Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-313
A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14-én, hedden. 139 községenkénti és egyenlő választójog alapján állott és amely épugy nem csatlakozott hozzánk ebben a küzdelemben, mint ahogyan szembenáll velünk a kisgazdapárt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mind a két oldalra áll tehát ez a megállapítás és hiába méltóztatnak azt mondani, hogy önök is sürgették a választójogot, mert akkor tovább kell mennem és le kell szögeznem azt a tényállást is, hogy ezekről a padokról is nyújtottam be határozati javaslatot, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amellyel azt céloztam, hogy a kormányt ugy a nemzetgyűlési választói jog, mint a törvényhatósági községi választójog tekintetében is vagy állásfoglalásra bírjam, vagy pedig a helyes jogi alapon kényszerítsem, hogy elismerje az úgynevezett Friedrich-féle rendeletben lefektetett jogi elveket. Ezeket a határozati javaslatokat önök, t. képviselőtársaim, leszavazták, önök tehát nem sürgették a kormányt, hanem önök szavazataikkal lehetővé tették, hogy a kormány továbbra is fentartsa ezt a kétértelmű helyzetet. Ilyen körülmények között én, aki elvileg elleneztem a nemzetgyűlés meghosszabbításának ideáját, mégis arra szántam rá magamat, amikor láttam, hogy ennek a javaslatnak komoly letárgyalása ebben a nemzegyülésben a kormány hibájából és a nemzetgyűlés többségének mulasztásából igy lehetetlenné válik, hogy elfogadjam azt az álláspontot, hogy a nemzetgyűlés ideje meghosszabbittassék, akár egyszakaszos törvényjavaslattal arra az időre, amig a választójogi törvényt letárgyaljuk. Ekkor újra csodálatos módon azt kellett látnom, hogy ezzel az egyedül lehető, kivezető úttal szemben ugy a kormány, mint a Háznak igen tisztelt többségi pártjai szembehelyezkedtek és azt elutasították. így tehát igazán nem lehet arra hivatkozni, hogy önök is sürgették a kormányt a választójogi javaslat komoly letárgyalására, mert akkor legalább is azt kellett volna kivánniok, hogyha már eddig — önök szerint különböző események következtében, szerintem egyedül az önök és a kormány mulasztása következtében — nem tudtuk letárgyalni a választójogi törvényjavaslatot, keresünk egy olyan kivezető utat, amelynek alapján ez a választójogi javaslat komolyan letárgyalható volna. Friedrich István : Van törvény ! Minek kell uj törvény ? Olyan rossz ez a nemzetgyűlés ? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Bodor György : A mentelmi ügy volt az oka, ott kezdődött. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Rassay Károly : Én a magam részéről épen azért nagyon nehezményeztem azt, hogy a kormány ilyen meghosszabbító javaslattal nem jött a Ház elé, mert ez lett volna az egyedül lehetséges ut arra, hogy e javaslat körül itt komoly tárgyalás történjék. Ebben az esetben az ország közvéle- j menye pro és contra felvilágosítást kapott volna I és-' itt érvek hozattak volna fel, nem. pedig a kény- j szerhelyzetből merített fenyegetések, pressziók és zsarolások történtek volna akár az egyik, akár a másik oldalról, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szMsőbaloldalon. ) Ugy érzem azonban, hogy, sajnos, már ezen is túl vagyunk és igy akarva, nem akarva, újra fel kell vetnem azt a kérdést, mi fog történni három nap múlva ? Én, aki döntöttem felelősségem és lelkiismeretem szerint abban a tekintetben, hogy a javaslatot nem akadályozom meg és módot adok önöknek, hogy vállalják érte egyénenkint is a felelősséget, a magam részéről teljes mértékben perhorreskálom a ministerelnök urnák azt a kijelentését, amely arra a kérdésre, mi fog történni február 16-ika után, nem mond egyebet és nem tud egyebet mondani, minthogy ő teljesíteni fogja kötelességét. Huszár Elemér : Szuronyokka] ! Rassay Károly : Azt hiszem, hogy ilyen fontos közjogi kérdésre a felelet nem lehet egyes magánemberek féltve őrzött titka, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Friedrich István : Ebben az ügyben és a lisztügyben szeretik a titkosságot ! A lisztügy is csak a nemzetgyűlés után fog kipattai ni. (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Az nem lehet, hogy egy olyan állami rendet fogadjak el a konszolidáció mintaképének, amelyben a legkardinálisabb kérdésben titkolódznak abban a tekintetben, hogy milyen álláspontot foglalnak el a legközelebbi órában. Azt hiszem, hogy bármilyen legyen a kor- / mány álláspontja, azt nyíltan meg kell mondania, és meg kell mordania az alatt a pár nap alatt, amig a nemzetgyűlés együtt van, hogy ez a nemzetgyűlés szentén felemelje a maga szavát és vagy helyeselje va£»y ellene mondjon. Szilágyi Lajos : A szuverén nemzetgyűlés ! Rassay Károly: Ezzel tartozik nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem az államfőnek is, mert az államfőnek az egyetlen biztos alapja a maga tényeiben csak az lehet, hogy az ana hivatott törvényhozótestület arra vonatkozólag a törvénymagyarázatát és akaratát kifejt 1 ". Ugron Gábor : Az, amely őt megválasztotta ! Rassay Károly: Epen azért, mert nyitott kérdés előtt állunk, mert igazán azt kell mondani, hogy a kormány va banque-ot játszik, mikor ilyen kérdésben kétségben hagyja az országot, amely kétségből rend és nyugalom nem fakadhat, foglalkoznom kell azzal a kérdéssel, hogy 1922 február 16-ika után lehet-e oktroj-rendelettel választást csinálni, igen vagy nem. A kormány meghallgatta Tory Gusztáv és Wlassics Gyula igen kiváló szaktekintélyeket (Halljuk ! Halljuk ! a bál- és a szélsőbáloldalon.) és állítólag ezektől kapott volna hiteles törvénymagyarázatot. Én ezt a kormány legsúlyosabb botlásai egyikének tartom. Homonnay Tivadar: Ez alkalommal jó a burákat bevonni ! .' 18*
