Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

8 A nemzetgyűlés 309, ülése 1922. pezni, ez nagyon megnyugtató ; akkor hálás köszönetet mondok a kereskedelemügyi minister urnák az ő nevükben s akkor az a meggyőződésem, hogy nem áll az, hogy elégedetlenséget fog ez kiváltani, — mint ahogy Weiss Konrád mondja — hanem ellenkezőleg igenis nagy megnyugvást fog kelteni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Kerekes megmondta, hogy a legnagyobb megnyugvást kelti. Szabó József (budapesti) : Ezeket kivántam a javaslathoz elmondani, kijelentve azt, hogy az utóbb emiitett vasutasok anyagi helyzetének javitására a részletes vitánál módosítást fogok beterjeszteni, kérve a pénz ügyminist er urat, hogy a negyvenmilliót legalább nyolcvanmillióra emelje fel évente, ugy, hogy valamit jelentsen is nekik ez az anyagi kedvezmény, legalább a 150 korona helyett 300 korona jusson egynek-egynek havonta. Ezt a javaslatot a részletes vita során fogom beterjeszteni, addig is kijelentem, hogy a törvényjavafiatot általánosságban, a részletes tárgyalás slapjául elfogadom. Elnök: Sóidra következik? Forgács MiklóS jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a javaslatnál is teljes nagyságában kibontakozik a kormánynak balkezes politikája. Kénytelen vagyok megállapítani azt a tényt, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem nagyon segítik elő épen azoknak az érdekeknek szolgálatát, amelyek szolgálatára vállalkoztak. A javaslat segiteni akar ; a célt kitűzi, de a célkitűzésen felül az eszközök, amelyek a célt megvalósítják, nem. felelnek meg a célkitűzés nagyszerűségének. Minden olyan irányzat vagy olyan tevékenykedés, amely a cél kitűzésében elsőrendű, az eszközök megválasztásában azonban hiányos, feltétlenül kárára válik magának a célnak és nem segiti diadalra azt a célt, amelyet épen hivatva volna elősegíteni. Elsikkad az eszközökben a cél, mert hiszen azzal az eszközzel, azon a módon, amelyet választanak, nem segitenek a tisztviselőkön és nem érik el a célt. Félárbocu, fél vitorla s politika ez, azoknak a féllelkü embereknek, féllelkü gondolatoknak a félmunkája, amely jellemzi ezt az egész rendszert, amely jellemzi azt, hogy akarunk tenni, de amikor csakugyan, valóban tenni kellene, valahogy az eszközökben, a módszerben elvétjük azt, amit magában a célban nagyon helyesen kontemplálunk. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A kormány segíteni akar és mégis ront a helyzeten. Hiszen méltóztassék csak ma kimenni, a közvéleményt meghallgatni. Ennek a javaslatnak benyújtása máris óriási ellenszenvet keltett, A tisztviselők kárára ma már nagyon sokan hangoztatják, hogy 100%-os fizetésemelést kapnak * tisztviselők, tehát velük szemben megindulhat az a prés, amely ilyen alkalommal mindig meg szokott indulri, úgyhogy voltaképen nem segítettek a tisztviselőkön, hanem ártottak nekik, mert az ellenszenvet valósággal ellenük csiholták ki, Hiszen fel sem tételezhetem, hogy amikor a kormány ilyen javaslattal jön ide. évi február hó 9-én, csütörtökön. ne akarna segiteni, — pedig valójában mégsem segit. Itt egy circulus vitiosusba esik. Miért kellett összekapcsolni épen a tisztviselőkön való segítést és annak eszközét azzal, hogy egyúttal a forgalmi adót és a fényűzési adót emelik. Vájjon nem lehetett volna-e taktikai okokból és taktikai helyességgel a kérdést ugy megoldani, hogy előbb emelik fel ezeket az adókat, azután nyújtják be a tisztviselők fizetésrendezése vagy javítása iránti javaslatot. A kormány azonban nem ezt teszi, összekapcsolja a kettőt és ezzel voltaképen ellenszenvet teremt a többi társadalmi osztálynál, ebben a tekintetben tehát antiszociális jellegű is. A többi társadalmi osztály pedig abban a pillanatban, amint arra a gondolatra jut, hogy a tisztviselőnek már most előnyösebb helyzete van, igyekszik ezt az előnyösebb helyzetet árdrágítással kihasználni. És itt van a kormánynak hibája, amelybe beleesik, hogy egyúttal felcsap ő maga is árdrágítónak. (Ugy van ! halj elől.) Én ebben a javaslatban hármas hibát látok. Valósággal azt mondhatnám, hogy.a hiba hármasszabálya érvényesül itt. Az első az, hogy árdrágulást eredményez, tehát közvetlenül maga a kormány csap fel árdrágítónak. Szilágyi Lajos: E~ért botbüntetés jár. Hornyánszky Zoltán: Másodszor: az államháztartás csődjét segiti elő közvetetten, harmadszor pedig az egész javaslat antiszociális jellegű. Az elsőre vonatkozólag, hogy árdrágulást eredményez, legyen szabad előadnom azt, hogy mindenki, akit forgalmi adó terhel, igyekszik áthárítani ezt az adót, mint ahog}^ láttuk minden egyes esetben az adók emeléséné], hogy nyomban jött az árdrágítás. Nagyon természetes, hogy az az iparos, kereskedő vagy termelő, akit forgalmi adóval sújtanak, abban a pillanatban igyekszik ezt az adót másra áthárítani. Az egyik tehát áthárítja a másikra. Méltóztassék megnézni, hogy mi történik a szociális, a gazdasági életben. Mindegyik, aki ezt a terhet áthárítja, végeredményben rekompenzálva van. De mit csinál az a végső fokon szenvedő, akire legutolsó sorban hárították át ennek az adónak megfizetését ? A legutolsó fokon álló épen a közalkalmazott lesz, akin ez a törvényjavaslat segiteni akar. De nem segit rajta, mert hiszen akkor, amikor mindenki áthárít, ő, aki nem tud tovább áthárítani, hanem el kell fogadnia az összes áthárításoknak legsúlyosabb következményeit, kénytelen nyögni, nyöszörögni alatta és végeredményben felfordul. Mert meddig megy ez az áthárítás ? Amint emiitettem, tisztán csak a tisztviselőig, mert ez tovább nem háríthatja át. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Mindenki áthárít, mert természetesen ez a gazdasági élet. Ha én drágábban veszek, drágábban adok. Ez a cirkul us vitiosus eredményezi azután azt, hogy az a közalkalmazott, aki várta, hogy segítve legyen rajta, ugy látja, hogy épen az ellenkezőjét érte el, mert ma ig -— méltóztassék