Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. latot. Ez az, ami bántó. Pedig épen a választójogi javaslatnak nem szabad sértem és bántani senkit sem; mert nem vigasztaló dolog az, hogy 85% megkapja a választójogot. Miért nem kapja meg az a 15%, mely még hiányoznék a kép teljességéhez, hogy igazán azt mondhassuk, Mirabeau követelménye szerint, hogy a választójog legyen olyan, hogy egy parlamentet hozzon létre, mely a népességnek minden rétegét képviseli ? Az általános választójoggal különben még akkor sem lehet elérni, hogy tökéletes képet kapjunk, ha az titkos szavazással van egybekötve. Én elismerem azt, ami jó, ha nem is az eredeti törvényjavaslatban, de legalább a módosított, javított kiadásban, mely behozza a lajstromos szavazást, habár csak kisérietképen, és igy elismeri az elvet és megteszi a kezdő lépést, amelyen tovább lehet majd haladni ; mert hiszen az igazságos képviselet valóban esak a lajstromos szavazás által érhető el. Itt azonban megint bifurkáeió előtt állunk, mert Budapest és környéke — mint mondják —intelligenciájánál fogva érett a lajstromos szavazásra, de más vidék nem. Nem tudom, a soproniak mit fognak ahhoz mondani a t. belügyminister urnák, ha őket a kevésbé intelligens kategóriába osztja. Lingauer Albin : Nem intelligensek, mert őt választották ! Giesswein Sándor: A tapasztalat beigazolta, hogy a lajstromos szavazás egészen más képet mutat az ország politikai véleményéről, mint az u. n. nominális, egyénekre való szavazás. A legtökéletesebben bevált ez a proporcionális, arányos választás Belgiumban, még pedig azért, mert valamennyi pártot kielégítette. Pedig ezzel sok ván ám mondva. Belgiumban 1999-ben hozta be a lajstromos szavazást a katholikus párt vagy mint ott mondják, a klerikális párt, és annak ellenére, hogy a klerikálisok a lajstromos szavazás folytán 15 mandátumot vesztettek, a klerikális lapok teljes megelégedéssel beszéltek az eredményről, még pedig azért, mert azt mondották, hogy eddig 500.000 szavazatkülönbséggel dőltek el itt is, ott is a választások és soha biztos képet nem lehetett azokról előre megalkotni, ellenben a lajstromos szavazásnál a pártok arányának megfelelően oszlanak meg a mandátumok és ezért ez az igazi, helyes képe a nemzet gondolkodásának. Nálunk is kimutatták annak idején, hogy a többség, pedig a Tisza-korszakban igen nagy többség volt, tulaj donképen a szavazók kisebbségét reprezentálta. A választókerületek igen furcsán voltak beosztva, úgyhogy a — mondjuk — 250 kormánypárti képviselőre kevesebb szavazat esett, mint a körülbelül 120 ellenzékire. Ugyanezeket a tapasztalatokat tették S*ranciaországban is, ahol több, egymásután következő választásról kimutatták, hogy a többség tulajdönképen csak a választóknak 45—46—47 %-át képviseli. A nominális választások tehát nem adják meg az igazi képét a közvéleménynek, (ügy van ! halfelöl.) wi február hó 16-án, csütörtökön. 299 Én haladást látok mégis a törvényjavaslatban, mert a kisebbségi képviselettel foglalkozik és meg vagyok győződve, hogy ennek eredménye az lesz, ha a demokrácia utján haladunk előre, hogy e próba után a kisebbségi képviselet ki lesz terjesztve az ország többi részeire is. A demokrácia szempontjából még egy kérdéssel akarok foglalkozni, a nők választójogával, mert azon ékes szavak ellenére, amelyeket itt Schlachta Margit képviselőtársunktól hallottunk, a nők választójoga bizonyos ellenkezéssel találkozik. Teszem ezt azon a jogon, mert azzal dicsekedhetem, hogy már másfél évtized előtt, amikor még itt mókaszámba ment, ha valaki a női szavazati jogról beszélt, én a parlamentben szót emeltem mellette. Schlachta Margit: Igaz ! Giesswein Sándor : Azt is hangoztattam, hogy Magyarország keresztény jellegét a nők vannak hivatva megmenteni. Schlachta Margit : Miért fél akkor a ministerelnök ur a nők szavazati jogától ? Giesswein Sándor : Látjuk, hogy ez a gondolat, maly azelőtt olyan idegenszerű volt, nemcsak nálunk, de más országokban is, a háború alatt nagy tért hódított az egész világon. A tengerentúli országokban már megvolt" 20—25 év óta, igy Uj-Zeelandban, Ausztráliában, később átment Amerikába és ott államról-államra tért hódított, Es konstatálni lehet, hogy mindazok az aggodalmak, amelyeket a nők választójoga ellen felhoztak, szétfoszlottak, mindenütt beigazolódott, hogy ott, ahol a nőknek van választójoguk, ahol beleszólhatnak a politikai, állami és községi életbe, az etikai nivó mindenütt emelkedett. Másrészt nem bizonyult valónak az az aggodalom sem, amelyet mindig felhoznak a női választójoggal szemben, hogy a nőt elvonja az ő hivatásától. Mert az ausztráliai meg az amerikai nők azért tudnak ép olyan jó családanyák lenni, tudják épen olyan jóházi ügyeiket elvégezni és nem kozmásitják el otthon a levest, épugy, mint minálunk tudják ezt a mi nőink. Fényes diadalt aratott a női választójog a skandináv államokban és a mi fajrokonainknál, a finneknél, ahol már több mint egy évtizede megvan. Azt lehet konstatálni, hogy nagyon is nemesitőleg hatott a társadalmi és politikai életre. De, t. Nemzetgyűlés, ahol még egy kissé aggodalmaskodtak a nők választójoga tekintetében, ott a háború megnyitotta a szemeket. Nem tapasztaltuk-e mi is, nem kell-e konstatálnunk azt, hogy Magyarország elveszett volna, ha a férfiak helyét ott künn a mezőn, a szántónál, nem foglalták volna el a nők (ügy van! halj elöl.) akkor, amikor a falut minden kapa-, kasza-fogható férfiember elhagyta. Odaálltak a nők a szántók, az ekevas mellé és dolgoztak, mint azelőtt a férfiak. Drozdy GyŐZŐ : Nem kérdezték, van-e három gyermek ! Giesswein Sándor : De a városi életben is ugyan a mi sebesültjeinkből mi lett volna, ha 38*