Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-311

86 A nemzetgyűlés 311. ülése 1922, alakulhatnak ki a nézetek, csak a nyilvánosság tájékoztathatja a parlamentet és a kormányokat a nemzetek hangulata és törekvései felől, nyilvánosság nélkül a politika sötétben tapogatózik. A parlamentáris rendszerrel együtt jár a törekvés a pártokat állandóan megszervezni és a választókat lehetőleg egyes pártok keretei közé állítani. Az erkölcsi érzés mindig elitéli azt, aki nem mer szint vallani, akiről nem tudni, kivel tart és mit akar. A társadalom azokat becsüli, akiknek megvan a bátorságuk véleményük kifejezésére. Andaházy-Kasnya Béla : Azt bezárják maguk ! Karafiáth Jenő előadó (olvassa): A titkos szavazást kimondó törvény szembehelyezkedik ezekkel a mindenütt meglévő eleven erőkkel és ki akarja magát vonni a politikai életen uralkodó ezen általános szabály alól. A szokások azonban erősebbek a törvényeknél. Azt a fogalmat, hogy a politikai meggyőződés titkossága oly szentély, melybe behatolni nem szabad, a társadalom sehol és soha nem tette magáévá. (Zaj és ellenmondássok a bal- és a szélsöbaloldalon. ) Csak abban a védelemben részesit, hogy a titkosság leple alatt hűtlenekké lehetnek ígéreteikhez. A választók szabadságának ezen módon való védelme csak abban áll, hogy technikailag biztosítjuk nekik azt a közre nézve szomorú lehetőséget, hogy álnokul szavazzanak. Gyakorlatilag a titkos szavazás főleg azoknál, akik valóban védelemre szorulnának, mert gyengék, csak a becstelenek szabadságát védi meg, azokét, akik adott szavuk megtartását magukra nézve kötelezőnek nem tekintik. (Nagy zaj a hal- és a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly : Obstrukciós felolvasás ! (Egy hang balfelöl : Hálátlan szerep !) Karafiáth Jenő előadó (olvassa) : A tisztességesek véleményének szabadságát csak akkor védené meg a titkosság, ha a társadalom felfogása és a politikai élet egész alkata átformálódnék és a törvényhez alkalmazkodnék; ha többé senkit sem kényszerithetnének arra, hogy pártértekezleteken, manifesztumokon szerepeljen és hogy ígéreteket tegyen a párt vezetőinek. Ilyen átalakulások jelét azonban sehol sem látni, még ott sem, ahol a titkos szavazás régtől fogva alkalmazásban van. Rassay Károly: Mutasson egy államot, hol van nyílt szavazás ! Azután olvasson tovább ! (Helyeslés balfelöl. Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Karafiáth Jenő előadó (olvassa). ... azt a helyes erkölcsi elvet, hogy mindenkinek lelkiismeretbeli kötelessége, hogy bírjon a vélemény szabad nyilvánításának bátorságával. Csak káros hatású lehet az a törvény, amely ahelyett, hogy a nyíltságot tenné kötelezővé, a titkolódzás jogát erősiti meg. A titkosság nem is jár azokkal az előnyökkel, amelyeket tőle várnak. A vesztegetést nem szünteti meg, inkább csak más alakot ad neki. A vesztegetést többé nem ugy gyakorolnák, hogy egyes szavazatokat vásá'"vi február hó 11-én, szombaton. rolnának meg, hanem ugy, hogy a kortesekhez és befolyásosabb emberekhez (Felkiáltások balfélöl: Lassan! Lassan! Nem érteni egy szót sem!) azzal a kijelentéssel fordulnának, hogy csak akkor adják meg az ígért pénzt vagy előnyöket, ha majd a jelölt csakugyan többségre tett szert, vagy ugy, hogy községeknek, társaságoknak, tömegeknek tetsző adományokat, alapítványokat ajánlanak fel. Hogy ez így van, ezt bizonyítja a tapasztalat... Rassay Károly: És Karafiáth Jenő! Karafiáth Jenő előadó (olvassa) : A titkos szavazás mellett is mindenütt van vesztegetés és pedig néhol oly nagyszabású, hogy ott, ahol a választások titkosságát komolyan akarják biztosítani, a titkosság mellett is, folyton uj meg uj törvényeket kell e célból alkotni. Ezen törvények gyakorlati sikerét azonban épen a szavazás titkossága teszi még kétségesebbé, (Folytonos nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) mint amilyen különben volna. A választási visszaélések — kérem ez a kérdés a legérdekesebb kérdése az egész javaslatnak — a választási visszaélések a társadalom erkölcsi felfogásának következményei. G-yökeresen csak akkor lesznek kiirthatok, hogyha a közfelfogás szigorúan elitéli őket (Folytonos zaj.) és ha a társadalom java része... Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek képviselőtársuk meggyőződését tiszteletben tartani. A szólásszabadságot meghiúsítják a folytonos lármával. Bródy Ernő : Halljuk az ókori beszédet ! Ugron Gábor: Ha a választójogi bizottság a titkos szavazást fogadta el, akkor az előadó ur mást nem adhat elő. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl. Nagy zaj a j%bb- és a baloldalon.) Az előadó nem adhat mást elő, mint a bizottság állásfoglalását. Ez kisebbségi vélemény! Dömötör Mihály: Halljuk Andrássyt! Karafiáth Jenő előadó: A jelentést beterjesztettem ; előadásomban azt mondhatom, amit akarok. (Zajos ellenmondásokabaloldalon. Elnök csenget.) Friedrich István : G-yere le onnan, másként beszéltél, mint államtitkár! (Nagy zaj.) Patacsi Dénes: Akinek fáj, az jajgat! Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne zavarják állandóan az előadó ur beszédét ; a képviselő uraknak módjuk és joguk van reflektálni az előadó ur szavára, beszédében zavarni azonban nem szabad. Andaházy-Kasnya Béla: Ez nem az előadó véleménye, ez különvélemény! Elnök (csenget) : Ha tovább is zajonganak a képviselő urak, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Karafiáth Jenő előadó (olvassa): »Amíg ez nem lesz így, addig a titkosság elvének alkalmazásától komoly gyakorlati eredmény nem várható, Addig azt hiszem, helyesebb, mert az imént emiitett közfelfogás kialakulását is előmozdítja,