Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hő 14-én, kedden. 137 ben igy ráhárult a feladat a hatóságra és én nem r csináltam titkot a tárgyalás során abból, hogy én a hatóságokat súlyos büntetőjogi szankció alá kí­vánom helyezni abban az esetben, ha ők olyankor is kihagyják a választópolgárt, amikor erre objek­tiv adat, a számlálólap nincs a birtokukban. Mert véleményem szerint egy döntő adatnak a névjegy­zékbe való fel nem vétele, ha bediktálta az illető választópolgár, vagy pedig bediktálás után, a név­jegyzékbe való bevétel után onnan a számláló­lapra, tehát egy valótlan adatra való hivatkozás­sal kihagyása, közokirathamisitást képez az illető tisztviselőre nézve, ami a büntetőtörvénykönyv szerint bűntettetik. Ëii ugy láttam, hogy a választások tisztaságát ezzel valamennyire mégis biztositani tudtuk az összeíró eljárás során. Ehhez járult azután az, amihez feltétlenül ragaszkodtunk és ami meg vagyok győződve, hogy mint módositás a törvény­javaslathoz a kormány részéről elő lesz terjesztve, hogy ugy az összeiró eljárás, tehát a névjegyzék összeállítása, mint a választási eljárás maga a törvényben legyen szabályozva. A választási el­járásnál, helyesebben az összeirási eljárásnál a főszempont véleményem szerint az, hogy az össze­irás hivatalból városokban számlálólapok utján, községekben, ahol a tanyákat is figyelembe kell venni, házról-hf'zra történjék. Bródy Ernő (közbeszól). Rassay Károly: Én azt mondottam: remé­lem, hogy a tárgyalások eredménye gyanánt a kormány előáll egy ilyen módosítással. Bródy Ernő : Mikor látjuk azt ? Elnök (csenget) : Képviselő ur, módositásokat a részletes tárgyalásnál szoktak előterjeszteni. Ezt a képviselő ur, mint régi képviselő, nagyon jól tudhatja. Kár közbeszólás alakjában az ilyen kérdéseket most felvetni. Rassay Károly : Jogom van feltételezni, hogy ez megtörténik, mert ennek a kijelentése a minister­elnöki székből hivatalosan megtörtént és hallottuk a belügyminister ur részéről is a tárgyalások során. És én meg vagyok győződve, hogy a részletes tárgyalás során ilyen ilyrányu módositágt látni fogank a kormány részéről és én a magam részéről épen ezért helyezek súlyt arra, hogy minél hama­rább eljuthassunk a részletes tárgyaláshoz, (He­lyeslés a jobboldalon.) hogy lássam, hogy a kormány ezeket az Ígéreteket betartja-e, mert ha egynél is azt látom, hogy nem tartja be, akkor t. képviselő­társamnak volna igaza és akkor hajlandó volnék vele együtt akciót csinálni. A másik, amit rendkívül fontosnak tartok . . . Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay Károly : ... a választási eljárás során a birói személynek a választási eljárásba való be­illesztése. E tekintetben kijelentem minden fen­tartás nélkül, mert igyekeztem mindenkor^ objek­tív lenni, hogy a tervezett beillesztése a birói sze­mélynek engem kielégít, mert három fontos mo­mentuma van a választásnak, ahol a birő személye fontossággal bír. Az egyik és szerintem a legfonto­sabb az ajánlás elfogadása vagy visszautasítása feletti döntés, ahol feltétlenül ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a birói személy beillesztessék, mert hiszen itt irrepa^abilis, jóvátehetetlen visszaélések történhetnek. Mert ha egyszer visszautasították az ajánlatot, akkor már tapasztalotokból tudjuk, hogy a választás eredményének lezárása után majd­nem azt mondhatnám, hogy kétségbeejtő a helyzet abból a szempontból, hogy az reparáltassék. A másik fontos szempont az, hogy az össze­számlálásnál, az urnák felbontásánál a biró, mint közhitelű személy, beillesztessék, arról az aktusról hivatalos jegyzőkönyvet vegyen fel, az esetleges panaszokat jegyzőkönyvbe iktassa és igy adja át a lezárt eredményt kihirdetés végett a választási elnöknek, ha biró nem egyúttal a választási elnök. Ezt a két koncessziót, vagy helyesebben mondom talán, hogy ezt a két helyes álláspontot, a kormány honorálta a tárgyalások során. Végte­lenül sajnálom, hogy hosszú verekedések után sike­rült csak elérni azt is, hogy ez a két álláspont honoráltatott. A harmadik álláspontot pedig, t. Nemzet­gyűlés, amely abból áll, hogy a választási appa­rátus mechanizmusának fejéül odatétessék mintegy elinditó és megszervező tényezőnek a biró, hono­rálta a kormány akkor, amikor elfogadta azt, hogy a biró nevezze ki a választási bizottság négy tagját. És ha ezt megállapítom, akkor konsta­tálnom kell azt is, hogy a biró személye a válasz­tásnak mindazon pontjaira beillesztetett, ame­lyekre be volt illesztve a Friedrich-féle rendelet­ben s csak egy különbség van, — és nagyon saj­nálom, hogy a kormány a maga részéről ezt a kis különbséget fentartotta — nevezetesen az, hogy a választási bizottság elnöke a központi választ­mány által választatik meg. Ennek nem volt értelme s nem tekinthetem ezt másnak, mint bizonyos presztízs-féltésnek a kormány részéről. Hiszen ha a biró nevezi ki a választási bizottság négy tagját és ezek kollégiumban döntenek, akkor egészen természetes, hogy ez a négy tag az, aki a választási apparátust meginditja, megszervezi, a szavazó-küldöttségeket megválasztja, helyesebben mondva kinevezi az egyes szavazókörökbe. Ez a különbség azonban, t. Nemzetgyűlés, egy objektive gondolkodó egyént sem jogosit fel arra, hogy azt mondhassa, hogy itt a biró funkciója talán másod­rendű. Elvégre, ha egyszer kollégiumban kell dönteni és az a kollégium öt tagból áll és ezek közül négyet a biró nevez ki, akkor egészen bizonyos, hogy a birói befolyás feltétlenül érvényesül, külö­nösen akkor, ha a választási elnöknek a ter\ezet és a megállapodás szerint más eladata nem lesz, mint hogy ebben a bizottságban elnököljön és azután a lezárt közhitelű jegyzőkönyv alapján a választás eredményét kihirdesse. Mert tudomá­som szerint más lényeges rendelkezési joga a válasz­tási elnöknek az eddigi választási sljárások értel­mében nem lehet. Van még egy joga, t. i. hogy a karhatalom felett rendelkezik, végeredményben azonban ez is erősen redukálódik, különösen egy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVII, KÖTET, íe

Next

/
Oldalképek
Tartalom