Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. é Budaváry László : Én, aki személyes térre soha nem szerettem a vitát vinni, (Felkiáltások a baloldalon : Láttuk l) aki mindig a megértésnek és szeretetnek voltam a hive, aki mindig azért küzdöttem, azért küzdök ma is, hogy a magyar nemzet fiainak lelkében a nemzeti egységet sikerüljön felé pit eni, ebben a pillanatban, amikor a nemzetgyűlés utolszor van együtt, még arra akarok rámutatni, hogy csak a legteljesebb összefogás, hazafias érzés, a minden egyéb érdeknek háttérbe szorítása mentheti meg ezt az országot. Tőlünk a magyar nemzet áldozatokat kivan, tőlünk a magyar haza jövendője súlyos áldozatokat kivan. Én arra kérem t. képviselő-társaimat, legyen az első, amit feláldozunk a haza oltárán, mindenkinek a szivében összegyűjtött önző érzés. Ezt az önzést, ezt az egyéni célokéit való küzdelmet, a páltviszályt, a nemzet erejét szétforgácsoló egyenetlenséget, a felekezeti gyűlölködést, (Derültség a baloldalon.) a király-kérdésben való meghasonlást irtsuk ki a lelkekből, egyesüljünk, mert ezt az országot csak romlásba viszi a pártviszály, de ha minden becsületes magyar ember egyéni célok félretételével a .közös cél érdekében a kritikus pillanatokban össze tud forrni, akkor ebből csak a mi imádott hazánknak boldog jövendője fog kisarjadzani. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Rakovszky István : Vége van ! Te Deum laudamus ! Rupert Rezső : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : A házszabályok 188. §-a alapján mentelmi sérelmének bejelentésére kért szót a képviselő ur. Rupert ReZSŐ : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Egy szemtanutói, akinek nevét nem mondhatom meg, mert félnem kell, hogy baja esik, de akit ismerek és akinek a személye és tájékozódottsága teljes garancia arra nézve, hogy komoly dologról van szó, kaptuk a következő jelentést, amelyet több képviselőtársamnak megbizásából van szerencsém a t. Nemzetgyűlésnek előterjesztem. (Halljuk í) A jelentés igy szól (olvassa) : »Néhán}?- nap óta egyes helyeken, többek között a Spolaritskávéházban az Ébredők egy csoportja, melynek élén Humboldt Attila áll és a csoport egyik főtényezője Sesevics László, embereket toboroznak oly célból, hogy a nemzetgyűlés feloszlatása után merényletet kövessenek el több, listára vett képviselő ellen. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Hegedüs György : Olyan ember nincs Magyarországon, aki ezt elhiszi ! (Zaj.) Elnök : Kérem, ez komoly dolog, méltóztassék komolyan meghallgatni ! Budavár y László : Olyan ébredőt nem fog találni az országban, aki ily aljasságra képes. Rupert Rezső (tovább olvassa) : »A proskripciós listán szerepelnek : Homonnay Tivadar, Rassay Károly, . . Rassay Károly : Meg vagyok tisztelve ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920--1921. — XVII. n február hó 16-án, csütörtökön. 289 Rupert Rezső (tovább olvassa) : »Rupert Rezsó (Éljenzés jobb felől.) Weiss Konrád nemzetgyűlési képviselők. Még több név is szerepel ott, de azokat nem sikerült az illető tanúnak kitudni. A merénylet tervezői igyekeztek a többek közt erre a célra megnyerni Winkler Elemér volt hadnagy urat, a miskolci rendőrség volt tisztviselőjét, ki azonban méltatlankodva visszautasította a bűnös felszólítást. Sekeres budapesti ügyvéd ur is tud a készülő merényletről, aggódva panaszolta ezt el Dörnhoffer uradalmi számtartó, debreceni lakos és Gerstner Ferenc főmérnök urak előtt. Sesevics László, kit csak a minap tartóztatott le súlyos büntetendő cselekmények miatt a rendőrség, és aki annak idején a Britanniából intézett véres merényleteknek is amnesztiás részese és aki pár napja újra szabadlábon van, kijelentette Kaszala nevű urnák, hogy minden képviselővel elbánik a maga módja szerint, aki az atrocitások ellen felszólal, mihelyt mentelmi joguk megszűnik és velük mint magánemberekkel lesz dolga. Rassay Károly : Majd mi is elbánunk az illető úrral. (Felkiáltások jobb felől: Szegény emberek! Zaj. Elnök csenget.) Nem lesznek ismeretlen felelőtlen elemek, gondoskodunk, hogy egy ismerős legven. (Zaj.) Rupert ReZSŐ : Nem vagyunk olyan emberek, akik a saját árnyékuktól megijednek. Budaváry László : Csakugyan a saját árnyéka. Rakovszky István : Ugyan ne beszéljen itt ! Honnan tudja ? Benárd Ágoston : Nem szégyelik a legnagyobb magyar társadalmi egyesületet igy megvádolni Î (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Talán megint minister akar lenni ? Ugron Gábor : Rumbold az mese ? Sesevicset védi ? Elnök (csenget) : Ha a képviselő urak igy viselkednek, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! En arról nem tehetek, ha ezek az emiitett emberek ugy adják ki magukat, mint az ébredők exponensei. Én nem tudom, miféle viszonyban vannak az ébredőkkel és vannak-e velük viszonyban ? (Felkiáltások jobbfélol : Agent provocateurok !) Én egyszerűen csak előadom azt a jelentést, amely jelentés ide hozzám beérkezett. Ismétlem, (Nagy zaj a baloldalon.) nem vagyunk azok, akik megijedünk az árnyékunktól ; szivesen itt állunk az életünkkel is, azt sem féltjük. Ha tetszik a gyilkosoknak, hát tessék jönni. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lehet, t. Nemzetgyűlés, hogy a nemzetnek a mi hullánkra is szüksége van. Hanem azt gondolom . . . (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Ugron Gábor ; A plakátot kinyomatták. Huszár Elemér : Hát nézzék meg a plakátot ! Rupert ReZSŐ : . . . hogy mégis komoly dologról van szó. (Nagy zaj.) Huszár Elemér : Nem ijedünk meg senkitől. (Egy hang jobbról: Sokat evett, rosszul lát!) 37 Y
