Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
248 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. Rakovszky István : Es az elnyert báróságot ! Hg. Windisch-Graetz Lajos: »3. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur az eskü kérdésében egyértelműen nyilatkozni ?« (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák ! A honvédelmi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Belitska Sándor honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy az igen tisztelt interpelláló képviselő ur nagyon lojálisán már tegnap közölte velem az interpellációját . . . Szilágyi Lajos : Lám, ez a mai ellenzék ! (Derültség a jobboldalon.) Belitska Sándor honvédelmi minister : ... abban a helyzetben vagyok, hogy az interpellációra választ adhatok. Szilágyi LajOS : De nem minden ministerrel közöljük ! (Derültség.) Huszár Elemér: Amilyen a minister! Hg. Windisch-GraetZ LajOS : Ez a minister kifogástalan ! Huszár Elemér: A többinek nem mutatjuk meg az interpellációt. (Derültség. Halljuk ! Halljuk ! Rubinek István : Megfelel ő anélkül is ! (Zaj. Elnök csenget.) Belitska Sándor honvédelmi minister: Méltóztassanak mindenekelőtt tudomásul venni azt, hogy az a rendelet, amelyet az igen tisztelt interpelláló képviselő ur felolvasott, tényleg az én kezeim között is megvan ! Ki kell azonban jelentenem, Nagy Pál tábornokkal folytatott megbeszélésem alapján, hogy mint mindenkitől, ugy tőle is természetesen nagyon távol áll, hogy a tradíciókat a nemzeti hadseregből, illetve a honvédségből ki akarná kapcsolni. Hiszen ha valakinek a világon, akkor a hadseregnek a szent tradiciókra van a legnagyobb szüksége, (ügy van! jobbfelől.) Hg. Windisch-Graetz Lajos: Kellene! Belitska Sándor honvédelmi minister: Méltóztassanak tehát ezt a rendeletet is ebből a szempontból szemügyre venni és ne méltóztassék tendenciát keresni benne, ami nincs is. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek igazolására egyszerűen csak arra szoritkozhatnám, hogy báró Nagy Pál tábornok a saját kezdeményezéséből módosító rendeletet adott ki (Felkiáltások balfelől : Ahá !) már január 31-én, amelynek csak egy passzusát olvasom fel, amely a nem tényleges tisztekre vonatkozik s amely \ r isszatükrözi báró Nagy Pálnak igazi felfogását a katonai ősi tradiciókról (olvassa) : »Természetes, hogy a nem tényleges tisztek azon esetekben, amidőn joguk van egyenruhában megjelenni, azt az egyenruhát viselik, amely számukra a tényleges szolgálati idejükben volt előirva.« Hg. Windisch-Graetz Lajos: Nem tényleges tiszt nincs a hadseregben ! Belitska Sándor honvédelmi minister : Volt tényleges tisztek. Azt hiszem, ez a passzus teljesen megvilágítja azt a felfogást, amely nem a tradíciók kisebbítését, hanem igenis a tradicióknak legmesszebbmenő tiszteletét kívánja meg. Hogy egyáltalán ilyen rendelet kiadatott, azon természetesen katonaember nem csodálkozik, mert hiszen a katonai regula megkívánja azt, hogy bizonyos testületi megjelenéseknél, temetésnél vagy ott, ahol korporativ megjelenésről van szó, a katonák uniformisban, formaruhában, vagyis egyformán jelenjenek meg. Ez volt az oka annak, hogy én mint honvédelmi minister minden egyes tisztnek kincstári ruhát bocsátottam rendelkezésére. Nagyon helyesen mutatott rá az interpelláló képviselő ur, hogy ha ezt meg nem tesszük, nem kívánhatjuk meg a tisztektől, hogy egyformán adjusztálva jelenjenek meg akkor, amikor ezt megparancsoljuk. En tehác sem anyagi, sem tradicionális szempontokból semmi néven nevezendő kifogásolni valót nem iátok és azt hiszem, hogy ebben az igen tisztelt interpelláló képviselő ur is teljesen megnyugodhatik. Ami az eskü kérdését illeti, (Halljuk ! Halljuk I) egész röviden csak arra szorítkozom, ami az 1920. évi I. törvénycikkben foglaltatik, . . . Szilágyi LajOS : A választójognál is arra kell hivatkozni ! Belitska Sándor honvédelmi minister : . ..amely megmondja, hogy a hadsereg az államfőre és az alkotmányra teszi le az esküt. Szilágyi Lajos : Tévedés ! RakOVSZky István : Csak az alkotmányra ! (Zaj balfelől.) Belitska Sándor honvédelmi minister: Nem tudom, hogy az 1920 :1. te.-ben ez hogy van, de az uj honvédségi törvényben, melyet most alkottunk, így van. Több megjegyzésem nincs, kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hg. Windisch-Graetz Lajos: T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban elismerőleg kívánok nyilatkozni a tisztelt honvédelmi minister úrról, ama ténykedéséről, amely a tiszteknek egyenruhával való ellátását illeti. Tényleg, mindenki tudja, hogy a jelenlegi magyar hadsereg mit köszönhet Belitska Sándornak, és ezt le kívánom szögezni. (Igaz ! Ugy van !) Szilágyi Lajos: Ugy van! Ezt elismerjük ellenzéki oldalról is 1 Hg. Windisch-Graetz Lajos: Azonban nem áll módomban a t. minister ur válaszát tudomásul venni azért, mert — sajnos — tudom és annak tapasztalatára jutottam, hogy nem az ő kezében van a hadsereg igazgatása. Ha az ő kezében volna, teljesen belenyugodnánk, de itt teljesen más elemek, teljesen más hatalmak játszanak közre. (Ugy van ! balfelől.) Ezt nemcsak itt tudjuk, ezt tudják Parisban és Londonban és az a baj, hogy önök itt azt mondják, hogy nem hiszik, de mások tudják, ezért megy le a korona, ezért vannak bajaink. Ezt méltóztassanak tudomásul venni. (Ugy van! balfelől.) A minister ur válaszát, sajnos, nem vehetem tudomásul. Elnök : Következik a határozathozatal.
