Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
178 A nemzetgyűlés 314. ütése 1.922. évi fehruár hú 15-én, szerdán. egyház legnagyobb tudósa, aki azt mondotta (olvassa) : »A jó politikai szervezet egy lényeges dolgot követel, azt, hogy a kormányzásban mindenkinek legyen, valami része : Ut omnes aliquem artem habeant in principatu. Ez — teszi ozzá ,*— az igazi eszköz egy nemzetben a béke fentartására és arra, hogy alkotmányát az egész nép szeresse és védje : Ut omnes talem Ordinationen! áment et custodiant.« Ez nem demagógia, ezt Aquinói Szent Tamás mondotta. A felelősség kérdésével és azzal a kérdéssel, hogy mi történjék, ha a nemzetgyűlés uj választótörvény megalkotása nélkül oszlik fel, csak néhány szóval kívánok foglalkozni. (Halljuk !) Isten és ember előtt állitom és vallom, hogy nem a kisgazdapárt és nem ez az oldal volt oka annak, hogy ily későn került ide ez a javaslat. (Ugy van! half elől.) Csak politikai analfabétáknak, csak a kisdedóvóba járó porontyoknak lehet mondani azt, hogy minket terhel a felelősség azért, hogy ily későn került a nemzetgyűlés elé a javaslat. Arra a kérdésre vonatkozólag pedig, hogy mi történjék majd, ha a nemzetgyűlés e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése nélkül oszlik fel, a következőket mondom. Némely ázsiai népek azt mondták egykor fejedelmüknek, hogy mit csinálunk, ha az égbolt összedől felettünk ? Nem dől össze — volt a felelet. Aminő igaz, hogy az ég boltja nem dől össze, oly igaz az, hogy Horthy Miklós esküjét nem fogja megszegni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra ki következik ? Forgács Miklós jegyző : Berki Gyula ! Berki Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólt Griger Miklós t. barátom beszéde elején régi szellemek idézésével ragadta magával a nemzetgyűlésben hallgatóit. Ö, akit mindig igen szivesén hallgattunk és mindig honoráltunk demokratikus felfogásáért, beszédének kiindulása folyamán tényleg sok igazságot mondott. Az ő igazságai m gyón rápasszolnak az utóbbi hetekben és hónapokban a mi nemzetgyűlésünkre. Ha őszinték akarunk lenni ezekben az utolsó órákban, el kell ismernünk, hogy nagyon sokszor cél és ok nélkül, mindenféle komolyabb indok nélkül olyan emóciók és olyan jelenségek voltak itt a nemzetgyűlés előtt észlelhetők, amelyek tényleg eszünkbe juttatják azokat a régen megállapított tulajdonságokat, amelyekkel nemcsak a régi, de ugy látszik, az ujabb törvényhozók is rendelkeznek, akik közül egyesek jobban gyűlölik ellenfeleiket, mint ahogyan szeretik hazájukat. En ebben a pillanatban valahogy ugy érzem, hogy bármennyire itt van az az idő — és úgyszólván az utolsó óráit éli a nemzetgyűlés — hogy befejezze munkásságát, s bár a halálos beteg halálos ágyánál az ember valami sajátságos érzésekkel megtelve szokott megállani, valahogy igyekszik a földi port magáról lerázni és igyekszik valami emelkedettebb, valami tisztultabb felfogásban . . . (Az elnöki széket Bottlík József foglalja el.) és lelkületben ott elmélkedni és elgondolkozni a történendők felett, egészen őszintén megmondom, hogy ez az érzés énbelőlem ma hiányzik. Griger tisztelt barátomnak igaza van abban, hogy ez a nemzetgyűlés sok olyan törvényt alkotott, amely törvénynek súlya, jelentősége a gazdasági életre, a társadalmi életre, a pénzügyi életre, a jogéletre igen jelentékeny kihatással van, de mégis azt kell mondanom, hogy ez a nemzetgyűlés kiélte magát. Ez a nemzetgyűlés elérkezett ahhoz az időponthoz, hogy pontot tegyen működése után. Elérkezett pedig azért, mert ebben a pillanatban meg kell • hogy állapítsuk azt, hogy ez a nemzetgyűlés egy ellenforradalmi hangulatban választatott. Ez a nemzetgyűlés egy olyan közhangulat nyomása alatt jött létre, amely közhangulat kialakulásánál hiányzott még az emberek lelkületéből az az objektivitás, amely szükséges ahhoz, hogy választás alkalmával egy olyan törvényhozó testületet hozzon létre, amely törvényhozó testület valóban képes a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatára. Itt akarom, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, fejtegetéseimbe belekapcsolni előttem szólott t. barátomnak, és előttem szólott néhány t. ellenzéki képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy az általános, abszolúte általános, titkos, községenkénti, egyenlő, tehát valóságos népszavazásszerű választójog alkalmas egyedül arra, hogy a nemzeti akaratot a maga teljességében, a maga tisztaságában kidomborítsa. Az a választójog, amelyet Friedrich István t. képviselőtársam alkotott, az a választójog, amelynek alapján ez a nemzetgyűlés összeült, azt hiszem, elég általános volt, elég titkos is volt, elég egyenlő is volt, községenkénti is volt és mégis mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk — én megmondom nyíltan, nincs okom ezt letagadni, mert annak a pártnak, amelynek nevében itt felszólalni szerencsém van, nincs része azokban az eseményekben, legfeljebb mint szenvedő félnek — hogy igenis, ennek a nagyon is általános választójognak az alapján sem egész tisztultan és befolyásmentesen alakult ki a közvélemény és választattak meg ennek a nemzetgyűlésnek a tagjai. A választások tisztaságára helyezem a súfyt. Meskó Zoltán : Ugy van ! Berki Gyula : Nekem nem egy-kétezer vagy tízezer választóval több vagy kevesebb dönti el a választás objektivitását, dönti el azt, hogy valóban a nemzeti akarat megnyilatkozásaként fogadtassék-e el és valóban igazolja-e, valóban kifejezi-e a nemzeti közhangulatot, hanem a választások tisztaság körülmény, hogy azok a kormányzati tényezők, amelyek a választásokat intézik, teljesen objektiven járjanak el és korményzati tevékenységükből kapcsoljanak ki minden olyan eszközt, amely alkalmas arra, hogy a választások tisztaságát a legkevésbé is befolyásolja. Rassay Károly : Arra vannak garanciák ! Czeglédy Endre : Hol a garancia?
