Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-309
À nemzetgyűlés 309. ülése 1922. évi február hő 9-én, csütörtökön. 19 a csudát, liogy egy vesztett háború után még jobb előléptetésben részesüljenek, mint annak előtte, ha lehetséges volt minden eddigi háborútól eltérőleg elérni azt, hogy a háború után még gyorsabb volt az előléptetés, mint a háború alatt, akkor a hadviseltek más kategóriájára nézve is lehetett volna ehhez hasonló helyzetet teremteni. A katonaság a maga súlyával keresztül tudta erőszakolni azt, hogy a hivatásos katonáknál szolgálati pragmatikát léptettek életbe, amelynél fogva 25 esztendei szolgálat után mindenkinek el kell érnie az ezredesi rangot. Tehát mig 1866 után, a vesztett háború után 20 esztendeig kellett egy tisztnek egy-egy rendfokozatban vesztegelnie, most nagyon ügyesen, a katonaság súlyával keresztül tudták vinni, hogy 25 esztendő után ezredesig fel tud szaladni automata ce minden katonai karrier. Ha ezt lehetséges volt a hadviselt hivatásos katonáknál megcsinálni, miért nem lehet hasonló eredményeket elérni a hadviseltek más kategóriája érdekében % Miért zárkózik el olyan ridegen az igen t. pénzügyminister ur a hadviselt közszolgálati alkalmazottak kérelmei elő] % Miért veszi rossz néven a tisztviselőktől a minister ur — mert tudom, hogy rossz néven veszi — azt, hogy kénytelenek szervezkedni ? Hát nem bele vannak kényszerítve ? Nem maga a nemzetgyűlésnek nemtörődömsége, a kormánynak mulasztása kényszeríti bele a hadviselteket abba, hogy külön tömörüljenek ? Nem azok a pénzügyministeri válaszok, amelyek itt elhangzottak a hadviseltek érdekében tett kérelmekre, provokálják a folytonos gyűléseket ? Kállay Tibor pénzügyminister : Nem ! Szilágyi LajOS : Nem azok kényszeritik a tisztviselőket arra, hogy minden eddigi magatartásuktól eltérőleg kénytelenek egyes képviselők pártfogását kérni arra, hogy legalább az utolsó órában emeljenek szót és próbáljanak érveket felsorakoztatni, hogy a pénzügyminister ur ceruzáját olyan irányba lehessen terelni, hogy az ő javukra jusson valami olyan megkülönböztetés, amelyet joggal követelnek ? Elég szégyen, hogy 1918 őszén végződött a háború és most, 1922. év februárjában kell kiverekedni vagy kikönyörögni valamit a hadviseltek számára. T. Nemzetgyűlés ! Szeptember 24-én előterjesztettem két határozati javaslatot is. Teljesen ártatlan és teljesen szerény kérések azok, amelyeket a hadviseltek érdekében akkor szóvá tettem. őszinte sajnálatomra a pénzügyminister ur teljesen elzárkózott és felszorította a nemzetgyűlést arra, hogy mind a két határozati javaslatomat szavazza le. Pedig bizonyosan tudom, hogy azok a tisztviselők, akik az egyes kormánypártok vezetőit kérelmök érdekében felkérték, a kormánypártnak soraiból is határozott, biztos Ígéretet kaptak arra, hogyha ilyen irányú javaslatok kerülnek a nemzetgyűlés elé, akkor igenis a kormánypárt a hadviseltek érdekei mellé fog állani és ha kell, leszavazza a pénzügyminister urat is, ha nem enged a merevségéből. Kállay Tibor pénzügyminister ; Azt mindig lehet ! Szilágyi Lajos: őszinte sajnálatomra csalat-> koztam abban, hogy valami olyan sok pártfogója akadt volna ezeknek a javaslatoknak, és a pénzügyminister urnák egyszerű felszólalása, rete, hogy majd abban a törvényjavaslatban, amely most van napirenden, fog a hadviseltek érdekeiről gondoskodni, elég volt arra, hogy a nemzetgyűlés a határozati javaslatokat leszavazza. Pedig mi történt 1 Azt kértem, hogy ha valakit a háború alatt valami kinevezési sérelem ért, az reparáltassék. Ez olyan szerény kérelem, hogyha valaki azért, mert a fronton volt, lemaradt az előléptetésből, s rangsorban hátraesett, ezt valami módon reparálni kell, ha ezt nekem még hosszasan kell magyaráznom, akkor azt kell hinnem, hogy olyan ridegséggel állok szemben, amelyet megtörni semmiféle érvekkel nem tudok, A másik kérelem mi veit ? Azt kértem, hogy amit a nemzetgyűlés egyszer mir megszavazott, azt tegye is meg a kormány. Ne járassa le a kormány a nemzetgyűlés tekintélyét. Ha a nemzetgyűlés egyszer Gerencsér István t. képviselőtársam indítványára Hegedüs pénzügyminister ur hozzá* járulásával azt megszavazta, akkor ne bújjon ki, ne vonja ki magát a kormány ezen nemzetgyűlési határozat teljesítése a]ól. Tehát követeltem akkor, hogy igenis a Gerencsér-féle indítvány tekintetében hozott nemzetgyűlési határozattak, amelynek lényege az, hogy aki állag tizenkét hónapig volt a fronton, az igenis előléptet/tessék és amelyet a nemzetgyűlés egyhangúlag megszavazott, a kormány tegyen eleget. Sajnos, nem tett eleget. Hiába nyilatkozott Hegedüs pénz ügymiiiister ur akkor a hadviseltek mellett, hiába nyilatkozott Bsthlen látván gróf minister elnök ur itt egyik inteipellációmra, hogy igenis határozottan állja a Gerencsérféle indítványra hozott határozatot és annak érvényt is fog szerezni, ebben a tekintetben nem történt semmi és szeptember 24-én a pénzügyminister ur felszólításomra, mellyel ezt a határozati javaslatot perfekt uá Itatni akartam, a nemzetgyűléssel leszavaztatta. Azután mit kértem még % Ha ez nem szerény kérelem, akkor nem tudom, mi az. Azt kértem, utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy ugyanezeket a kedvezményeket a háborúban elesettek, hadifogságban, illetőleg a háborúban szerzett betegség vagy sebesülés folytán elhaltak özvegyeire és árváira is terjessze ki a nemzetgyűlés. Az én^ álláspontom mindig az veit, hogy az özvegyeket még sokkal jobban kell segíteni, mint a hadirokkantakat, ugy hogy én az özvegyeket helyeztem mindig előtérbe és azután a többi hadviselteket. A pénzügyminister ur ez elől is teljesen és tökéletesen elzárkózott. Hasonlóképen elzárkózott azon kérelmem elől, hogy most, mikor különböző lisztákra helyezik a tisztviselőket, akkor a B. lisztára, tehát a létszámfelettiek lisztájára ne méltóztassék helyezni azt a hadviselt tisztviselőt, akinek a nemzetgyűlés azt szavazta meg, hogy 3*
