Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

258 A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. hogy mit szólnának ehhez nemzetiségeink, ha itt volnának, akkor önöknek volna igazuk, mintán azonban, sajnos, ez ma nincsen igy, az irní-olvásni tudás és a magyarul irni-olvásni tudás jóformán tökéletesen egyet jelent, (Igm ! ügy van I halfelöl.) Es miéit különb jogcím az írni-olvasni tudás, mint a négy elemi ? Azért, mert a négy elemi bizonyítása ma, amikor százezrek élnek csonka Magyarországon olyanok, (Igaz ! ügy van ! balfelől.J akik vízumok és beutazási engedélyek hiányában el vannak zárva attól, hogy a megszállott területeken levő magyar iskolában esetlen véletlenségből talán még megmaradt tanulmányi naplókból megszerezhessék a maguk erre vonatkozó dokumentumait, teljesen lehetetlen. (Igaz ! Ugy van I Felkiáltások half elől : Hol vannak már azok !) Drozdy GyŐZŐ : A ministerelnök ur maga sem tudná a negyedik elemiről szóló bizonyítványát bemutatni. Ugron Gábor: Még az érettségi bizonyítványát sem. Czeglédy Endre: Csak trükk ez. Huszár Károly: Miután pedig, amint a belügyminister ur és a ministerelnök ur is mondották, az irni-olvasni tudás és a négy elemi között mindössze 97.000 szavazatnyi difíerencia van, sokkal egyszerűbb volna az irni-olvasni tudást választani és ezért a kis különbségért igazán nem volt szükség arra, hogy lehetetlenné tétessék a megegyezés. (Igaz ! ügy van ! half elöl.) Itt van azután egy másik kérdés. (Halljuk ! Halljuk ! halfelöl.) Soha még spontánabb módon és világosabban meg nem nyilatkozott ennek a nemzetgyűlésnek hangulata, mint tegnap, amikor a titkosság kérdéséről volt szó. (Igaz ! Ugy van ! halfelöl.) És micsoda garanciánk van ebben a pillanatban arra, hogy egy olyan megoldás esetén, amely nem az általam helyeselt és egyedül törvényes álláspontra helyezkedik, hanem esetleg más formát választ, mondom, mi garanciánk van arra nekünk és önöknek is, akik a titkosság álláspontján vannak, hogy az az akarat, amely tegnap itt a nemzetgyűlésen megnyilatkozott, feltétlenül respektáltassék ? Ugron Gábor : Erre megy az egész játék ! HUSZár Károly : A nyilvános szavazás barbár dolog. Minden művelt államban az állampolgároknak az a kötelességük, hogy akaratukat az államélet vezetésére vonatkozólag olyan formák között nyilvánithassák, hogy ebből a kötelességtelj esitésből rájuk nézve semmiféle hátrány ne származzék. Mert én a választójogot nemcsak jognak, hanem kötelességnek is tartom. Nem szabad tehát megengedni, hogyha valaki a maga vótumát leadva, kötelességét teljesiti, ebből rá bárminő hátrány származzék. Sajnos, mi Magyarországon nyakig benne vagyunk azokban az állapotokban . . . (Zaj halfelől.) Elnök (menget) : Csendet kérek, képviselő urak, évi fehrwár hó 16-án, csütörtökön. Huszár Károly: ...amikor a munkaadók és más hatalommal rendelkező tényezők is más, az állampolgárok nagy sokaságára próbáltak és próbálnak olyan nyomást gyakorolni, amilyennek egy tiszta választásnál megnyilatkozni nem szabad. Ki ne emlékeznék pl. az aradi vasutasok esetére és más hasonló dolgokra, ( Ugy van ! Ugy van! half elöl.) amikor tisztességes családapák, akik a legönzetlenebb és legtisztább hazafiságból adták Je szavazatukat, meg lettek rendszabályozva és jóformán családi exisztenciájukban megrontva. T. Nemzetgyűlés ! Olyan kivételes viszonyok közt, mint amilyenekben ma élünk, amikor a tisztviselőknek van A) és B) listája, amikor közigazgatásunk átszervezés előtt áll, amikor egyik kategóriából a másikba ömlesztik át a tisztviselők nagy részét, amikor egy elhelyezés, egy áthelyezés a mai lakásviszonyok között egy leégésnél sokkal borzasztóbb konzekvenciákkal jár, százszor inkább szükséges, hogy a magyar állami tisztviselők is teljesen szabadon adhassák le szavazatukat, mint azt az ország többi kategóriái is megtehetik. Szilágyi LajOS : A terrorra számit a kormány ! Czeglédy Endre : Eohamsisakos szuronyok között ! Elnök (ósenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! • Huszár Károly: Nagyon jól tudom, hogy minket és a kisgazdapárthoz tartozó képviselők óriási nagy többségét az előző választások tapasztalatai — mert hiszen olyan választás, amely ellen semmi kifogás nem lehet, sohasem lesz, amig emberek fognak választani — megtanítottak arra, hogy nemcsak a hatalom terrorával és nemcsak a felülről jövő nyomással szemben, hanem, mint ezt a legutóbbi választások is mutatták, sokszor az alulról jövő terrorral és rendbontással szemben is szükséges az, hogy a konzervatív gondolkozású választók is bátran és nyíltan le merjék adni szavazatukat. Én tehát nem egyoldalú álláspontot képviselek, amikor a szavazás titkosságában garanciát kérek és garanciát várok. Garanciát követel a Ház többsége is a tekintetben, hogy a polgári akarat szabad megnyilvánulása biztosittassék. Arra törekszünk, hogy lehetőleg minden állampolgárra nézve a szabadság feltételei teljesen egyenlő értékűek legyenek, akár anyagi függetlenség boldog állapotában van, akár alárendeltségi vagy szolgálati viszonyban van az állammal, vagy bárkivel szemben. Ez a szabadságnak, ez a polgári jognak, ez az államéletben való részvételnek egy olyan kardinális feltétele, hogy enélkül az egész népképviseleti rendszer egy hazugsággá devalválódik. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A másik kérdés a női szavazati jog. Én régi idők óta, amióta a politikában öntudatosan résztveszek, mindig a női szavazati jognak voltam hive, mert én érzem azt az egész világ berendezkedésén, hogy a nőknek az államéletből, a tudományos pályákról évszázadokon s évtizedeken át való kirekesz-