvő helyeken alkalmazottaktól, hogy megkülönböztessék a csapatot a vezérkartól, a magasabb parancsnokságot személyzetétől és a tróntól. Ha itthon, az ország belsejében, vagy a hadtápkörzetben nem követte volna el a hadvezetőség azt a hibát, hogy hadidiszitményekkel adományozta a hátrább alkalmazott egyéneknek is a rendjeleket, akkor annak a gondolata, hogy egy csapatkereszt, egy tü z-kereszt létesíttessék, fel sem merült volna. (Folytontartó nagy zaj és közbeszólások a baloldalon.) A Károly-csapatkereszt nem értelmiségi, nem megbízhatósági, nem becsületességi fokmérő, a Károly-keresztes katona fogalma nem azonos a hős katona fogalmával.« (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos: A konklúziót halljuk! Huszár Elemér: Majd felolvassuk a pécsi beszédet is! Karafiáth Jenő előadó (olvassa) : »A Károlycsapatkereszt egyszerűen azt jelenti, hogy valakit, akit a sorozás alkalmával alkalmasnak találtak, besoroztak, kiképeztek és megfelelő kiképzés után kiküldtek a frontra és ott ő 12 héten át harcokban is épen és egészségesen megmaradt ; mert mindenki megmaradt, aki el nem esett, aki meg nem sebesült, vagy aki hadifogságba nem került. A csapatkereszt tehát voltaképen egy határidőhöz kötött életveszélyes katonai szolgálatnak emlékjelvénye, mondhatnám azt, hogy a Károly-csapatkereszt jutalom olyan szolgálatokért, amelyeket ha nem teljesített volna, vagy pedig hanyagul teljesített volna a katona, akkor a legsúlyosabb büntetést kapta volna, esetleg golyó vagy akasztófa lett volna osztályrésze. Megkapja a Károly-csapatkeresztet olyan is, aki a frontra nemcsak hogy nem önként ment, hanem csak a legnagyobb kényszer utján került ki oda és aki mindent elkövetett arra, hogy oda ne kerüljön és akinek esetleg nincs a világon semminemű érdeme, csak szerencséje, hogy 12 héten át megmaradt.« (Nagy zaj és közbeszólások a baloldalon.) »A Károly-csapatkereszt igazságtalanságokra vezet a választójog tekintetében. Igazságtalan elsősorban azokkal szemben, akik a legnagyobb áldozatokat hozták.« Itt rátért a képviselő ur arra, hogy a Károlycsapatkereszt alapszabálya igazságtalan a harctéren megbetegedett hős katonákkal szemben. Majd a következőket mondja (olvassa): »Hogy a Károly-csapatkereszt alapszabályai a sebesült és beteg katonákkai szemben igazságtalanok, azt tudja minden polgár, aki katonai kérdésekben tájékozva van.« (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Ne obstruaijon !) Majd igy folytatja a képviselő ur (olvassa) : »Belementünk abba, hogy katonai rendeleteken alapuló jogcímeket tárgyalunk és fogadunk el évi február hó 11-én, szombaton. Egymás után jelenhetnek meg ilyen ujabb és ujabb rendeletek és a törvényhozás kénytelen lesz majd kullogni a katonai rendeletek után. Az eddig elmondottakból könnyen megítélhető, hogy a Károly-csapatkeresztes választójogra nem lehet jóhiszemüleg ráfogni, hogy az a hősök joga. De még ha elfogadnók is azt a teljesen hamis beállítást, hogy az a hősök joga, még akkor sem lehet azt mondani, hogy a Wekerlekormány, vagy a 48-as alkotmánypárt alkudta el a hősök jogát.« (Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Ezután ezt mondja (olvassa): »Amia vitézségi érem jogcímét illeti, sajnálattal látom, hogy a választójogi bizottság a bronz vitézségi érem jogcímét még ott is elejtette, ahol a Károly-csapatkereszt jogcímet beiktatta. Eelhivom az igen tisztelt kormány figyelmét, hogy a vitézségi érmek adományozása tekintetében tömérdek panaszt hallani mindenfelől. Yagy azért panaszkodik valaki, hogy nem kapott vitézségi érmet, vagy azért, mert keveset kapott. Az egyik elöljáró szűkkeblű, a másik bőkezű. Az egyik rideg, a másik méltányosan kielégitó a várakozásokat, de van olyan elöljáró is, aki a vitézségi érmek adományozásánál a saját dekoráltságát tartja szem előtt.« Azután rátért a képviselő ur arra, hogy az érmeket más és más fokban, más és más irányban adományozták a parancsnokok. Kezdetben fukarkodtak vele, holott épen kezdetben voltak a legvéresebb csaták. Ezután a következőket mondja (olvassa) : »Nagyon sok ember esik el a vitézségi éremtől, aki megérdemelné. Ha valaki egy ütközetben megsebesül és hátraviszik a kötözőhelyre, akkor vitézi cselekménye a feledés homályába vész.« (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos: A kormány mégis ahhoz akarja kötni ! Karafiáth Jenő előadó (olvassa): »Tagadhatatlan, hogy a háborúban a legnagyobb sikereket a gyalogság vivta ki, ám, ha megnézzük a statisztikát, látjuk, hogy a lovasságnál aránylag több vitézségi érem adományoztatott, mint a gyalogságnál. A politikai jogok tekintetében ez nagymérvű igazságtalanságokra fog vezetni.« Majd rátér a képviselő ur arra, hogy régi idő óta vitás kérdés, hogy a fronton lévő katonák maguk is kívánják, követelik-e jutalmul a választójogot. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Huszár Elemér : A Fehérkönyvet olvassa fel! Karafiáth Jenő előadó: Ez igen érdekes, mert Szilágyi Lajos t. képviselőtársunk saját tapasztalataira hivatkozik etekintetben. (Hosszantartó nagy zaj és közbeszólások a baloldalon) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak megakadályozni, hogy az előadó ur beszédét befejezhesse, mert még az interpellációk meghallgatására is át kell térnünk. Szmrecsányi György: Ez az előadói beszéd méltó a javaslathoz! (Zaj a baloldalon.) Karafiáth Jenő előadó : Erre vonatkozólag azt mondja a t. képviselő ur (olvassa): >33&]ÍÜ
