Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

.m À nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hő lá-én, kedden. hanem a gyermek, a jövendő generáció, a férfi és a nemzet szempontjából. Kérdezem, van-e a. mostani körülmények között a nagy tömegek férfiainak otthona, családi élete ? Nincs ! Ha hazajön, egy kifáradt feleség, egy ideges, a munkában eltörődött asszony hogyan teremtsen otthont az ő urának ? És a férfinak nincs szüksége az ő kenyérkeresete után lelkileg felüdülni és fizikailag kipihenni magát ? És azután itt van a dégénérait, csenevész nemzedék. Rajzolunk glorifikáló képeket, amelyeket most is láttam plakátokon : a nagyszerű, egészségtől duzzadó anya a csecsemővel és mögötte a nagy Magyarország, mint glória, s aláirásul : »Magyar anyák, ti tehetitek újra naggyá az országot !« Igen, ha megadják nekik mindazokat a feltételeket, amelyek ehhez szükségesek. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez a kérdés kell hogy a falut ugyanúgy érdekelje, mint a várost. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársaim ! Ezek a problémák ugyan elsősorban a várost érdeklik, de az arány az, hogy a városban húzódik meg körülbelül 25%-a a lakosságnak. Hiszen Budapest mintegy egy millió lakost foglal magában, a többi kisebb városokra pedig talán számithatjuk a másik milliót és mi összesen csak nyolcmilliónyian vagyunk. Ne feledjük el, hogy a város problémája a falu problémája és fordítva (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és hogy nem tud a falu annyi embert pótolni, amennyit rossz szociálpolitikai törvényekkel elfogyaszt az ország ! (Helyeslés és taps a baloldalon.) De, t. Nemzetgyűlés ! Senki se értsen félre ; én nem akarok reakciós törvényeket a nő számára, én csak azt akarom, hogy olyan viszonyokat teremtsünk, hogy a nő tényleg a családé lehessen. És akkor meglátják, hogy a nők nagy zöme oda se néz majd a politikára, (Egy hang jobb felől : Most sem !) oda se néz az irodába, oda se néz a kenyérkeresetre ; boldogan siet az ő otthonába és ismét meg fognak jelenni a túli pán virágos ablakú házak és meleg családi tűzhelyek. De viszont adjuk meg a szabad fejlődést a kivételes egyéniségek számára. (Élénk helyeslés.) Kérdezem, vájjon nem lett volna-e örök kárára az emberiségnek, ha egy FJorenze Nightingale nem állította volna fe] a Vöröskeresztet és nem kezdte volna meg működését a krimi háborúban ? Vagy nem lett volna-e vesztesége az emberiségnek, ha egy Harriet Beeoher Stowe a modern rabszolgaság, a négerkereskedés ellen, a kereszténység ezen örök szégyenfoltja ellen nem indította volna meg nagyszerű akcióját ? Vájjon nem lett volna-e kár, ha sienai szent Katalin páratlan egyházpolitikai tehetségét nem használhatta volna fel arra, hogy a pápát avignóni fogságából visszavigye Rómába én az északolaszországi egymással villongó városok között békét teremtsen ? És vájjon nem volna-e kár, ha egy Madame Curie nem fedezhette volna fel a rádiumot az egész emberiség számára ? (Ugy nan í Ugy mm ! a baloldalon,) Nem kicsinyes elzárkózásra van itt szükség (Helyeslés a baloldalon.) A fejlődés megértésére, (Helyeslés a baloldalon.) a keresztény igazság alapjaira való állásra, és legyenek meggyőződve, hogy a nő nem mint veisenytárs fog itt megjelenni, hanem mint hűséges segítség. Vessük le a régi gondolkozást s haladjunk ! Van értelme annak a féknek, amelyet egy lefelé rohanó szekér kerekére kötnek, de szomoiu szerepet tölt be, ha a meredek hegyen fölfelé haladó szekér kerekeinek forgását akadályozza. B. Szterényi József: Nagyon jól Schlachta Margit: Most ne fékez?ünk, amikor romokból kell ujat teremtenünk, (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) amikor itt rekonstrukció]ól van szó, amikor az országot a jogegyenlőség folytán nem kell attól féltenünk, hogy egy forradalomba döntjük, hanem amikor szolid, keresztény, hazafias elemek épi tő munkáját akarjuk biztosítani ? Most gőz kell a mi lokomotivjainkba és nem ilyen igazságtalan és indokolatlan fékezés ! (Helyeslés a baloldalon.) Kérdezem, talán a magyar nők vesztették el a háborút, talán a keresztény magyar nők cinalták a diktatúrát ? (Egy hang balról : A férfiak elbújtak.) Talán a magyai nők igéitek alkotmányozó nemzetgyűlést és a magyar nők nem csinálták meg ezeket az alkotmányjogi törvényeket ? Haller István : Bátrabbak voltak, mint a férfiak ! Schlachta Margit : Kérdezem, mi az az egyetlenegy objektív érv és indok, amelynek alapján elfogadható a kétféle cenzus ? (Egy hang a baloldalon : A sötétség !) Ha valaha nem lehetett ezt megtenni, akkor nem teheti meg az az irány7at, amely a kereszténységet irta zászlójára ? (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Haller István : Rég elfelejtették egyesek. Schlachta Margit: Mert a kereszténység a jognak és nem az erőszaknak az malma. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) És nem teheti ezt meg ez a nemzetgyűlés, amelynek legtöbb tagja a nők szavazatának köszönheti mandátumát. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Friedrich István : Mit szól hozzá az előadó ? (Zaj.) Rupert Rezső: A derék falusi asszonyokat kizárják ! Friedrich István : Térjenek magukhoz, jogfosztók ! Nagy János (tamási) : Minket nem a szakácsnék választanak ám, hanem minket tisztességes magyar állampolgárok választanak ! (Nagy zaj balfelől.) Ugron Gábor: A szakácsné is tisztességes. A cseléd nem tisztességes ? Haller István : Arisztokrata felfogás ! Szmrecsányi György (tamási Nagy Jánoshoz) : Tessék megismételni, hogy mindenki hallja ! (Zaj. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ismételje meg, amit mondott ! Mit mondott t)