Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hó 16-án, csütörtökön, 309 delemben van, ha valamennyien ezt a példát követjük ; ha mind itthagytuk volna a törvényhozás termét, másnap, a cseh csapatok itt lettek volna Budapesten. Én akkor nem mertem az ő nagy példáját követni. A másik eset most van, amikor mostani deklarációját nem teszem magamévá. Ennek részletes megokolásától tartózkodom, csak tisztelettel bejelentem, hogy ahhoz nem járulok hozzá.. Örömmel veszem tudomásul, hogy a belügyminister ur megigérte a pártatlan erélyt a közbeeső időre. De a fő az, hogy mi magunk, képviselők, hassunk oda mindenfelől, hogy az izgatás a választások során lehetőleg mellőztessék. (Felkiáltások a jobboldalon : Teljesen !) Huszár Elemér: Csak az igazságot! Az izgatni fog? Négyesy László : Én nem akarok polemizálni Huszár Elemér t. képviselőtársammal, . . . Cserti József: Az igazság izgatni fog! Négyesy László : . . . legyen nyugodt Huszár Elemér t. képviselőtársam, nem akarok ón prédikálni a túloldalnak, én valamennyiünkhöz intézem azt a felszólítást, hogy azokat a kérdéseket, amelyek tudvalevően a legizgatóbb természetűek, ne dobjuk oda olyan könnyedén. Magamra nézve is kötelezőnek érzem ezt a felszólítást. Ilyen például a királykérdés. (Zaj.) Huszár Elemér: A detronizáció! A katonáktól, rokkantaktól elveszik a választójogot, ez is egy igazság! Négyesy László : Legyen irántam türelemmel a t. képviselőtársam, olyat akarok mondani, amit talán Huszár Elemér képviselőtársam is elfogad. »Ne háborogjatok, athéni férfiak!« (Halljuk !) En nem akarom a királyságnak, ennek a szent intézménynek tekintélyét lejáratni és azt beledobni a választás izgalmaiba. (Taps a baloldalon.) Ezt nem szabad tenni egyik oldalról sem. Ez nekem régi álláspontom, amelyet megírtam és sajnálom, hogy nem mondhattam el a nemzetgyűlésben. Jegyezzék meg a Kossuthpártiak is, Kossuth Lajosnak nem volt az az álláspontja, amit neki tulajdonítanak, (Taps a baloldalon.) amit Rassay Károly t. képviselőtársam hirdet ; nem az volt, amit ő idézett tőle. Mert Eassay Károly t. képviselőtársam egyszer idézte azt, amit Kossuth Lajos a debreceni nagytemplomban 1849 április 14-én mondott, hogy »küldhet reám az Isten betegséget, szenvedést . . .« Rassay Károly : Valamivel klasszikusabban mondta ugyan, de ilyesmi volt. (Derültség.) Négyesy László : . . . »Csak egyet nem tehet még az Isten sem, hogy én valaha az osztrák háznak alattvalója legyek.« Ezt idézte a képviselőtársam. De ha jól ismeri Kossuth Lajos hagyatékát, akkor mást is kell idézni tőle. És ha megengedi, minthogy elnökletem alatt tett a t. képviselő ur érettségi vizsgálatot, mint igen jó tanuló, ennél a kellemes emléknél fogva, én kiegészíteném érettségi tudását, mert Kossuth Lajos nem állott meg az április 14-iki nyilatkozatnál. Amikor ugyanis a ceglédi százas küldöttség télvíz idején kiment hozzá és hívta őt haza, azt mondta : »Uraim, én nagy kísértésben vagyok. Önök hazahívnak engem, az édes hazai földre, szeretnék hazamenni, de én nem mehetek, én ezt és ezt mondtam Debrecenben, én itt a független Magyarországot képviselem, amelyet akkor április 14-én deklaráltunk, én álláspontomat nem hagyhatom el, halálom percéig itt maradok. De ha jönne olyan idő, ami nem lehetetlen, hogy az én életemben is megtörténhetik, ha jönne oly európai vihar, amely Ferenc József fejéről lefújná az osztrák császári koronát és csak a magyar királyi koronát hagyná rajta, abban a percben hazamennek és letenném kezébe a hűségesküt.« (Éljenzés és taps a baloldalon. A baloldali képviselők felállva éljeneznek. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Ugron Gábor : Ez a Kossuth fog győzni ! Négyesy László : Én nem kérek ezért elismerést, én csak idézem, amit Kossuth Lajos mondott. ö azt mondta, hogy »Hazamennék ! Nagy szókz, uraim, éntőlem, akit attól, akinek kezébe a hűségesküt letenném, a vérnek egy irtózatos tengere választ el, amelyet az én szemeim előtt az idők semmi folyása el nem fed. De hazamennék és letenném kezébe a hűségesküt, mert az inkompatibilitás nem abban van, hogy a Habsburg-házból származott, hanem abban van, hogy egyszersmind osztrák császár is.« (Zaj jobbfelől.) Kossuth Lajos nemcsak a 70-es években, nemcsak a ceglédi százas küldöttségnek mondotta ezt, hanem tessék elolvasni azt a cikksorozatot, amelyet élete utolsóelőtti évében irt. amelynek címe »Osztrák császár és magyar király« — annak végső bekezdése ezzel kezdődik : Engem, sokan engesztelhetetlennek tartanak. Hát jól van. Nem mondom, hogy felejteni tudom, hogy felejtem akarom azt, amit felejtem nem lehet, de ismétlem, amit többször megmondottam, hogy ha Ferenc József megszűnnék osztrák császár lenni és csak magyar király maradna, hazamennék és teljesíteném iránta mindazokat a kötelességeket, amelyeket becsületes állampolgárnak uralkodója iránt teljesítenie kell. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Hosszantartó nagy zaj.) Rassay Károly : IV. Károly nem szűnt meg osztrák császár lenni ! Balla Aladár: Nem köszönt le az osztrák császárságról ! Négyesy László : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ezt mondotta Kossuth Lajos, akinek egy kicsit több megbocsátanivalója volt Ferenc Józsefnek és a Habsburg-háznak, mint van Rassay Károly, vagy Balla Aladár, vagy Rupert Rezső képviselőtársaimnak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Szilágyi Lajos : Sőt a belső titkos tanácsos ministereknek is !
