Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hő 16-án, csütörtökön. 313 idősebb tagja (Általános élénk éljenzés) és minden esetre a magyar parlamentnek legrégibb tagja vagyok : legyen szabad nekem azok után, amiket Huszár Károly t. barátom hálaképen kifejezett az elnökség és a Ház összes tisztviselői iránt, a Ház gyorsirodája, a Ház munkáját figyelemmel kisérő sajtó iránt, ezt megtoldanom — gondolom — mindannyiunk érzelmeit kifejező különös elismerés és tisztelet nyilvánitásával a mélyen t. elnök ur iránt. (Általános élénk éljenzés és taps.) Az igen t. elnök ur azt mondta, bogy mindazt, amit akár az elnöki székben, akár azon kivül tett, mondott, telj esitett, tiszta. Önzetlen szándékból tette. (Úgy van! Ugy van!) Amikor ezt mondta, olyant mondott, amit mindenki el szokott mondani magáról, de ő abban a kiváltságos helyzetben van, hogy ezt mindenki el is hiszi, mindenki alá is irja. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ezen tulajdonságánál fogva birta pártkülönbség nélkül a Ház összes tagjainak bizalmát, midőn az elnöki széket eloglalta és ezt a bizalmat nemcsak megőrizni, de fokozni tudta mindvégig. A nemzetgyűlésnek harmonikus emiékei közé tartozik az a vezetés, amelyben Gaal Gasztonelnök ur részesítette. (Általános éljenzés és taps.) Elnök : Schlachta Margit képviselőtársunk kért szót, Schlachta Margit: T. Nemzetgyűlés ! Inditványozom, hogy holnap a rendes szokás szerint hálaadó istentiszteletre gyűljünk össze. (Helyeslés.) Minden okon kivül, ami amellett szól, hogy ehhez a régi szokáshoz hivek maradjunk, ez alkalommal még egy különös okunk is van erre. Soha országgyűlés nem ült össze a nemzetnek olyan nagy várakozása mellett, mint épen a jelenlegi és ez a nagy várakozás a keresztény igazságok megváltó erejének szólt. A sok nyomor, a feladatoknak emberfeletti nagysága és részben a mi gyarlóságunk folytán ezeknek a várakozásoknak teljes mértékben nem felelhettünk meg. Ebből következik, hogy a tájékozatlan nagy tömegek az emberi pszichológia folytán meggyengültek az eszmék iránti hitükbenmár pedig az volna a legnagyobb baj, ha a körül, menyek folytán tényleg csak jelszóvá válnék a keresztény eszme és ha az a hit, amivel iránta, viseltetnek, meggyengülne. (Ugy van! Ugy van!) Ezért kétszeres feladatunknak érzem, hogy mi, akik igazán hiszünk ebben az eszmében és akiket nem a konjunktúra vetett ide, hitvallást tennénk az egész nemzet előtt arról, hogy mi ebben rendületlenül hiszünk tovább, hogy a mi lelkünkből az Istenhez való kiáltást nemcsak a bolsevizmustól való megrettenés fakasztotta és hogy a mi ajkunkról a fohász nemcsak az első lelkesedés ünnepi hangulatában szállt az Istenhez, hanem hogy mi rendületlenül, munkában, verejtékek, csalódások és eredménytelenségek között is rendületlenül hiszünk abban, hogy a mi nemzetünk csakis a krisztusi igazságok alapján vezethető a boldogság útjára. (Éljenzés és taps.) Elnök : Schlachta képviselőtársunk inditványa jóváhagyólag tudomásul vétetik. Most még egy egyetlen feladatunk van hátra, mélyen t. Nemzetgyűlés, a mai ülés jegyzőHhryvének hitelesitése. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. (Felkiáltások : Hol lesz holnap a mise ?) Berki Gyula jegyző (olvassa az 1922. évi február hó 16-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Kérdem a t. Házat, van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyv ellen ? (Nincs !) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és a nemzetgyűlés utolsó ülését berekesztem. (Általános éljenzés és taps. Felkiáltások : Éljen az elnök ! Éljen a ministerelnök !) (Az ülés végződik este 8 óra 30 perckor.) Hitélesitettêk : Zákány Gyula s. Te. Virter László s. Jc. naplóbiráló-bizottsági tagok. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XVII. KÖTET. #u
