Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hő 16-án, csütörtökön. 308 vésbé lehetséges az, hogy a nemzetnek minden tagja, mondjuk kiskorú és nagykorú — egyelőre ezeket a kategóriákat veszem — egyaránt résztvehessen választójoga által a nemzet sorsának intézésében ; mert a választójog több, mint a magánjog ; aki a választójogot gyakorolja, az közjogi funkciót gyakorol. A választójog által az illető honpolgár nemcsak a maga sorsának intézésébe foly be, nemcsak magára vállal kötelezettségeket és nemcsak magának akar valami hasznot vagy előnyt teremteni, hanem előnyt és hasznot akar teremteni mások számára is, kötelezettségeket vállal mások számára is, azok számára, akiknek szavazati joguk nincs, nem lehet, mondjuk : a kiskorúaknak számára, a szavazati jog nélküliek számára s a jövő nemzedékek számára, amelyek még koruknál fogva sem juthatnak szavazati joghoz, vagy azért sem, mert meg sem születtek. Ilyen természetű jog a szavavati jog, tehát annak kezelése sokkal nagyobb kvalifikációt kivan, mint a magánjogok kezelése. Ezért ne méltóztassék rossz néven venni azt, ha ezeknek a jogoknak korlátairól beszélünk. Mindenütt a világon egy vagy más tekintetben bizonyos korlátoknak vetik alá ezt a jogot, még ott is, ahol a szavazati jog a legáltalánosabb és legegyenlőbb. Nem kivánok belemenni a választójog forrásának birálatába. Nem kivánok annak vitatásába bocsátkozni, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) vájjon a választójog birtokába az egyes honpolgár a személyénél, egyéniségénél fogva jut-e, avagy azáltal, hogy a honpolgár a nemzetnek, a nemzeti köteléknek egyik tagja : a nemzethez tartozásnál fogva. Felesleges is volna tulaj donképen azt bizonyitani, hogy választójoga csak annak van, aki az illető államnak polgára ; másnak ily joga nem lehet. Ez a kérdés jóformán ezzel el is van döntve. Nem bocsátkozhatom továbbá annak vitatásába, hogy az állampolgár ehhez a joghoz megbizásból jut-e, mint ahogy ezt azok mondják, akik a jogfolytonosság álláspontján állanak, vagy pedig ősi jog gyanánt jut ennek a jognak birtokába, illetőleg nem is jut, hanem beleszületik,, tehát a születésénél fogva birja ezt a jogot azért, mert egy állampolgár gyermekének született ; és hogy amikor a szavazati jogot megadjuk s ezzel tulaj donképen az állam juttat egy jogot a honpolgárnak, egyszerűen csak azt teszi-e, hogy adományozza a jogot, avagy pedig azt teszi, hogy ledönti azokat a korlátokat, amelyek eddig e jog érvényesítése elé tornyosultak : ennek a kérdésnek vftatásába sem bocsátkozom ezúttal. A helyzet végre is az, hogy a jog gyakorlását a közösség adja meg, a közösség készen várja a született egyént, és a közösség mondja meg, hogy kit akár a kötelékébe felvenni, illetőleg, hogy a kötelékébe beleszületett tagoknak minő jogokat juttat, kinek engedi meg a maga ügyeibe való beleszólást, kik vehetik e beleszólás jogát igénybe. És minthogy a választójog gyakorlása mások kárára és javára is történhetik;, ez a felfogás a jogosultabb. (Zaj és mozgás a baloldalon. Egy hang a jobboldalon : Legalább csend lesz, ha kimennek/) Rupert Rezső : Nem tüntetés ez, hanem meg keli valamit beszélni! (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) Négyesy László : ... ez a felfogás még sokkal jobban kidomborítja azt a tényt, hogy a választói jog gyakorlása megbizásból történik. Az elméleti kon traverziát nem szükséges bolygatni. A tény mindenesetre az, hogy a választójogot az állam, a törvényhozás adja azoknak az uj kategóriáknak is, amelyek ezidőszerint még nem birnak választói jogosultsággal. Rupert Rezső : A törvényhozás adja, de nem a kormány. Ebben igaza van ! Négyesy László : Ebből következik az, hogy a demokratikus közösség egyrészt mindenkit részeltetni tartozik az ügyeiben való közreműködés lehetőségében, másrészt pedig a közösség csak azokat hajlandó ebben részeltetni, akik a jog gyakorlására képesek, akik kellő értelmi képességgel és felelősségérzettel birnak arra, hogy véleményüket nyilvánítsák és állást foglaljanak,... Rupert Rezső : De nem a Bethlen-kormány gusztusa szerint kell ezt eldönteni. Négyesy László : ... akik a szembenálló érveket mérlegelni tudják, és akik a megtévesztés, megvesztegetés esélyeinek kevésbé vannak kitéve. Rupert Rezső : Titkosság kell, és akkor nincs vesztegetés ! Négyesy László: En általánosságban és elméletben beszélek, nem a mi viszonyainkat értelmezem. Ebben a jogban a közösség minden tagja, a hazának minden polgára részesítendő volna, aki az érintett kellékek birtokában van. Ha valamennyi polgár értene hozzá és lelkiismeretének függetlenségéhez kétség nem férne, mindenkinek meg kellene adni a választói jogot. De mivel ez az eszményi állapot a valóságban, sajnos, nem található fel, minden állam bizonyos kritériumokat, bizonyos feltételeket, követelményeket keres, amelyekkel a választójogot körülhatárolja és a választói jogosultságot körvonalozza. A választójog problémája tisztán abból áll, hogy ezeket a határvonalakat, kritériumokat helyesen tudjuk megállapítani. Rupert Rezső : Hogy az érdekcsoportok továbbra is uralmon maradhassanak. Négyesy László : Ha a választójog terén határok nem volnának és nem lehetnének, akkor nem is volna probléma. A választójog problémája ezek körül a határok körül forog. Ismét azt mondom, hogy eszményi megoldás az volna, ha a polgárok minősültségét egyenkint lehetne vizsgálat tárgyává tenni, mert valamennyi társadalmi rétegben vannak derék emberek és vannak selejtes elemek. Tulajdonképen tehát egyenkint kellene kiszemelni azokat, akik a választó-