Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. 241 nak terén. Már pedig, ha a t. kormánynak a polgári rendért való lelkesedését — az egyolda­lúságtól eltekintve — teljesen hitelesnek veszem, ugy a kormánynak működése engem arra nézve, hogy a szabadságjogok iránt különös rajongás­sal volna eltelve, eddig legalább nem nyugtatott meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Somogyi István : Ezután még kevésbé fogja ! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Ilyen körülmények között mély aggodalommal nézek annak a hosszú időnek elébe, amely alatt a kormányhatalom minden parlamenti ellenőrzés nélkül fog gyako­roltatni. Mert ítéljen bárki akárhogyan ennek a nemzetgyűlésnek működéséről, mégis tény, hogy ez az a szószék volt, amelyen a szabad szót elnémítani nem lehetett, ahol a kritika szabadon elhangzott és a kritikák elhangzásának elvárása már magában is féket vetett az önkény­kedésnek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Aggodalommal nézek az elé az idő elé, amely időben ez a fék már nem fog működni, és bátor vagyok az igen tisztelt kormányt figyel­meztetni a fokozott felelősségre és arra kérni, hogy adjon tőle telhetőleg a nemzetnek erkölcsi garanciákat arra nézve, hogy ezzel az ellenőrzés nélküli idővel nem fog visszaélni közszabadsá­gaink rovására, mert az a sajtó, amelynek feje fölött függ mint Damoklesz kard a lap meg­szüntetésének lehetősége, . . . Budaváry László: Nagyon helyes! (Nagy zaj balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Tudom, hogy vannak képviselő urak, akik lelkének gyönyörűsége telik mindenben, ami jogok megfosztásával jár. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Köztem és azon képviselők közt az én aggodalmaimat soha át nem hidalható ür tátong, mert én a mindenki számára egyenlően kiszol­gáltatandó jognak és mindenki számára a tör­vényes korlátok egyenlő felállításának vagyok a hive. (Elénh helyeslés és taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Ebben éltem, ebben akarok tovább élni, ebben akarok meghalni, és azok a fiatal óriások, (Elénh tetszés és éljenzés a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) akikre nézve mindez a lomtárba való ódonság, azok óhajtom, hogy emelkedjenek túl rajtam, tegyenek több szolgá­latot a hazának, mint amennyit én tettem ! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A képviselők a bal- és a szél­sőbaloldalon felállanah és tapsolva éljeneznek.) Ez azonban a nemzet szabadsági és jogegyenlő­ség! hagyományainak megtagadása és nem az az ut, amelyen felfelé fognak jutni. (Ugy van! Ugy van! a bal' és a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Több kereszténységet ! Gr. Apponyi Albert: Amikor a nemzet­gyűlés kapui bezáródnak, nincs más ellenőrző hatalom, mint a sajtó ; a sajtó pedig a kor­mány kezében van, ugy hogy annak minden NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVII. KÖT orgánumát megfojthatja, amikor neki tetszik. Hogy ilyen körülmények között az ellenőrzés mikép gyakorolható, azt minden embernek be­látására bizom; tehát tulajdonképen hatályos ellenőrzés nélkül fog működni a kormány. Én ezt nem támadó szándékkal mondom, hiszen támadásnak majd akkor lesz helye, ha utólag meggyőződünk, ha ezzel a helyzettel a kormány visszaél, . . . Szilágyi Lajos : Felelős minden ember­életért ! Gr. Apponyi Albert : .. . hanem azért mon­dom, hogy belenyúljak, amennyire tőlem telik, a t. kormányon ülő férfiaknak lelkiismeretébe és figyelmeztessem őket arra, hogy kétszeres és tízszeres gondossággal kell őrködniök azon kincsek fölött, amelyek egészen nekik vannak kiszolgáltatva, amelyek fölött való sáfárkodá­sukat nem ellenőrzi senki. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor (a belügy minister felé) : Hiába nevet ! Nem lehet nevetéssel elintézni. Magát nem fogjuk igy tapsolni! Nevetni lehet. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : Tisztelt Nemzetgyűlés! Teljesen aláírom azokat a sza­vakat, melyeket gróf Apponyi Albert itt a közszabadságok értékéről mondott. Azt hiszem, hogy én nem adtam neki okot arra, hogy ezeket a szavakat hozzám intézze. (Zaj a bal­oldalon. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem ad­tam okot rá, mert olyan férfi, mint én, aki a magyar politikai életben húsz éven keresztül az ellenzék padjain ültem, sokkal többre becsüli ezen közszabadságok értékét, semhogy azokat most, amikor ideiglenesen ül a kormányszékben, bármely formában is megbecsteleniteni akarná. Nem adtam erre okot már azért sem, mert hiszen én voltam az, aki a közelmúltban a cenzúrát megszüntettem, én voltam az, aki a legmesszebbmenőleg elébe mentem a szociál­demokratapártnak és mindazon kívánságoknak, melyek az internálások és más dolgok tekinte­tében a kormányzat irányával szemben támasz­tattak és igyekeztem azokat honorálni. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Kijelentem, hogy a belügyminister úrral együtt igenis őrködni fogunk a közszabadságok felett, de a közszabadságok felett, és nem a szabadosságok felefct. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Amennyire nagyrabecsülöm és amennyire nagyra kell érté­kelnünk mindannyiunknak a szabadságokat, ép­ugy nem szabad felelős állásban lévő férfiúnak megtűrni a szabadosságot. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az ellenzék mélyen tisztelt ve­zetőférfiaihoz tehát azt a kérést intézem, mél­tóztassanak gondoskodni arról, hogy a válasz­ÎT 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom