Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-309
40 A nemzetgyűlés 309. ülése 1922 Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. En teljesen pártatlanul és igazságosan akarom a kérdést elintézni. Én nem láttam, bogy a képviselő urak közül ki kelt fel előbb. (Felkiáltások bal felől: Szilágyi/) A házszabályok nem azt irják elő, hogy kettő innen, kettő onnan, hanem azt irják elő, hogy a napirendi javaslathoz csak négy képviselő szólhat hozzá. Kálmán István : En már előbb jelentkeztem. (Felkiáltások balfelöl: Szilágyi előbb állt fel!) Drozdy Győző : A ministerelnök beszéde alatt már állt. Elnök: Mivel azt hallom és a minister ur maga is Szilágyi képviselő úrra mutat, mint aki előbb kelt fel, a szót Szilágyi képviselő urnák vagyok kénytelen megadni. (Halljuk! Ralijuk! balfelöl) Drozdy Győző: Hamis tanú már akadt. Rupert Rezső : Fábián és Kiss Menyhért tanúskodtak. (Zaj jobbfelöl.) Kiss Menyhért: Vörös Ugar! (Zaj.) Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök urnák arra a kijelentésére, hogy az ellenzék hónapokon keresztül mesterségesen nyújtotta az indenmitás és a kormányprogramul fölötti vitát, nekem, mint leghitelesebb koronatanúnak, a következőket kötelességem válaszolni : Én, igenis, az ellenzék nevében a ministerelnök ur helyettesével ismételten folytattam tárgyalásokat, tehát ismételten felajánlottuk a kormánynak azt, hogy ha a választójogi törvényjavaslatot beterjeszti, nyomban, még aznap — ha jól emlékszem, egy órát mondtam, hogy azon az órán belül — az indenmitás és a kormányprogramul fölötti egyesitett vitát bezárjuk. Ezt tehát ismételten felajánlottuk a kormánynak. Huszár Elemér : Beszédekben is volt róla szó! Szilágyi Lajos : Azonfelül majdnem minden szónoka az ellenzéknek beszéde folyamán ezt nyíltan, egyenesen és őszintén kijelentette, ami a naplóban is benne van, amit nem tagadhat le senki, és aki azt letagadja, az tudva valótlant mond. (ügy van! TJgy van! balfelöl.) Fangler Béla : Több kisgazdapárti szónok beszélt, mint innen. Szilágyi Lajos: Azonkiviü a belügyminister ur, aki a választójogi javaslat egyes részleteit az ellenzékkel megismertette, a kormányprogramm feletti vita utolsóelőtti napjára hivta egybe az ellenzék vezető embereit és az utolsóelőtti napon ismertette velünk azt, még akkor itt kijelentvén, hogy bizonyos kérdésekben még ő maga sincs még ma sem végérvényesen elhatározva. Tehát leszegezem a ministerelnök urnák tudatosan téves állításával szemben azt, hogy a választójogi javaslat a kormányprogramm vitájának utolsóelőtti napján sem volt annyira készen, hogy a belügyminister ur azt mondotta volna, hogy »ebben évi február hő 9-én, csütörtökön. a kérdésben ez a végleges álláspontom!« (TJgy van! balfelöl.) Ami a ministerelnök urnák azt a kijelentését illeti, hogy az ellenzék kergeti vagy viszi bele a nemzetet a forradalomba, (ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) erre az a válaszom, — épen ma is egyik törvényjavaslat tárgyalásánál rámutattam erre — hogy, igenis, egymás után jön a kormány az utolsó órákban olyan törvényjavaslatokkal ide, amelyekkel becsületbeli kötelességünk volna a legkisebb részletekig a legbehatőbban foglalkozni. És mikor tőlünk elvonják ennek lehetőségét, mikor mi javaslatainkat egymásután leszavazva látjuk és mikor rámutatunk arra, hogy az ilyen antiszociális törvényjavaslatokkal vagy az ilyen intézkedésekkel, mint amilyent a pénzügyminister ur a ma napirenden levő törvényjavaslatba is belevett, tulajdonképen forradalomba kergetik az országot, akkor a pénzügyminister ur egy könnyed mozdulattal túlteszi magát a mi érveinken és azt mondja, hogy nem reflektál azokra a felszólalásokra, amelyeket Hornyánszky és Szilágyi képviselők ma tettek . . . Hornyánszky Zoltán : Ez a legkönnyebb elintézés ! Szilágyi Lajos: . . . mert attól félt, hogy igen erős kifejezéseket fogunk vele szemben használni. Ezt kötelességem volt azért is leszögezni, hogy lássa mindenki tisztán, hogy állítás, amelyet a ministerelnök ur a múltkor a választójogi bizottság ülésén, ma pedig itt a nemzetgyűlés plénuma előtt megkockáztatott pirulás nélkül . . . (Nagy zaj jobbfelöl. TJgy van ! TJgy van ! balfelöl. ) Rupert Rezső : Csak egy kissé elsápadva ! Csak örüljetek! (Folytonos zaj.) Budaváry László : önök tiszteletet várnak, de adni nem tudnak ! Ilyen modorban beszélni az ország mimsterelnökérőL (Nagy zaj balfelöl.) Fangler Béla : Te is minister leszel nemsokára ! Budaváry László : Én nem akarok soha lenni. Mit szólt volna Friedrich, ha vele igy beszéltek volna, mikor ministerelnök volt? (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, Budaváry képviselő ur. (Zaj.) Szilágyi képviselő urat figyelmeztetni vagyok kénytelen a házszabályok 221, §-ára, amely ilyen kifejezéseket tilt. (TJgy van ! jobbfelől.) Méltóztassék folytatni. Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Bár Budaváry képviselőtársam is kioktatott, hogy milyen színvonalon lehet egy ministerelnökkel szemben megnyilatkozni, mindazonáltal kénytelen vagyok leszegezni, hogy a t. ministerelnök ur meg merte kockáztatni a múltkor a választójogi bizottságban, ma a nemzetgyűlés plénuma előtt azt, hogy az ellenzék az oka annak, hogy a választójogi javaslattal idejében nem jött s igy az ellenzékre akarja hárítani a felelősséget . . . RaSSay Károly : Saját tudatos fényükért !
