Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
166 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922, Berki Gyula jegyző (olvassa): PutnokiMóric : A 457., 458., 459. számú törvényjavaslatok rendeleti utón való életbeléptetése tárgyában a ministerelnökhöz és belügyministerhez. Milcsevics János : A Kerepes községben előfordult atrocitások tárgyában a belügyministerhez. Nagy Pál: A kisüstök engedélyezésének megtagadásáról a, pénzügyministerhez. Nagy Pál : Állami rézgálicról való gondoskodás elmaradásáról és annak kiviteléről a földmivelésügyi ministerhez. Hornyánszky Zoltán: A felekezeti középiskolák tanárainak az államiakkal egyenlő fizetése tárgyában a kultuszministerhez. Hornyánszky Zoltán: A helyhatósági állatorvosok államosítása és az állatbiztosítás tárgyában a földmivelésügyi ministerhez. Hornyánszky Zoltán : Strausz István fegyelmi ügye tárgyában az összkormányhoz. Szilágyi Lajos: A román hatóságok által a magyarokon elkövetett atrocitásokról a külügyministerhez. Elnök: .Javasolom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az interpellációk meghallgatására, amennyiben a m. kir. folyamőrség szervezetéről szóló törvényjavaslatot d. u. 1 óráig nem tárgyalnánk le, 1 órakor térjünk át. Amennyiben azonban a délelőtt folyamán ez a törvényjavaslat letárgyaltatik, ugy, hogy áttérhetünk a választójogi törvényjavaslat tárgyalására, akkor a sürgősségi szakasz alapján este fél 9-kor térjünk át az interpellációk meghallgatására. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? Ha igen, ekként mondom ki a határozatot. Milcsevics képviselő ur mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. Milcsevics János: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem a t. Nemzetgyűléstől, hogy rövid időre igénybeveszem szíves türelmét. Azonban meg lehet arról győződve a nemzetgyűlés, hogy rendkívüli körülmények, rendkívüli okok kényszerítenek erre. A proletárdiktatúra kitörésének napján Mátyásföld községben a fatörzsekre és a házak oldalaira egy kis röpcédulát ragasztottak ki, amelyben felhívták a proletártestvéreket, hogy engem gyilkoljanak meg. Ezt a röpcédulát nekem is elhozták és én akkor Csizmadia Sándort, az akkori népbiztost kértem meg arra, hogy mentsen meg és védjen meg esetleges inzultusoktól. Csizmadia Sándor a direktóriumhoz ment ezzel a röpcédulával ; megállapították, hogy egy Kopeczky József nevű, magát okleveles gépészmérnöknek címző egyén a szerzője ennek. A direktórium letartóztatta ezt az egyént, azonban alig pár óra múlva hivatkozott arra, hogy ő épen olyan jó kommunista mint más, és azért, hogy egy burzsüj nyakát akarta törni, őt letartóztatni nem lehet. Szabadon eresztették. Másnap este eljött hozzám Csizmadia Sándor és figyelmeztetett.arra, hogy vigyázzak, mert le évi február hó 15-én, szerdán. akarnak tartóztatni. Én elmenekültem és csakugyan megjelent lakásomon négy vörös katona és engem keresett. Nem találtak ; szegény beteg nőmet kínozták meg, vallatták, hol vagyok, merre vagyok. Az egyik vörös katona beteg nőm gégéjét ugy összeszorította, hogy pár hónap múlva gégesorvadásban meghalt. Tizenhét éves fiamat letartóztatták, elhurcolták, előtte agyonlőttek egy katonát, akkor homlokának szegezték a revolvert, mondván: »Na burzsujkölyök, mondd megjghol az apád, különben te is igy jársz !« A gyermeket szintén Csizmadia Sándor mentette meg. A kommunizmus alatt én elmenekültem, bujkáltam az ország különböző részeiben, községeiben. Midőn hazajöttem, kit láttam ott sétálni, mint Kopeczky Józsefet ? Erre elmentem a karhatalmi parancsnokhoz és letartóztatását kértem. A karhatalmi parancsnokság megvizsgálta az ügyet és megállapította, hogy az u. n. Kopeczky József az egész kommunizmus alatt a fehérmegyei népbiztos mellett mint gazdasági szakértő különféle szélhámosságokat űzött, valamint gyilkosságra való felbujtás, betöréses lopás és egyéb címen tényleg letartóztatta, a budapestvidéki királyi ügyészség börtönébe szállította, ahol 8 hónapig ült. Nyolc hónap után felmentették; a börtönből kiszabadult, eltűnt, és igy internálni nem lehetett. Most ez az alak előkerült és községrőlközségre, házról-házra jár, lázit, izgat, szennyez, piszkol különböző lapokban, igy különösen »A Nap« című újságban, sőt ide is betolakodott a nemzetgyűlés épületébe és itt is röpiratokat terjesztett, egyes képviselő urak kaptak is ebből a röpiratból. T. Nemzetgyűlés! Ez az ember feleségemnek gyilkosa, szerencsétlenségem okozója ; ezt az embert én a belügyministerhez feljelentettem s-szer, a rendőrségnek szintén feljelentettem, de mind a mai napig nem csináltak semmit. Most az utóbbi napokban éjjel három óra felé lövések dördültek el a házam ablaka előtt. Az első két lövéssel nem törődtem. Másnap ugyanabban az időben ismét két lövés dördült el, sőt harmadnap szintén. A gyermekek riadozása arra kényszeritett, hogy elmenjek a rendőrkapitánysághoz és feljelentsem az esetet. Onnan kiküldtek egy detektívet ; a detektív megvizsgálván az ügyet, megtalálta a revolvergolyókat az ablakom táján. Tudtam, hogy ez is ennek a Kopeczky nevű alaknak cselekedete és kértem a rendőrséget, állapítsák meg csupán azt, hogy abban a bizonyos időben Kopeczky hol tartózkodott, rögtön meg fogják állapítani, hogy nem volt odahaza ós hogy ő a tettes. Mind a mai napig nem történt semmi. (Egy hang oalfelöl : Gyalázat !) Czeglédy Endre: Kell ezen csodálkozni? (Mozgás half elöl.) Milcsevics János : Tudom, hogy már a mentelmi bizottságban sem kaphatok védelmet, mert hiszen a nemzetgyűlés befejezte az élettartamát,